Nem ciki már az ősz haj, sőt: egyre gyakrabban biztatják a második tavaszukba érkezett nőket, hogy hagyják el tincseik festését, nyugodtan éljenek harmóniában ősz hajukkal. Én ezt szeretném, de biztosan nem fogom megtenni – egy darabig legalábbis.
Szögezzük le még az elején: az az ősz frizura, amelyet Helen Mirren vagy Emma Thompson visel, vagy a friss Oscar-díjas Jamie Lee Curtis tincsei, szerintem is roppantul stílusosak, önazonosak, illenek viselőikhez.
A 77 éves Mirren most is épp tabukat döntöget, ugyanis gyönyörű, hosszú frizurával vállalja ősz haját:
valamikor szeretnék majd én is ennyire tabumentes frizurát. Most viszont még egyszerűen nem megy.
Amikor változott a hajszínem, jött a festék
Az okom is megvan, és nem, ez nem a hiúság. Nem tartozom azok közé, aki valahol a negyedik X felé haladva igyekeznek eltüntetni a korukat, viszont harmincasként az első ősz szálakat a hajamban felfedezve azért nem töltött el örömmel sem az, hogy korábbi fényéből veszít hajkoronám.
Kisgyermekként égővörös loknijaim voltak – a családi anekdota szerint kis Kabosnak neveztek az utcán, ami hajszín szempontjából előnyös, másra meg inkább sosem vonatkoztattam.
Ahogy aztán nőttem, a vörös sajnos egyre inkább kikopott, inkább csak fényt adott hajamnak. Amikor pedig már ez is az ősz hajszálak sűrűjébe kezdett veszni, az esküvőm előtt nem sokkal vettem egy vagy két doboz festéket, és nekiláttam.
Ezért nem vállalom még az ősz hajat
Lassan egy évtizede, hogy festem a hajam: azonnal az egykor, régen elvesztett vöröshöz nyúltam, amikor nekiláttam. Voltam mellényúlás miatt szinte piros, rézvörös, erősebb vörös, gesztenyebarna, egyszer, szintén véletlenül, sötétbarna is. Mostanában a lányom szerint narancssárga a hajam, ezt igyekszem nem komolyan venni. Saját színével akkor találkozom, amikor hetek teltek el a legutolsó festés óta, a lenövés pedig könyörtelen.
Seszínű. Magyarbarna, ahogyan ezt egyszer olvastam. Nem fehér, nem mákos, hanem fakó, élettelen és kifejezetten semmilyen.
Úgy érzem, ha az egész hajam ilyen lenne, inkább néznék ki kétségbeesetten öregedő nőnek, mint stílusosnak. Egyszer gondolkoztam el kissé a lenövesztésen, de aztán alaposabban megnéztem hajtöveimet. Az egészen kizárt, hogy én ezzel a fejemen bármennyi időt kibírjak, akkor már inkább a piros haj (pedig azt is de utáltam!).
Majd eljön az én időm is
Szóval egyelőre várok, arra, hogy rendesen megőszüljek. Látom a bejegyzéseket a közösségi médiában arról, kinek milyen jól áll a fehér hajkorona, de kísértést nem jelent, hogy megpróbálkozzak a dologgal: kivárom, amíg a hajtövek már azt jelzik, hogy én is megpróbálhatom a lenövesztést. Ez sem kötelező, ahogyan festetni sem: amíg eljön az időm, addig csodálom azokat, akiknek sikerül elérnie a stílusos ősz hajat.
