Aki látta a The Last of Us című sorozatot, nem felejti el egykönnyen az alapötletet. De vajon valóban léteznek olyan gombák, amelyek átveszik áldozatuk fölött az uralmat? És elképzelhető-e, hogy a gombák veszélyt jelentsenek az emberiségre?
A legfélelmetesebb filmek gyakran a valóságból merítik a témáikat – ha megnézünk egy pszichopata gyilkosról szóló sorozatot, a hideg kiráz, ha arra gondolunk, hogy ez a valóságban is megtörténhet. Zombiapokalipszistől viszont 10-12 éves korunk után nemigen szoktunk tartani.
Túlélni az apokalipszist
A The Last of Us című sorozat alapötlete azonban nem biztos, hogy olyasvalami, amire csak úgy legyinthetünk. Az azonos nevű, népszerű videójáték alapján készült sorozat cselekménye önmagában nem éppen egyedi: posztapokaliptikus környezetben, az Amerikai Egyesült Államok egykori városaiban, omladozó felhőkarcolók vagy éppen jeges pusztaságok közepén egy férfi mindent elkövet, hogy megvédelmezzen egy tizenéves lányt, miközben zombik és elembertelenedett túlélők támadják meg őket. Miközben a természet lassan visszaveszi az uralmat a betonból épült hajdani civilizáció fölött, az élet fabatkát sem ér, és a túlélés érdekében bárki bármire hajlandó.
A koronavírus-járvány óta egy kicsit mindannyian másképp nézzük már ezeket a sorozatokat. Ha másért nem, hát azért, mert – szerencsére jóval enyhébb formában, jelzésszerűen – megtapasztaltuk, hogy járványok nem csak a sötét középkorban vagy világháborúk után törhetnek ki. Megértettük, hogy jól megszokott életünk bizony megváltozhat egyik napról a másikra, és még örülünk is, ha annyival megússzuk, hogy „maradj otthon”.
A Cordyceps tényleg létezik
A sorozatban nem egy vírus teszi szó szerint agyatlan zombikká az emberiség jó részét, hanem egy Cordyceps nevű gomba, amely a fikció szerint uralkodni kezd testük és elméjük fölött, arra kényszerítve szerencsétlen áldozatokat, hogy félholt állapotban harapásukkal adják át a fertőzést embertársaiknak. „A valóságban nincs ilyen”, mondanánk, de ez nem teljesen állná meg a helyét:
a Cordyceps és Ophiocordyceps nemzetségben számtalan gombafaj létezik, amely rovarokat – például hangyákat – és más gerincteleneket fertőz meg.
Az emberiség évezredek óta kapcsolatban van a Cordycepsszel, ám mindeddig nem vadultunk meg tőle, sőt: Kínában például vesebetegségek kezelésére használják.
2006-ban a Planet Earth mutatta be egy dokumentumfilmen az Ophiocordyceps működési modelljét: a hangyán élősködik, átveszi áldozata teste és idegrendszere felett az uralmat, megöli, majd a hajdani hangya testéből egy új spóratermelő gombát növeszt ki. (Valószínűleg ez a jelenet inspirálta a játék készítőjét, Neil Druckmannt, illetve ezáltal a sorozatot is.)
Hogyan működnek a gyilkos gombák?
Amennyire egyszerűen, olyannyira ijesztően: a hangyák, amikor táplálékot keresnek, a gomba spóráit is elfogyasztják, ezáltal megfertőződnek.
A gomba sejtjei növekedni kezdenek a hangya testében, aminek következtében a hangya egy idő után nem kommunikál a kolónia tagjaival, nem vesz részt a táplálékkeresésben, majd a napi bioritmusa is megváltozik.
Hiperaktívvá válik, és egy bizonyos idő után elszakad társaitól. Ezen a ponton a gomba átveszi az uralmat felette: megöli a gazdaállatot, majd annak testéből hamarosan egy új gomba hajt ki, amely még több spórát bocsát ki és még több hangyát csal kelepcébe.
A klímaváltozás veszélyei
A gombák birodalma óriási: becslések szerint hárommillió különböző faj található a világon. A legtöbb gomba a 10 ℃ körüli hidegebb hőmérsékletet szereti, ami azt jelenti, hogy jellemzően nem képesek növekedni az emberi test 37 fokos belső hőmérsékletén. Ez az egyik oka egyrészt annak, hogy a gombavilág méretéhez képest csak kisszámú gomba képes fertőzést okozni az emberben; illetve annak is, hogy a legtöbb gombás fertőzés általában a bőrön marad. Néhány gombafaj ugyanakkor képes arra, hogy melegebb hőmérsékleten is tenyésszen – és ezek azok, amelyek igazán aggasztóak. A Candida auris nevű gomba például szinte minden gombaellenes szerrel szemben ellenáll, akár 42 ℃ hőmérsékletet is kibír, gyorsan terjed, így a kórházakban súlyos fertőzéseket okozhat legyengült immunrendszerű betegeknél. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy belássuk: a klímaváltozás ezen a területen is új problémákat vethet fel.
Belélegezzük a spórákat
A The Last of Usban az események forgatókönyve alig néhány nap alatt fordult a legrosszabbra, a természetben azonban napokig, hetekig vagy akár hónapokig eltarthat, amíg a gomba megöli rovaráldozatát. A tudósok azt gyanítják, hogy a gomba bizonyos vegyi anyagokat választ ki, amelyek kötődhetnek az idegrendszerhez kapcsolódó receptorokhoz, kölcsönhatásba léphetnek velük, és ezáltal eltérő viselkedést váltanak ki. Az ugyanakkor megnyugtató, hogy a tudomány mai állása szerint nem kell attól tartanunk, hogy a sorozat forgatókönyve valósággá válik: mindegyik gombafaj csak egy bizonyos fajta rovarral képes végezni, és ehhez stratégiáikat az evolúció során, évmilliók alatt dolgozták ki. Másfelől az emberi test olyannyira eltérő a rovarok felépítésétől, hogy a gombák nem képesek rövid idő alatt ilyen óriási alkalmazkodásra. Még akkor sem, ha minden egyes levegővételünkkel gombaspórákszázaitlélegzünk be, minden egyes nap: immunrendszerünk szerencsére rendkívül hatékonyan pusztítja el a spórákat.
