A Hawaii szigetéről elterjedt shaka kézmozdulat, amikor kezünket lazán ökölbe szorítjuk, a hüvelyk- és kisujjat kinyújtjuk, majd a kézfejet kifelé fordítjuk, az elterjedt köznapi használatban a „minden oké”, „semmi gond” jelentéssel bír, általánosságban a laza, aloha életérzés szimbóluma. A népszerű kézjel eredete ugyanakkor egy jóval kevésbé szívderítő történetből származik.
Szinte rabszolgaként dolgoztatták az ültetvényeken a hawaii őslakosokat
A shaka kézjel az aloha szellemiség kifejezése, mely a kölcsönös elismerésen, a másik iránti szereteten alapul, és eredeti jelentésében a Hawaii-szigeteket benépesítő különböző etnikumok békés együttélésére utal. A kézmozdulatot Amerikában, majd világszerte magáévá tette a szörfösszubkultúra, de az eredetitől elvonatkoztatott értelemmel a mindennapokban is használatos, sokan egyszerűen a haverságot és az optimista életszemléletet, a „minek aggódni, minden rendben lesz” filozófiáját fejezik ki vele.
A kézmozdulat azonban korántsem ennyire kedélyes körülmények között keletkezett: a hagyományok szerint abból az időből származik, amikor az USA kvázi gyarmataként funkcionáló Hawaii a cukornádültetvényekről volt híres. Az amerikai tulajdonban lévő ültetvényeken többnyire őslakos vagy Kínából bevándorolt munkásokat alkalmaztak, akik gyakran nyomorúságos körülmények között, alacsony fizetségért robotoltak naphosszat, munkájukkal az őket emberszámba sem igazán vevő ültetvényesek vagyonát gyarapítva.
A hawaii cukoripar csak a második világháborút követően hanyatlott le, amikor a frontról hazatérő őslakos katonák szakszervezeteket alapítottak, és kölcsönösen felléptek a kizsákmányolás ellen, majd kiszorították a hatalomból a szigetet a királyság megdöntése óta uraló fehéreket.
Balesetben odaveszett három ujja a kézjel szülőatyjának
A legenda szerint valamikor az 1910-es években egy Hamana Kalili nevű fiatal munkás éppen a learatott cukornádat összepréselő géppel dolgozott, amikor az egyik keze véletlenül beszorult a szerkezet csavarkerekei közé. A szerencsétlen balesetben Kalili három ujja odalett, csak a hüvelyk- és a kisujja maradt meg: így természetesen nem tudta tovább ellátni a feladatát, az ültetvényt birtokló társaság vezetői azonban megsajnálták a férfit, és megtették biztonsági őrnek. Kalili ettől kezdve csonka kezével integetett a munkásoknak vagy az éppen arra járó-kelő embereknek, a jellegzetes mozdulat pedig hamar népszerűvé lett a környékbeliek, főként a gyerekek körében, akik három ujjukat behajlítva utánozták azt.
Kalili létezéséről semmilyen írásos dokumentum nem maradt ránk, ugyanakkor az ültetvényeken uralkodó körülmények ismeretében teljes valószínűséggel feltételezhető, hogy csakugyan megeshetett a történet egy (ismeretlen nevű) munkással. Mások szerint a shaka kézmozdulatot a kínai bevándorlók terjesztették el Hawaiin, Kínában ugyanis hagyományosan ezzel a jellel fejezik ki a hatos számot. Egy másik közkeletű legenda úgy tartja, a spanyol felfedezők próbálták ezzel a mozdulattal jelezni az őslakosoknak, hogy szomjasak, és vizet szeretnének kérni.
A kézjel Amerika-szerte csak az 1960-as években terjedt el, amikor egy élelmes hawaii őslakos autókereskedő és alkalmi színész, David Espinoda rendszeresen így köszönt a nézőknek a tévéreklámjaiban; Espinodától származik a shaka kifejezés is, mely valószínűleg nem is hawaii, hanem japán eredetű. A következő évtizedben Honolulu polgármestere, Frank Fasi használta előszeretettel a kézmozdulatot, amely akkoriban már a hawaii életérzéssel volt egyenlő, az említett szörfösöknek köszönhetően pedig a shaka eljutott Amerikán kívülre, a világ szinte minden pontjára.
