Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
1967. április 21-én Szvetlana Allilujeva, Joszif Sztálin lánya egy Swissair repülőgép lépcsőjén lépegetett lefelé a New York-i Kennedy repülőtéren. A negyvenegy éves nő elegáns fehér, kétsoros blézert viselt. „Üdvözlök mindenkit!” – kiáltotta, amikor meglátta az eseményekről tudósító riporterek hadát. „Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.”
Szvetlana azonnal a hidegháború leghíresebb disszidense lett. Addigra ő maradt Sztálin egyetlen élő gyermeke, hazájában „a Kreml kis hercegnőjeként” emlegették. Amerikában a szabadságról és a lehetőségekről beszélt, folyékony angolsággal, kacér volt és vicces. A CIA-tiszt, aki először beszélgetett vele, megjegyezte, hogy Szvetlana egyáltalán nem felelt meg előzetes elképzeléseiknek arról, hogy milyen lehet Sztálin lánya: mindenre számítottak, csak arra nem, hogy egy kedves, középkorú, vonzó háziasszony lesz.
A bolsevikok családi élete
Szvetlana néhány hónappal azelőttig nem is járt külföldön. 1926-ban született, Sztálin és második felesége, Nagyezsda Allilujeva fiatalabb gyermekeként. Gyerekként nem részesült különleges bánásmódban, testvérével és féltestvérével együtt állami iskolába járt. Amikor 1942-ben Winston Churchill találkozott a 16 éves Szvetlanával, és a csinos, vörös lány megcsókolta apját, Sztálin nevetve jegyezte meg: „Látod, még nekünk, bolsevikoknak is van családi életünk.” Szvetlana volt Sztálin kedvence, kedvenc játékuk pedig abból állt, hogy a lány rövid leveleket küldött neki, olyan szövegekkel, hogy „parancsolom, hogy vigyél el a színházba” vagy „megparancsolom, hogy engedj el moziba”. A diktátor, akitől milliók rettegtek, visszaírt, hogy engedelmeskedik. Alá is írta: „Szetanka-házvezetőnő nyomorult titkára, a szegény paraszt.”
Sztálin kényszermunkatáborba küldte lánya szerelmét
Sztálin lánya mindössze tizenhat éves volt, amikor beleszeretett Alekszej Kaplerbe, egy 38 éves, zsidó filmrendezőbe. Egy filmvetítésen találkoztak, az első randevún táncolni mentek, és Kapler ajándékot vitt Szvetlanának: Hemingway Akiért a harang szól című könyvének betiltott fordítását. A románc lassan kibontakozott, de Szvetlanának volt egy rossz előérzete, mint kiderült, nem is alaptalanul. Apja hevesen helytelenítette a kapcsolatot, kiváltképp azután, hogy fia, Vaszilij – aki féltékeny volt Sztálin és lánya szoros kapcsolatára – megsúgta Sztálinnak, hogy a fiatalok nem csak Hemingway kötetét nézegetik kettesben. Nem mondott igazat, de ez nem befolyásolt semmit: Kapler hamarosan Szibériában, a vorkutai kényszermunkatáborban találta magát.
Házasságok gyors egymásutánban
Szvetlana beiratkozott a Moszkvai Állami Egyetemre, és megismerkedett egy másik zsidó fiúval, Grigorij Morozovval. Úgy vélte, az egyetlen módja annak, hogy megszökjön a Kremlből és apja tekintete elől, az az, ha összeházasodnak. Sztálint túlságosan lefoglalta a háború a tiltakozáshoz – 1944-et írtunk ekkor –, és beleegyezett, de odabökte: „Menj hozzá, de sohasem fogok találkozni a zsidóddal.” A következő évben megszületett egyetlen fiuk, Joszif. Morozov több gyermeket is szeretett volna, de Szvetlana ragaszkodott hozzá, hogy befejezze tanulmányait. Hamarosan eltávolodtak egymástól, és 1949-ben, engedelmeskedve apja akaratának, feleségül ment Jurij Zsdanovhoz, apja egyik legközelebbi bizalmasának, Andrej Zsdanovnak a fiához. 1950-ben megszületett lányuk, Jekatyerina, de a házasság nem volt boldog: Szvetlana hidegnek és unalmasnak találta új férjét, így hamarosan elvált tőle. Befejezte tanulmányait, és fordítóként dolgozott.
1953 márciusában meghalt Sztálin, három hónappal később Alekszej Kapler visszatért a Gulagról. Megőszült, de ettől még vonzóbbnak tűnt. Bár Kapler nős volt, ismét egymásba szerettek, és viszonyuk lett. Szvetlana szerette volna törvényesíteni a kapcsolatukat, de a férfi nem volt hajlandó elválni. Végül szakítottak, ennek ellenére Szvetlana élete végén is úgy emlékezett, hogy Kapler volt egyetlen igaz szerelme. 1962-ben feleségül ment távoli rokonához, Ivan Svanidze szovjet akadémikushoz, de ez a házasság sem bizonyult tartósnak: mindössze egy év után elváltak.
Az indiai férfi
1963-ban a harminchét éves, háromszorosan elvált Szvetlana gyermekeivel Moszkvában élt. A család, amelyben felnőtt, eltűnt: féltestvére, Jakov egy német hadifogolytáborban halt meg, Vaszilij halálra itta magát. Éppen egy mandulaműtét után lábadozott, amikor a kórházban találkozott Brajesh Singhgel, egy kommunista indiai politikussal, aki Moszkvába ment gyógykezelésre. A művelt, de súlyosan beteg Singh lett Szvetlana következő szerelme. Ő volt a legbékésebb ember, akit a nő valaha ismert:
tiltakozott, amikor a kórház meg akarta ölni a piócákat, amelyeket a kezeléséhez használtak, és kinyitotta az ablakokat, hogy a legyek kiszabadulhassanak.
Egy hónapot töltöttek együtt Szocsiban, a Fekete-tenger mellett, mielőtt Singhnek vissza kellett térnie Indiába. Kérvényezték, hogy összeházasodhassanak, de a hatóságok nem engedélyezték a frigyet. Singh 1966-ban meghalt, és Szvetlana elhatározta, hogy személyesen viszi a hamvait Indiába, hogy ott a Gangeszbe meríthessék. Ezt az útját már engedélyezték, azzal a feltétellel, hogy kerüli a külföldi sajtóval való érintkezést. A temetés után Szvetlanát utasították, hogy térjen vissza a Szovjetunióba, de ekkorra már döntött: bekopogtatott az Egyesült Államok újdelhi nagykövetségén, és közölte, hogy ő Sztálin lánya, és menedékjogot kér.
Gyermekeit Moszkvában hagyta
Az amerikai nagykövet úgy döntött, hogy kikísérik az országból, mielőtt a szovjetek észrevennék, hogy eltűnt. Feltették az első gépre, ami történetesen Rómába tartott, ahonnan Szvetlana Genfbe utazott. Gyermekei, a huszonegy éves Joszif és a tizenhat éves Jekatyerina a moszkvai repülőtéren vártak anyjukra, aki maga helyett egy terjedelmes levelet küldött – három nappal később.
Sztálin lánya Amerikában
Szvetlana 1967 áprilisában érkezett meg New Yorkba, ahol a sajtótájékoztatón rögtön elítélte apja örökségét és a szovjet kormányt. Amikor megkérdezték tőle, hogy tervez-e állampolgárságért folyamodni, így válaszolt:
„A házasság előtt fontos a szerelem. Ha szeretni fogom ezt az országot, és ez az ország viszontszeret, akkor a házasság megköttetik.”
Princetonban telepedett le, könyvet adott ki családja tragikus történetéről (Húsz levél egy barátnak), amelyből mindenki számára világossá vált: Sztálin rokonának lenni majdnem olyan szörnyű, mint alattvalóinak sorsa. 1969-ben újabb könyve jelent meg, Csak egy év című emlékiratában a Szovjetunióból való elmenekülés előtti és utáni hónapokról vallott.
Szvetlana Allilujevából Lana Peters
A könyvek jól fogytak, Szvetlana népszerű lett. De a népszerűség nem tartott örökké: miután elkezdte visszautasítani az interjúkat, a sajtó elveszítette az érdeklődést iránta. A disszidálása különleges volt, amerikai jelenléte kevésbé. Hiába írt, további munkái nem találtak kiadóra. Időközben negyedszer is férjhez ment: megismerkedett egy építész özvegyével, aki meglátva a nő vörös hajzuhatagát, képtelen gondolatra ragadtatta magát: azt képzelte, Szvetlana elhunyt, szintén Szvetlana nevű lányának a reinkarnációja. Bemutatta hát vejének, Wesley Peters építésznek, és mit ad isten: hamar egymásba szerettek, s három hét múlva összeházasodtak. Szvetlana Allilujevából így lett Lana Peters.
Minden évben elköltözött
44 évesen ismét teherbe esett. Harmadik gyermekét Olgának nevezte el, de Peterstől hamarosan elvált. Két felnőtt, Oroszországban élő gyermekével nem tartotta a kapcsolatot, és Amerikában sem igazán találta a helyét. „ Anya minden évben elköltözött, néha évente kétszer” – mesélte később Olga a The New Yorkernek. A nyolcvanas évek elején Angliába költöztek, hogy Olga megfelelő iskolákba járhasson.
Szálak a múltból
Olga tizenegy éves volt, amikor megtudta, ki a nagyapja. A brit bulvársajtó hamarosan kiszagolta a jelenlétét, paparazzik jelentek meg angliai iskolájában, és egy adminisztrátornak takaró alá rejtve kellett kicsempésznie az épületből. „Sokat kellett feldolgozni” – mondta Olga, és a feldolgoznivalók csak szaporodtak, amikor az enyhülő hidegháborúban Andropov engedélyezte, hogy felnőtt gyermekei évtizedek után beszéljenek telefonon Szvetlanával. Joszif kardiológus lett, Jekatyerina geológus. Végül 1984-ben személyesen is találkozhattak, de az eltelt idő okozta űrt nem lehetett bepótolni: Joszif nem volt hajlandó kapcsolatba lépni amerikai származású féltestvérével, Szvetlana szinte idegennek látta a fiát, Jekatyerina pedig el sem ment a moszkvai Szovjetszkij Hotelben rendezett találkozóra: Kamcsatkán dolgozott, és azt írta, nem tud és nem is akar megbocsátani anyjának, amiért elhagyta őket. Még ellátogattak Szvetlana szüleinek szülőföldjére, Grúziába, majd úgy döntöttek, visszatérnek Amerikába.
Egy régi közmondás
Időskorában Szvetlana Allilujeva, azaz Lana Peters egy wisconsini idősek otthonában lakott. Gyanakvó volt mindenkivel, aki kapcsolatba próbált lépni vele, azt feltételezte róluk, hogy az orosz hírszerzésnek dolgoznak. Amikor a múltról kérdezték, egy régi orosz mondást idézett az újságírónak: „Ha nem nyúlunk a szarhoz – azaz esetemben a múlthoz –, nem lesz büdös.” Szvetlana túlélte fiát: Joszif 2008-ban halt meg, ő maga 2011-ben. Egy 2005-ös bejegyzés szerint idősebb lánya, Jekatyerina vulkanológusként a szibériai Kamcsatka-félszigeten, egy csirkeólnál alig nagyobb, egyszobás házban élt a családjával. Olga nevű lánya Chrese Evans néven az oregoni Portlandben él, régiségeket, vintage kiegészítőket és illatos gyertyákat árul.
