Rengeteg fontos vagy kevésbé fontos indokkal indítottak már háborút egymás ellen nemzetek, az egyik legkülönösebb casus bellinek azonban minden bizonnyal az a kóbor kutya számít, aki 1925-ben nemzetközi incidenst okozott Görögország és Bulgária között. Miért robbant ki és hogyan zajlott a „kóbor kutya háborúja”?
Elkóborolt a kutya, lelőtték a gazdáját
Az incidens kipattanásának idején régóta izzott a feszültség Görögország és Bulgária között: a két nemzet már a balkáni háborúkban is torzsalkodott egymással, az első világháborúban pedig ellentétes oldalon – a görögök az antant, a bolgárok a központi hatalmak oldalán – harcoltak, és többször is összeütköztek. Mindkét konfliktusból a görögök kerültek ki győztesen, akik így megszerezték a régóta vitatottnak számító, többségében bolgárok lakta macedóniai és nyugat-trákiai területek többségét – a bolgár irredenták természetesen nem fogadták el a világháborút lezáró békeszerződésben foglaltakat, és továbbra is igényt tartottak a kérdéses részekre.
Ebben a nem éppen barátságos légkörben, 1925. október 18-án esett meg a különös incidens, hogy a napjainkban Észak-Macedóniához tartozó Demir Kapija község határszakaszán az egyik szolgálatot teljesítő görög határőr kutyája elkóborolt, és véletlenül a bolgár oldalon kötött ki. A gazdi kutyája nyomába eredve saját maga is átlépett a túloldalra, amit a bolgár őrség határsértésnek minősített, és lelőtte a vétkes katonát. A bolgárok igyekeztek véletlen félreértésként kimagyarázni a helyzetet, és megígérték, hogy vizsgálatot indítanak az ügyben, a görögöket azonban nem győzték meg a szép szavak.
Háborús cselekménynek kiáltották ki a határőr megölését, és ultimátumot adtak szomszédjaiknak: amennyiben két napon belül nem találják meg és vonják felelősségre az incidens felelőseit, kérnek hivatalos bocsánatot Görögországtól és fizetnek 2 millió francia frankot az áldozat családjának kártérítésként, támadást indítanak Bulgária ellen. A bolgárok megtagadták a kívánt pénzösszeg megfizetését, ezért 48 óra lejártával a görögök tartották magukat a szavukhoz, és fegyverrel átléptek a határon.
Tíz napig tartott és ötven áldozatot szedett a különös háború
A görög egységek különösebb nehézségek nélkül jutottak át a határon és törtek be bolgár területre, ahol több falut elfoglaltak, kifosztottak és felégettek. A bolgárok igyekeztek elkerülni a súlyosabb mészárlást, ezért ellentámadás helyett inkább visszavonták csapataikat, és hagyták, hogy az ellenség fokozatosan nyomuljon előre; a görögök sem voltak éppen csúcsformában, az 1919 óta tartó, Törökország ellen vívott háborújuk alaposan megfogyasztotta a hadsereg készleteit, és lefoglalta a fontosabb erőket, ezért inkább csak a fosztogatásra koncentráltak, mintsem a valódi háborúzásra.
A görög csapatok már a közeli Petrics városát ostromolták bombákkal, amikor a bolgárok úgy döntöttek, külső segítséget kérnek a konfliktus lecsillapításához: felkérték a Népszövetséget – az ENSZ elődjét –, járjon közbe az ügyben, és teremtsen békét. A Népszövetség által küldött nemzetközi vizsgálóbizottság azonnali tűzszünetet rendelt el, majd diplomáciai úton rendezték a problémás ügyet: Görögországnak minden harci cselekményt abba kellett hagynia és kivonulnia bolgár területről, később pedig 45 ezer font jóvátételt fizetnie az okozott károkért.
A feltételeket mindkét fél elfogadta, így mindössze 10 nap után véget ért a „kóbor kutya háborúja” néven ismertté vált határkonfliktus. A félreértés okozta rövidke háborúban így is legalább 50 ember lelte halálát, többségében az elfoglalt, lerombolt falvakban, városokban lakó bolgár civilek. Görögország később mégis elégedetlenségét fejezte ki a Népszövetség szerintük igazságtalan döntésével szemben, különösen annak fényében, hogy korábban az Albániával szembeni határvitájuk esetében is ellenük ítélt a brit, francia és olasz tisztviselőkből álló vizsgálóbizottság.
