Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Aki elég idős ahhoz, hogy az internet hőskorára is emlékezzen, az biztosan böngészett Netscape Navigatorrel.
Ma már talán csak arra emlékszünk a böngészővel kapcsolatosan, hogy mennyire kőkorszaki volt, de a valóságban ez tette lehetővé az internetezést azokban az időkben, amikor nemhogy streamelésről nem volt szó, de még épp csak kóstolgattuk az internetet, és virtuális tevét etetni abszolút nem volt ciki. Sőt.
Minden böngészők atyja volt
A Netscape Navigator tulajdonképpen az internet hőskorának szimbóluma. Ma már az őt trónusáról letaszító Internet Explorert is átadtuk az enyészetnek, de akkoriban még nem is álmodozhattunk arról, hogy böngészők garmadája közül válogathatunk, amikor fellépünk a világhálóra. Ma már tényleg csak utánanézés kérdése, hogy hány potenciális böngészőprogram közül választjuk ki a számunkra ideálisat,
de voltak idők, a kilencvenes évek elején, amelyekben igazából az volt, ami volt – és ez a Netscape Navigator volt.
Az első Netscape-böngésző 1994-ben készült el, a fejlesztőcég pedig már 1995-ben a tőzsdére lépett. 1996-ban a piac 90 százalékát uralta, tulajdonképpen maga volt az internet – de alig hat év alatt 4 százalékra esett vissza részesedése.
Innen indult a Netscape Navigator
Ma már meglepőnek tűnhet, de eredetileg a Nintendo online rendszerének szánták: később az eredeti koncepció megszűntével lett belőle a legelső elterjedt böngésző, amely egészen 1997-ig kiválóan teljesített a tőzsdén is. Közben ugyanakkor megjelent a Microsoft, amelynek vezetősége látogatást is tett a Netscape székházába 1995-ben, és egyezséget ajánlott. E szerint a készülő Internet Explorer lett volna a windowsos gépek böngészője, minden más teret meghagytak volna a Netscape Navigatornak.
A sikertől megrészegült Netscape azonban nem fogadta el ezt, a többi pedig már történelem.
Miközben az Internet Explorer előretört, a Netscape Navigatort megpróbálták az összes lehetséges eszközzel megmenteni, például ingyenessé tették – talán ennek is köszönhető, hogy annyi oktatási intézményben ismerkedtünk meg vele Internet Explorer helyett a kilencvenes években.
Ez azonban már nem volt elegendő a túléléshez. 1997 után az üzleti sikerek is elkerülték a céget, melyet az AOL aztán felvásárolt a kilencvenes évek végén, de azt senki sem gondolta komolyan ekkor már, hogy ezzel meg lehet menteni a böngészőt. 2008-ban végleg meg is szűnt.
Végül elvesztette a csatát
A Netscape és az Internet Explorer párharcából az utóbbi azért kerülhetett ki nyertesen, mert ráérzett arra, hogy a funkcionalitás és az egyszerű, felhasználóbarát környezet lesz a nyerő az interneten: azzal egy user sem volt beljebb, hogy változtathatta a háttérszínt, vagy olyan plug-ineket kapott, amelyeket nem akart.
Akik Internet Explorert használtak, azonnal belekóstolhattak abba, milyen is valójában a szabad internetet szabadon használni, míg azok, akik a Netscape-pel kínlódtak, úgy érezhették, egy olyan elit klubba kéne belépniük, ahova nem adták meg nekik a jelszót, pénzük meg nincs arra, hogy bevágódjanak a kidobóembernél.
Ma eszünkbe jut még a böngésző neve, és nosztalgikus érzéseink is támadhatnak irányába, hiszen első, bátortalan internetes próbálkozásaink helyszíne volt, de az tuti, hogy senkinek nem hiányozna az a felhasználói élmény, melyet nyújtani tudott.
