Amon Göth náci parancsnokot nem véletlenül akasztották fel a második világháború után: a koncentrációs táborokban élvezetét lelte a foglyok különféle kínzásaiban. Személyesen lőtt fejbe legalább félszáz gyereket és nőt. Az unokáját csak azért nem tudta, mert akkor már nem élt.
Amon Göth tetteitől borzongva fordulunk el, s alig tudjuk elképzelni, hogy ennek a borzalmas, kegyetlen, a szadizmus minden formáját megszemélyesítő embernek felesége és gyerekei voltak. Pedig családot alapított, nem is akármilyet. Az egyik lánya, az 1945-ös születésű Monika Göth ráadásul egy nigériai férfival létesített kapcsolatot. Ebből született cikkünk főhőse, Jennifer Teege. A Németországban élő nőt az anyja hamar örökbe adta. Így történhetett meg az, hogy Jennifer csak a negyven felé közeledve, teljesen véletlenül fedezte fel, hogy nagyapja náci háborús bűnös, nagyanyja bűnpártoló volt, akik ha meglátták volna őt, gondolkodás nélkül küldik a gázkamrába bőrszíne miatt.
Jennifer Teege véletlenül emelt le egy könyvet a hamburgi könyvtár egyik polcáról. Legnagyobb döbbenetére ismerősek voltak a nevek és a fotók. A könyv alcíme rémítette meg igazán: A Schindler listájából ismert náci lágerparancsnok lánya: Monika Göth élettörténete. Elkeseredett és vad nyomozásba kezdett, s kiderítette, hogy az anyjáról szóló emlékiratot tartotta a kezében. S hogy ő, a kétgyerekes anya, boldog feleség, izraeli barátokkal rendelkező nő, aki azt az országot tartja második hazájának, egy náci család leszármazottja.
Vajon örökölhető-e a kegyetlenség? A náci gén? Hogy lehet megbirkózni ezzel a rémülettel, szégyennel? A tudattal, hogy a saját családjának egy része őt gondolkodás nélkül megölte volna? A tükörrel, amelyben egy fekete nő néz vissza, de láthatók német családjának arcvonásai? Hogy hasonlít a nagyapjára? Hogy mondja el nevelőszüleinek, hogy egy náci unokáját nevelték fel? Mit mondjon izraeli barátainak, akiknek családját, rokonait lehet, hogy az ő nagyapja irtotta ki?
Szembenézni a náci nagyapával
Erről szól A Nagyapám engem agyonlőtt volna című, megrázó könyv, amit azok után írt, hogy megbirkózott a depresszióval, ami a történtek hatására alakult ki benne. Nagyon nem könnyű olvasmány, de nem kérdés, megéri-e a végére járni annak, hogy folytatódik a történet, ami a náci koncentrációs táborban kezdődött. Ha kicsit közelebbről szeretnénk érteni, mit élt át Jennifer, érdemes újra megnézni a Schindler listája című filmet. A tiszt, akit Ralph Fiennes oly hitelesen alakít, Jennifer nagyapja.
