Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy-egy grillezett csirkeszelet mindenhez illő finomság, ami éppen ugyanolyan isteni egy tavaszi karalábéfőzelék mellett, mint egy parmezános salátában, vagy épp az ebédre összedobott pestós szendvicsben. De vajon hogyan lesz a legfinomabb?
Ahhoz, hogy elkészítsd, először meg kell győződnöd róla, hogy valóban friss-e, amihez már korábban összegyűjtöttünk egy kis segítséget. Nem is kell nagy varázslat ahhoz, hogy pontosan tudd, friss-e a hús a hűtőben, elég néhány tulajdonságát megvizsgálni.
Martin Bucknavage élelmiszer-biztonsági szakértő szerint a csirkehúsnál is a minőségmegőrzési idő lehet a vízválasztó. Amint eléred, nincs több vesztegetni való időd, cselekedned kell: jobban teszed, ha azonnal megfőzöd, vagy legalább lefagyasztod. Kivételt csak akkor tehetsz, ha nyálkás, ragadós a felülete vagy savanyú a szaga, mert akkor már lecsúsztál róla. Ilyenkor dobd ki az egészet, jobb a békesség.
A TheKitchn oldalán ezúttal annak jártak utána, hogyan lesznek a legfinomabbak a grillezett csirkeszeletek. Nem egy jó pác receptjére voltak kíváncsiak (abból tudjuk, hogy a joghurtos a legtökéletesebb), hanem a módszerre, ami mellett a legkevésbé száraz, a leginkább zamatos marad még a kiszáradásra nagyon hajlamos csirkemell is.
Nagyjából azonos súlyú, csont és bőr nélküli melleket használtak a tesztelők, akik mindegyik módszert gázgrillen próbálták ki.
Az eredmények szerint az éjszakára bepácolás módszere lett a sereghajtó, amiben a pác valamilyen savas folyadék, például ecet vagy citruslé volt, fűszerekkel kiegészítve. Az így elkészített csirke jól nézett ki és remek ízűre sikerült, de csontszáraz lett és rágós.
„A túlpácolás megkeményítheti a húst, így ha újra kipróbálnám ezt a módszert, rövidebb pácolási idővel számolnék”
– emelte ki az egyik tesztelő.
A Simply Recipes lédús csirkét ígér egy 30 perces sós vízben való áztatás után. A pácolás után a csirkemelleket megszárítjuk, olajjal megkenjük, meghintjük paprikával, és kétzónás főzési módszerrel grillezzük közvetlen és közvetett hővel. Maga a csirke jól megpirult, és a közepe is lédús maradt, ám a hús szélei nagyon szárazak lettek, így ez a módszer is az utolsó helyezettek közé került.
A száraz, fűszeres dörzsölés sem hozott sikert, legalábbis első próbálkozásra. Csak só, bors és fokhagymapor kellett a húsokra, zsiradék és ecet nem. A forró hőmérséklet, amit a recept kért, ugyan gyönyörű grillnyomokat eredményezett, de ilyen magas hő és rövid pihenés miatt a csirke gyorsan kiszáradt. Ez sem volt az igazi.
Az alufóliába csomagolt, forró tégla nehezékként való bevetése az elfelezett csirkék esetében az olaszoknál talán beválik, de csirkemellnél csak az előkészületek és macerák számát szaporította.
Sokkal jobban kezdtek alakulni a dolgok egy enyhe klopfolás után.
„A csirkét először egyenletes vastagságúra kell klopfolnunk. Nem kell vékonynak lennie, csak győződjünk meg arról, hogy minden darab közepe és széle nagyjából azonos vastagságú. Ezután az alapsóoldatot páccal ízesítjük, amely mázként is szolgál. Ez valóban lédús, tökéletesen puha csirkét eredményez” – mondta el a második helyezettről a tesztelők egyike.
A legjobb mégis a fűszerekkel bedörzsölt és száraz pácban egy éjszakán át pihentetett csirke lett. A módszer szerint a csirkét egyenletes vastagságúra kell klopfolni, majd nedves vagy száraz sós fűszerezésben kell pihennie egy éjszakán át. Az idő letelte után a csirkét kétzónás módszerrel főzzük, vagyis közvetett hőben puhuljon meg és a szép rácsos felületért néhány perces közvetlen hőre is szüksége van. Ez a csirke gyönyörűen megbarnult (a sós lében lévő cukornak köszönhetően), de nem kapott túlságosan mély grillnyomokat a rövid sütési idő miatt, amivel a száradást kerülték ki. Ez egyik tesztelőt sem zavarta, mert a hús ízletes és puha maradt. Úgyhogy a pácolással nincs gond, de érdemes a húsokat ecetes, citromos pácban nem pihentetni és nem extrém magas hőmérsékleten sütni, mert ezek szinte garantálják a kiszáradást.
