A spanyol festő, Francisco Goya sikerét megkérdőjelezhetetlen tehetségén túl sógora segítségének is köszönhette.
A sikeres emberek tudják, hogy hiába a tehetség, ha nem vagyunk jókor jó helyen, hiába teszünk meg mindent, talán sosem érjük el vágyott céljainkat. Jól bizonyítja ezt Francisco Goya élete is. Ha a spanyol művész nem barátkozik össze Francisco Bayeu-vel és nem veszi feleségül annak húgát, ma nem ismernénk a nevét.
Az álmok útján
A 18. század derekán született Francisco José de Goya y Lucientes gyerekkorát Zaragozában töltötte oltárfestő édesapja és négy testvére mellett. Érdeklődése hamar, már tizennégy éves korában a festészet felé fordult. Tanulmányait a barokk festő, José Luzán y Martinez, egy kevéssé ismert helyi mester mellett kezdte meg.
Álma, hogy elismert művésszé váljon, hamarosan az ország fővárosába, Madridba vezette. Az ambiciózus, tizenhét éves fiú megpályázta a San Fernando Királyi Képzőművészeti Akadámia ösztöndíját, de nem sikerült bejutnia a nívós intézménybe, és a három évvel későbbi jelentkezését sem fogadták el. Goya mégsem mondott le céljáról.
1770-ben Olaszországba utazott, hogy ott tökéletesítse technikáját, egy évvel később pedig visszatért Madridba, hogy ismét hazájában próbáljon szerencsét. Ekkor ismerkedett meg a vallási és történelmi tárgyú képeket festő Francisco Bayeu-val, aki az általa áhított akadémián tanult.
Egy jövedelmező barátság
A két festő között mély barátság alakult ki, Goya sokat tanult és inspirálódott Bayeu művészetéből. 1773-ban feleségül vette barátja 26 éves húgát, Josefa Bayeu-t, akivel 39 évet éltek együtt, és hét gyermekük született, de közülük csak egy érte meg a felnőttkort.
De Goya Bayeu-nak nem csak a feleségét köszönhette. Növekvő művészi sikerei mellett a házassága révén szert tett rokoni kapcsolata a festővel – tizenhét évvel első próbálkozása után – végre bejuttatta a San Fernando Királyi Képzőművészeti Akadámiára, sőt öt évvel később kinevezték az iskola igazgatóhelyettesének.
Néhány éven belül az ország legelismertebb művészévé vált, IV. Károly királyi festőjeként nemesek, a királyi család tagjai és maga a király is modellt álltak neki. Ma az egyik legsokoldalúbb és legegyénibb művészként tartjuk számon, aki a modern festészet atyjainak egyike.
