Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy felemelő érzés, egy frissítő leves és egy nyári finomság házi készítésű verziója. Sorozatunkban arról mesélünk, hogy milyen hétköznapi apróságok tettek minket boldoggá ezen a héten.
A mostani a nagy felismerések hete volt. Zsófi számára világossá vált, hogy – egy klasszikus idézettel élve – igazából szerelem vesz körül minket; Réka felismerte, hogy a kovászos uborkánál csak a kovászosuborka-leves finomabb; Barbi pedig rájött, hogy hogyan készíthet otthon egészséges és finom jégkását.
Szerelmes vagyok beléd!
Fenyvesi Zsófi
Szerelmesnek lenni jó. Annyira azért nem jó, hogy minden dal és vers erről szóljon, méltatlanul mellőzve egy sor más fontos emberi érzelmet. De a nyári felszabadultsággal, a testi és lelki kivetkőzéssel, az alkoholgőzös nyári estékkel szinte kívánjuk, hogy ragadjon el – és tegyen teljesen hülyévé. Nyáron hülyék akarunk lenni. Felrúgni a szabályokat, felcserélni a józan robotot, és tombolva ordítani Rúzsa Magdival, hogy Szerelmes vagyok belééééd!
Mindegy, mi lesz holnap – a felelőtlenség, a korlátok nélküliség éppolyan fontos, sőt sokszor talán fontosabb, mint maga az érzelem vagy az illető, akivel ezt aktuálisan meg tudjuk élni. Égek egy könnyű lázban – énekli a méltán népszerű, tehetséges énekesnő, akinek a dalával engem alapvetően a világból ki lehet kergetni. Hányok a szerelmes daloktól, a józanságot igyekszem az érzelmek elé helyezni (bár nem állítom, hogy mindig sikerül).
Most mégis itt dünnyög a fülemben, és már éppen mélységesen kezdeném sajnálni magam viszonzatlan érzelmeimért (alázásodért, nem tudom, miért, Ady nélkül nincs szerelem), amikor végre felemelem a fejem. És ekkor megtörténik. Beissza a szemem a naplementét, a hársfaillatot, és megszólal újra a dal a fejemben, csak már én vagyok a fogadó fél: Szerelmes vagyok beléd!
Mit tegyek még, mit fessek az égre, hogy végre észrevedd? Hány naplementét küldjek denevérekkel, mennyi illatot, hogy ünnepeld a véred zubogását, és megértsd, szeretlek? És már azért hatódom meg, mert megérzem, hogy az élet szeret engem. Igazán. Hogy amíg élek, addig mindig találok olyan részletet, amivel azt üzeni, amit Rúzsa Magdi. Hogy ez fontosabb az összes, óvodás szintű nyári flörtnél. Az élet egy kib...tt nagy szerelem, és én a szerves része vagyok. Kérdés, felemelem-e a fejem, hogy észrevegyem.
Barbi és a kovászosuborka-leves, avagy Roald Dahl ölni tudott volna egy ilyen címért
Fejes Réka
Mi casa es su casa, vagy ahogyan a fennálló helyzetre alkalmazni lehet a spanyol szólásmondást: mi favorito es su favorito. Ugyanis az e heti kedvencem – úgy sejtem – Barbi kedvence is. No de nem titokzatoskodom tovább, kezdem inkább az elejéről.
Azok, akik rendszeresen olvassák rovatunkat, valószínűleg már tudják, hogy Barbi kolléganőnk olyasmikre képes a konyhában, amikre földi halandó nem igazán. Ezek közé tartozik az a kovászosuborka-leves, amivel múlt hét kedden beállított a szerkesztőségbe.
Nagy koviubi-rajongó vagyok, azonnal felcsillant a szemem, amikor megtudtam, hogy ezúttal mit hozott ebédre. De esküszöm, hogy a tálalás még azokat is meggyőzte volna arról, hogy érdemes megkóstolni a joghurt és a savanyúság szerelemgyerekét, akik különben nem igazán rajonganak a fermentált zöldségekért.
Azon szerencsések közé tartozom, akik jókor voltak jó helyen, és megkóstolhatták Barbi levesét. Hogy apukám szavajárásával éljek: letettem tőle a hajam. Nyilván azonnal elkértem a receptet, és azóta is csak arra várok, hogy elfogyjon a kovászos uborkánk, és felhasználhassam a levét.
Dinnyeszezon
Balázs Barbi
Az év egyik legklasszabb időszaka kezdődik a héten, de sietni kell, ha az ember ki akarja élvezni, mert augusztus közepére-végére huss, vége is! Igen, itt a görögdinnyeszezon. Jó, ha az ember hipermarketben vásárol (én is sokszor szoktam, nem azért mondom), de könnyen elfelejti, mikor minek van itt az ideje. Ha az meg is van, hogy tél közepén tuti nem magyar a gusztusos kis kockákra szelt görögdinnye, azt már nem biztos, hogy tudja, hogy június elején még aligha lehet hazai dinnyével találkozni.
Az itthoni görögdinnyeszezon jellemzően júliusban kezdődik, tavaly július közepén, idén ezen a héten indult a dinnyeszüret, és kezdenek áramolni az isteni magyar dinnyék a boltok polcaira. Na nem mintha a görög vagy más olasz dinnye ne lenne nagyon finom, és azt sem állítom, hogy nem csábulok el, amikor nyár elején befut a boltokba az első szállítmány. Éppen csak sokkal környezetbarátabb olyasmit enni, ami itthon terem, és ráadásul frissebb, finomabb is, ami nem utazik több száz kilométert, nem igaz?
És hogy minek kell sietni? Hát azért, mert nem véletlenül mondja a néphagyomány, hogy Lőrinc belepisil a dinnyébe: Lőrinc napjára sokszor már kásás, grízes, egyszóval nem finom a dinnye. Vannak, akik szerint nem az augusztus 10-i, hanem a szeptember 5-én esedékes Lőrinc-napkor üt be a krach, de saját tapasztalatom szerint mindenesetre dinnyével hűsölni leginkább júliusban érdemes.
Hiszen mi lehetne hűsítőbb ebben a már-már elviselhetetlen kánikulában, mint egy jó adag jégbe hűtött (avagy mosdóban hideg vízben áztatott) dinnye? Görögdinnye jégkásakiadásban! Isteni, hűsítő és nevetségesen könnyű megcsinálni. A dinnyét szép kis kockákra kell vágni, majd valamilyen tasakban lefagyasztani, végül aprítóval kásássá tenni. Ennyi az egész. Aki édesebben szereti, kis mézet tehet bele, akinek a pikantéria hiányzik, mentával vagy bazsalikommal dobhatja fel – tulajdonképpen egykutya, így is-úgy is finom, ráadásul egészséges és nem is hizlal. Nekem ez a heti kedvencem. Na, nyomás a piacra egy nyolckilós óriásért!
Ha tetszett a cikkünk, derítsd ki, hogy mik voltak múlt heti kedvenceink!
