Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kosztolányi Dezső Édes Annájának a sorsa kísértetiesen hasonlít a megcsonkított Magyarország sorsára.
Édes Anna szótlan, szerény lány. Édes Anna Vizyék makulátlan cselédlánya. Édes Anna hidegvérű gyilkos, aki egy éjszaka megölte munkaadóit. De ha szemfülesek vagyunk, akkor rátalálhatunk a nyomokra, amik sejtetik, hogy Édes Anna sokkal több egy cselédlány tragikus történeténél.
Égjen a világ!
1914. június 28. Gavrilo Princip nacionalista szerb diák fegyveréből kirepült a golyó, amely Ferenc Ferdinánd főherceg halálát okozta, és kirobbantotta az első világháborút.
Európa értelmisége üdvözölte a háborút: Thomas Mann megírta a Gondolatok a háborúban című művét („Négy nap óta szörnyű ütközet a galíciai határon… kimaradok a világ legnagyobb eseményéből. Én! Embernél is kevesebb, nulla vagyok!”), és megjelent Rilke Öt ének című ciklusa.
A magyar művészek között is sokan akadtak, akik hittek a háborúban. Molnár Ferenc és Móricz Zsigmond haditudósítókként vetették magukat az események sűrűjébe, a Nyugat az első hónapokban háborúpárti cikkeket hozott le, és még a politikai véleménynyilvánítástól elhatárolódott Kosztolányi is a háború pártjára állt, úgy gondolta, a „durvaság, a gerinc férfiszív” az igazi művészeteket szolgálhatja.
De az egyre súlyosabb veszteségek elkezdték kijózanítani a legnagyobb militartistákat is, 1914 decemberére sokan rájöttek, hogy elhamarkodottan tették le a voksukat a háború mellett. „Európa a béke selyemágyából riadt föl, boldog elkényeztetett gyermek” volt, mutatott rá Kosztolányi.
Trianon után
A legsúlyosabb csapást mégis az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés jelentette. Kosztolányi Dezsőné visszaemlékezései szerint férje tajtékzott a dühtől és az elkeseredettségtől, kész volt akár gyilkolni is, hogy visszafordítsa a visszafordíthatatlant.
Tettvágyát végül 1920-ban a Vérző Magyarország című antológia szerkesztésében élte ki. „A közeljövőben könyv jelenik meg Magyarország területi épsége érdekében: az első magyar irredenta könyv. Eszközében szigorúan irodalmi. Céljában harcos. Teljes bizalommal arra kérem, küldjön valamit e könyvbe, elbeszélést vagy cikket, a vezércsillag nélkül tébolygó magyarságnak szüksége van az ön nevére, igéjére, irányítására” – kérte fel Kosztolányi Gárdonyi Gézát a szereplésre. Gárdonyin túl olyan írók járultak hozzá a kötet megszületéséhez mint Krúdy Gyula, Babits Mihály, Karinthy Frigyes vagy Tóth Árpád.
Az ország megcsonkítását Kosztolányi sosem tudta feldolgozni. „El se képzeled, hogy a trianoni béke milyen pusztítást visz végbe emberekben, művészetben, irodalomban” – írta levelében Reményik Józsefnek 1922-ben.
A határon túl rekedt szülei helyzete is bizonytalanná vált. Édesapja elvesztette igazgatói állását, az országhatár lezárása, az akadozó közlekedés és postaszolgálat megnehezítette a levélváltásaikat, és lehetetlenné tette a találkozásukat. Az impériumváltás után hat évig nem láthatták egymást. Csak 1924-ben sikerült a Kosztolányi szülőknek útlevelet szerezniük és Budapestre látogatniuk. A matematika és fizika szakos apa, Kosztolányi Árpád a látogatás alatt agyvérzést kapott, és többé nem volt képes számolni, de halála előtt még olvashatta az Édes Anna néhány fejezetét a Nyugatban.
Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100
Ha cikkünk felkeltette az érdeklődésed, és többet szeretnél tudni az első világháború és a trianoni békeszerződés Kosztolányi Dezső Édes Annájára tett hatásáról, látogass el a Petőfi Irodalomi Múzeum 2021. szeptember 30-ig nyitva tartó Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállítására.
„Édes Annaország”
Kosztolányi az Édes Annát hat évvel a békeszerződés után írta. Elmondása szerint miközben a regényen dolgozott, az elé illesztett halotti imát mondogatta. „Az Édes Anna előtti halotti imát én iktattam oda, mert jelezni akartam vele a regény filozófiáját” – írta édesapjának 1926. július 24-én. A Petőfi Irodalmi Múzeum Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállításának értelmezésében az ima a Trianon sújtotta Magyarországért szól, és Édes Anna sorsa szembetűnő hasonlóságot mutat a trianoni Magyarország sorsával.
A regény a kommün bukásától Magyarország Népszövetségbe való felvételéig tartó időszakot karolja fel, és történelmi-politikai utalásokban bővelkedik (olvashatunk a krisztinai ellenforradalomról, megjelennek a Budapestet megszálló román csapatok és hallunk Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg bevonulásáról is), amik egybecsengenek Vizyék életének eseményeivel.
Érdekes, hogy Patikárius János február 16-án látja vendégül barátait egykori törzshelyén, azon a napon, amikor összeül az első nemzetgyűlés, Vizyék pedig május 18-án tartják meg a tragédiába torkolló estélyt, és pontosan egy héttel később írják alá a trianoni békeszerződést.
A legárulkodóbb jel, ami arra utal, hogy a Vizyék kegyetlenségeinek kitett Édes Anna a megcsonkított ország allegóriája lehet, a cselédlány neve. „Jólesett mondogatnom, leírnom. Talán azért tudtam vele annyi szeretettel foglalkozni. Én az Anna nevet régóta szerettem. Mindig a mannát hozta eszembe, azon kívül egy kacér és nagyon nőies föltételes módot is. A vezetéknév, mely ösztönösen társult melléje, nem egyéb, mint e hódolatom kifejezése. A kettő együtt – vezeték és keresztnév – a maga lágy zeneiségében egy másik, ősi és végzetes szókapcsolatot idézett föl bennem: az édesanyát” – elevenítette fel főhősének névadását Kosztolányi. Az édesanya szótól már csak egy lépés választ el minket, hogy az anyaországra szóra asszociáljunk.
Szőnyi László viszont csavar egyet ezen az elképzelésen, szerinte a regény „az osztályharcban megnyilvánuló nemzeti öngyilkosság allegóriája”, vagyis a „a szexuális, faji-származási és önérvényesítési komplexében jóvátehetetlenül megsérült” Vizyné az, aki elpusztítja saját magát a megalázott Annával, a kötet eleji ima pedig elsősorban érte szól.
Anna a parasztságot jelképezi, akit Ficsor „elvtárs” szolgáltat ki az uralkodó osztályt képviselő házaspárnak, hogy magát mentse szorult helyzetéből. Anna végül abba rokkan bele, hogy nem képes szavakba önteni szenvedéseit.
Kosztolányi 16 évvel élte túl a trianoni békeszerződést, és mindig foglalkoztatta a leírhatatlan veszteség elbeszélése. Márai Sándor nekrológjában a beteg és végletekig elkeseredett író szavait idézte:
A magyar író Trianonba hal bele.
