A legenda szerint Jókait isteni levesével hódította meg felesége, Laborfalvi Róza, ám arról is szólnak történetek, hogy a nagy szemű babbal, malackörömmel készült fogást felesége előtt már édesanyja is sokszor elkészítette Ásvai Jókay Móricnak.
Mitől lesz „Jókai” egy bableves?
Ahhoz, hogy a Jókai-féle és a hagyományos bableves közötti különbséget megfejtsük, talán elég az előbbi csak rá jellemző sajátosságait meghatározni. Így tudjuk a legkönnyebben az összes többi bablevest elkülöníteni Jókai kedvencétől. Ám ez az egész nem is olyan egyszerű.
Ma ugyanis egy kicsit mást értünk Jókai-bableves alatt, mint a recept eddig ismeretlen megálmodója. Anno malacköröm, paprikás rántás és nagy szemű bab adta a fogás alapját, ma már inkább csülökkel készül, sokszor kolbásszal, zöldségekkel és csipetkével, amik mind elengedhetetlenné váltak az idők során.
Eredetileg viszonylag egyszerű, sűrű bablevesként került Jókaiék asztalára. Nem volt benne sem zöldség, sem kolbászkarikák, még csülök és csipetke sem – ezek mind később kerültek az eredetinek mondott receptbe.
„Hagyományos”, „igazi”, „eredeti” receptekből rengeteg akad az interneten a Jókai-bableves készítésére rákeresve is, ám nincs első helyezett, és azt sem tudjuk, melyik a legrégebbi. Annyi biztos, hogy a köröm (vagy csülök), a rántás, a tejföl és a nagy szemű bab elengedhetetlen hozzávalója a tradicionális változatnak.
