Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vitathatatlan, hogy a legnagyobb zsenik általában legalább annyira őrültek is, és sokszor képtelen anekdoták keringenek róluk. Így volt ez a híres angol rendező, Stanley Kubrick esetében is.
Tudtad, hogy Pitagorasz saját vallást alapított, amelyben tilos volt babot enni? Vagy hogy Byron cambridge-i kollégiumi szobájában medvét tartott? Michelangelo meg nem fürdött, és nem is váltott ruhát, csak nagyon ritkán (még a 15. századi szokásokhoz mérten is). A zseniknek vannak hóbortjai – így volt ezzel Stanley Kubrick is, akit joggal nevezhetünk a 20. század egyik legnagyobb hatású filmrendezőjének.
Rettegett a repüléstől, ezért Angliából is Vietnámot csinált
Az a mendemonda járja, hogy miután Kubrick 1960-ban letelepedett Angliában, sosem hagyta el az országot. Legalábbis repülővel nem, annak ellenére, hogy még pilótajogosítványa is volt. Az történt ugyanis, hogy egy közeli barátja repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, ő pedig rettegett a halálnak ettől a módjától.
Kérdezhetjük, hogy akkor hol is forgatta filmjeit azzal a sok-sok színes helyszínnel? Nos, a Ragyogás külső, film eleji jeleneteit valóban Oregon államban vették fel, de a rendező nem volt jelen a forgatáson. A belső jeleneteket pedig egy angliai stúdióban vették fel, beleértve a útvesztőben játszódó finálét is, ahol a hó sóval kevert formaldehidből állt össze.
Acéllövedék? Talán észrevetted, hogy a filmben kevésbé dús a növényzet a többi vietnámi háborús filmhez képest. Ennek oka egyszerű: a jeleneteket Londontól nem messze vették fel, ahova 200 pálmát rendeltek Spanyolországból. Hát a New Yorkban játszódó Tágra zárt szemek? Mind-mind stúdiójelenet volt egy Londonhoz közeli kisvárosban, óriási díszletekkel. Na de a 2001: Űrodüsszeia jeleneteit se a namíbiai sivatagban vették fel, a kietlen puszta képét a szereplők mögé vetítették a londoni Shepperton Studiosban. És ha már itt tartunk, a fenyegető monolith Holdon játszódó jelenetét se a Holdon forgatták: Kubrick sosem járt a Holdon. Bár talán ez nem annyira meglepő.
Ha egyszer beleásta magát valamibe
Valószínűleg nem véletlenül nevezik Kubrickot a múlt század egyik legprecízebb rendezőjének. Messze híres volt alaposságáról és pontosságáról, és igyekezett a munkálatok minden állomásánál jelen lenni. Így történt, hogy legtöbb filmjénél a stáb egészen kikészült, maximalizmusa sokszor megtépázta a többieket.
Kiolthatatlan kutatásvágy hajtotta, éveket töltött azzal, hogy tudást szerezzen egy-egy történelmi eseményről, amelyet érdemesnek talált a megfilmesítésre, még ha a legtöbbje soha nem került a forgatókönyvírás fázisába. Például 20 évig szeretett volna filmet készíteni a holokausztról, de nem volt olyan ötlete, amit igazán eredetinek és egyedinek tartott volna. Egy ígéretes regényt alapul véve aztán fejest ugrottak a témába, asszisztensével két éven keresztül gyűjtötték a szükséges anyagokat. Ugyanebben az időben azonban Steven Spielberg mozikba küldte a Schindler listáját, Kubrick pedig erre egy huszárvágással véget vetett a készülő projektnek.
De tervezett filmet Napóleonról is: 276 könyvet olvasott el róla, egy szobát pedig megtöltött apró cetlikkel, ahol kronológiai sorrendben írta le a hadvezér mindennapjait. Éveken át finomítgatta a filmről szőtt terveit, de a nagyszabású csatajelenetek 50 ezer katonát követeltek volna meg, és mivelhogy annak idején számítógépes animáció még nem létezett, ennek a költsége rendkívül magas lett volna.
A totális őrültség azonban még csak most következik: általában úgy kezdett bele a filmjeibe, hogy producerrel vagy stúdióval még nem egyezkedett. Ebből is látszik, hogy Kubrick igazi lelkesedésből filmezett, őt nem a ropogós dollárok hajtották, hanem a kamera puszta szeretete.
Biztosítást kötött volna arra az esetre, ha betoppannak a földönkívüliek
Egy filmrendező talán legnagyobb rémálma, ha éveket és dollármilliókat pazarol egy olyan projektre, amit aztán egy valós esemény kerékbe tör. Kubrick valami hasonlótól rettegett. Mi van, ha a 2001: Űrodüsszeia premierje előtt a földönkívüliek kapcsolatot létesítenek velünk?
Az eredeti terv szerint ugyanis a rendező szerette volna, ha a filmben megjelennek az idegenek. Sokféle elképzelés volt arra, hogy ezek hogy néztek volna ki, bár utólag a démonszerű, csápos, rovarféle, netán emberszerű lényeket egész furcsa lenne látni, nem biztos, hogy illene a film szikár, realista ábrázolásához. Kubrick egyértelműen félt attól, hogyha a földönkívüliek betoppannak, akkor a film lényei utána nevetségesen néznének ki, ő pedig poén tárgya lenne.
1965-ben az oroszok jeleket fogtak az űrből, az író Arthur C. Clarke és Kubrick azonnal kutakodni kezdtek, hogy mit is jelenthet ez. Később kiderült, hogy csak egy kvazár volt, de akkor már a hírnevét építgető rendező egy londoni ügyvéddel lepaktált, hogy az esetleges megszállás esetére csinos összeget kap. Sajnálatos módon azonban az ügyvéd túl magasnak találta az esélyét annak, hogy az űrkutatók bolygón kívüli életet találnak, a rendező pedig ezt az árat nem tudta megfizetni. (Abszurd, de ne feledjük, az űrverseny kellős közepén vagyunk!) A sztori vége az lett, hogy Carl Sagan csillagász javaslatára teljesen kihagyták az idegeneket a filmből, ami aztán a film egyik erénye lett, hiszen így az alapvetően számtalan elmélettel és magyarázattal bíró film még több kérdőjelet hagyott maga után.
