Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Míg a világ szegénységben és hulladékban fuldoklik, míg a természet haláltusáját vívja, míg éhbérért dolgoznak a harmadik világban, míg számtalan problémával küszködik az emberiség jó része, a nyugati társadalom a kényelmes foteljében vinnyog. Mémtöri, újabb felvonás.
A joghurtosdoboz lehúzható fedele félúton elszakadt? Papot hívsz, mert kisujjal belerúgtál az ágy sarkába? Tíz méterrel odébb kell letenni a kocsit a bejárati ajtótól? Négy és fél perccel több időbe telik leimádkozni a kedvenc sorozatodat a netről, mert a szomszédnak HD-ban van kedve pornót nézni? Az emberi lét legnehezebb kihívása az ezekkel a problémákkal való küzdelem. Ezt mutatja be a first world problems, azaz a fejlett világ (szó szerint: az első világ) problémái mém is, ami egy fokkal mélyebb jelentést kapott, mint ahogy azt az internetes vicces képektől megszoktuk.
A mi „valós” problémáink
A mára híressé vált kifejezést először egy kanadai zenekar használta egy bónusz számukban, de 2005-ig váratott magára, hogy az Urban Dictionary felvegye az alábbi jelentéssel szócikként: „Egy tehetős, iparosodott társadalom életproblémái, ahol a harmadik világ nehézségeire elfordítják a tekintetüket.” Az első világ kifejezés régre nyúlik vissza: 1952-ben a francia antropológus, Alfred Sauvy alkotta meg a harmadik világ fogalmát, amit azokra az országokra értett, amelyek nem vettek részt a kapitalizmus (első világ) vagy kommunizmus (második világ) építésében. Miután ez a két világ messze elhúzott a harmadik világbeli országok mellett, egyértelmű, hogy tátongó szakadék alakult ki köztük, amely mindmáig más prioritásokat, problémákat jelent. A mém pedig pont erre játszik rá.
Nézd végig galériánkat:
2008-ban egy Tumblr-blog bukkant fel a világháló sűrű bitjeiben, A valódi első világ problémái címmel, a Twitteren pedig nem sokkal később útjára indult a #firstworldproblems hashtag is, ahol a kommentelők egyre inkább ráéreztek a nyugati világ „valós” problémáira. Ez a gúnyos, szarkasztikus hangnem egészen 2011-ig szárnyalt.
2010-ben egy blogger Venn-diagramon ábrázolta a valós problémákat és a tehetős nyugat problémáit, így nézett ki.
2011 januárjában a szegről-végről magyar származású Louis CK harmadik stand-up albumát adta ki, amelyben egy zseniális szkeccs szólt a nyugati, elkényelmesedett társadalom sérelmeiről, amiket „a fehér ember problémái”-nak nevezett. Ezt szembeállította a napról napra élő, nyomorral megküzdő harmadik világgal.
„Vannak a fehér ember problémái, itt Amerikában. Tudod, mik azok?
Az, amikor az életed csodálatos, ezért el kell cseszned, hogy mérges lehess.
Más országok népeinek megvannak a valós problémái. »Ó, a francba. Ma levágják mindannyiunk fejét!« Ilyen dolgok. Itt meg mindent elcseszünk csak azért, hogy feldúltak legyünk. »Hogy a fenébe lehet az, hogy nyelvet kell választanom egy ATM-nél? Ez szar! Nem kéne ezt tennem, amerikai vagyok!«”.
Hideg vajat próbáltam elkenni a kenyeremen, de szétszakadt
2011-ben a BuzzFeed a jómódú lét kiállhatatlan problémáit szedte csokorba: „olyan sokáig zuhanyoztam reggel, hogy elfogyott a meleg víz”, vagy „túl sokat ettem, fáradt is lettem, ezért inkább hazamegyek, és alszom egyet”. De talán még kifejezőbb ez: „a teafilterem cérnaszála beleesett a bögrébe, szóval most vizes”. A legméretesebb probléma viszont a fenti gyűjtés utolsó képén található: „az étteremnek nem volt Coca-Colája, ezért Pepsit kellett rendelnem”. Mindennapos problémák, ugye?
A mém aztán ugyanebben az évben indult útjára: a Quickmeme posztolta azt a stockfotót, amelyen egy nő könnyeivel küszködve takarja el a fél arcát kezével. Az internet népe persze most sem volt rest: gyorsan terjedtek a viccesebbnél viccesebb képek, amik kigúnyolták az elkényelmesedett társadalom mondvacsinált problémáit.
A mém műfaja mindig is társadalmi jelenségekre és problémákra reagált, jelen esetben pedig ez sokszorosan igaz: egyrészt valós dolog az, hogy az ember a legkisebb nehézségre is hangosat nyög,
másrészt pedig a kényelembe belesüppedt társadalom nemtörődömsége, lustasága, problémacsinálása a világ „valódi” problémáinak jelentős forrása.
Talán éppen ezért történt az is, hogy jóval több lapult meg a sztoriban, mint csupán ez: a klasszikus többszörösen mutálódott. Egy táncoló bennszülött fiú fotójával megszületett a harmadik világ sikere mém, amely értelmezhető a success kid afrikai megfelelőjeként is. Felbukkant a fehér lányok problémái mém is, ami az elkényeztetett nyugati lányok nevetséges gondjain gúnyolódott. De ugyanide sorolható a túlképzettek problémái nevezetű mémsorozat is, amelyen egy férfi esőcseppekkel borított ablakot melankólikusan bámulva olyan frusztrációkon gondolkodik, mint például nagyon élvezni akartam ezt a filmet, de nem volt tudományosan teljesen pontos. Később ugyanígy megjelent a 90-es évek fejlett világának problémái mém, ahol az utolsó analóg generációk gondjait vette kereszttűz alá: kivettem egy videókazit a tékából, de az előző vevő nem tekerte vissza. Ennél vadabb már csak az 1890-esek gondjai mém volt, amely 2013-ban volt rövid ideig porondon olyan feliratokkal, mint telegráfoztam a barátomnak, két hétig nem válaszolt vissza.
Mit mondanál ma? Például: belefáradtam a finom ételekbe, mert minden éttermet kipróbáltam a munkahelyem körül. Talán nem is élünk olyan cudar világban, nem? Nem érünk rá hálásnak lenni, ha állandóan elfoglaltak vagyunk a panaszkodással, huh?
