Történelmünk tele van színészlegendákkal, akik tragédiákkal tűzdelt életutuk ellenére zseniális alakításokkal örvendeztették meg a közönséget. Hát csoda, hogy mindenki beléjük szeretett?
Páger Antalt nem véletlenül sorolják a 20. század legnagyobb magyar színészei közé. Több mint kétszáz filmben játszott, közülük a legismertebbek A pacsirta, amiért megkapta a legjobb férfi alakítás díját Cannes-ban, a Fűre lépni szabad, a Circus Maximus, a Hattyúdal és a Boszorkányszombat. A gyerekek Téni bácsinak szólították, a nők rajongtak érte, ám minden megkérdőjeleződött, amikor a második világháború idején fasizmussal vádolták meg.
A széttört hegedű
A Kossuth-díjas színész 1899-ben született Makón, hét testvér egyikeként. Anyja színházi jegyszedőként dolgozott, és a kis Antalt gyakran magával vitte az előadásokra. A kisfiú ekkor még nem készült színésznek, inkább a festészet és a zene iránt érdeklődött, ám ezt édesapja nagyon nem nézte jó szemmel. Páger Sándor csizmadiaként hiábavalóságnak tartotta a művészi irányt, haragjában összetörte fia hegedűjét és festőállványát. Nem tudni, emiatt-e, de Páger ezután 45 évig nem volt hajlandó újra festeni. Helyette tanult, leérettségizett, és mivel szülei komoly pályájára szánták, hát a jogi egyetemen találta magát – amit viszont nem fejezett be, mert Székesfehérvárra hívták színésznek.
Így lett közönségkedvenc
Miközben tanult, pénzt is kellett keresnie, ezért részt vett amatőr színitársulatok előadásain is. Egy ilyen szereplése során figyelt fel rá a székesfehérvári színház titkára. Páger Székesfehérváron belekóstolt a színészéletbe, de az első világháborúban az olasz fronton kellett harcolnia. A csaták végeztével visszatért a színházba: 1922-ig Székesfehérváron maradt, utána következett Kecskemét, Pécs, Nagyvárad, Szeged és a végállomás, Budapest. 1931-től a fővárosiak is élvezhették Páger Antal pontos, tiszta, mély átélésű színészi munkáját, és 1932-ben Kabos Gyula oldalán a Piri mindent tud című vígjátékkal mozis karrierje is beindult. Egyre nagyobb sztár lett, egyre többet dolgozott, és ehhez mérten rengeteget is keresett. A csúcsra ért – de jól tudjuk, hogy onnan lehet a legnagyobbat esni.
Bűnös vagy áldozat?
A második világháborút megelőző zavaros, antiszemitizmussal átitatott időkben és a háború alatt Páger fajvédő egyesületek, köztük Szálasi kormányának ünnepélyein, propagandafilmjeiben szerepelt színészként. Játszott az egyértelműen zsidóellenes Őrségváltás című filmben, felesége, kislánya jó viszonyt ápolt a nyilasokkal, utóbbi egy Amerika-ellenes plakáton is szerepelt. Egyértelműnek tűnt, hogy a család melyik oldalra húz.
A színész ugyanakkor később minden interjújában hevesen tagadta, hogy fasiszta lett volna, állítása szerint zsidókat mentett, Szálasiék pedig csak felhasználták őt politikai céljaikra. Indulatosan nyilatkozott arról, hogy zsidómentő munkásságáról nem tesznek említést, miközben a rosszindulatú pletykákat mindenki elhiszi. „Bűnt soha nem követtem el életemben. A 40-es évek alatt sem. Embertársaimnak soha nem akartam ártani. Bűnt nem követtem el, tévedni annyit tévedhettem, amennyit minden ember tévedhetett. Emberek vagyunk. Nagy tévedések nem voltak” – nyilatkozta egy interjúban 1986-ban.
Kilenc év Argentínában
1944-ben már látszott, hogy a hitleri birodalom az utolsókat rúgja, majd az is, hogy Magyarországon is a szovjetek veszik át a hatalmat. Mielőtt ez 1945-ben megtörtént volna, Páger Antal családjával együtt előbb a határ mellett fekvő faluba, Pornóapátiba költözött, majd Ausztrián és Franciaországon keresztül Dél-Amerikába, Argentínába menekült. Mivel Argentína kilencezer náci háborús bűnöst fogadott be, a színész ezzel új tápot adott a fasiszta vádaknak, amelyek következtében filmjeit egy ideig nem is játszották Magyarországon.
Buenos Airesben kezdett dolgozni sikeres festőként, de a színészettel sem hagyott fel: az argentínai Magyar Színjátszó Társaságot vezette. Egészen 1956-ig maradt kint, még az argentin állampolgárságot is megszerezte.
A dicsőséges hazatérés
A végig honvággyal küzdő férfi a kormány külön engedélyével, magánrepülővel érkezett haza még a forradalmi események előtt (ezekben, sőt többé semmiféle politikai tevékenységben nem vett részt). Miközben attól félt, hogy megalázzák és a fejére olvassák – vélt vagy valós – bűneit, tulajdonképpen ugyanabba a népszerűségbe és sikerszériába csöppent bele, amit itthon hagyott. Újra fénykorát élhette, a közönség éltette, egyik szerepet játszotta a másik után, színházban és filmen is. Korábban használt budai villáját és nyaralóját is visszakapta, jómódban élt, miközben a színpadon tökéletes átéléssel játszotta el azokat a kisembereket, akiknek szomorú sorsát gyerekkora miatt jól ismerte.
A múltat azonban több színésztársa sem volt hajlandó elfelejteni. Többen jó ideig nem voltak hajlandók egy színpadra állni vele, Szilágyi Bea, a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára akár sztrájkra is hajlandó lett volna annak érdekében, hogy Págert ne engedjék vissza a magyar színpadokra.
A nő azonban később nemcsak megenyhült, szóba állt Páger Antallal és barátok lettek, hanem végül szerelmesek is. Páger két lánya és felesége Argentínában maradt, a válás ellen nem tiltakoztak, így az ünnepelt színész 1958-ban feleségül vette Szilágyi Beát. 28 éven át tartottak ki egymás mellett, sírjuk is közös.
Mindörökre a színpadon
A Vígszínház tagjaként egészen haláláig játszott. 87 éves korában, 1986. december 14-én este élete utolsó darabjának – a Kőműves Kelemennek – az előadására készülődött, de nem érezte jól magát, felszökött a láza. Sehogy sem tudták csillapítani, és hiába szállították kórházba a mentők, életét már nem tudták megmenteni. Felesége egy éven belül követte. A színész emlékére díjat alapítottak, a Páger-gyűrűt minden évben a págeri elvek alapján legjobbnak ítélt színész kapja meg.
