Véget ért egy korszak – a Bosszúállók: Végjátékkal lezárul a Vasember óta csordogáló hősies története a Marvel-szuperhősöknek.
Legyintünk: úgyis jönnek újak. Igaz, és minden bizonnyal annak ellenére, hogy már a mozikban láthatjuk Thanos és a Bosszúállók végső harcát, még egy jó pár évig el leszünk látva szuperhősmozival. De most, hogy a végét járjuk, nézzük meg az elejét: azaz, hogy honnan is indult, és hogyan vált a valaha történő legnagyobb filmes vállalkozássá a Marvel filmes univerzum.
11 év, 23 film
Kezdjük először a szokásos nosztalgiaszekcióval: ha visszatekerjük picit az időt, szinte elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ilyen rövid idő alatt egy ekkora filmfolyamot moziba küldjön egy filmstúdió. A Star Wars első három részét 1977 és 1983 közt mutatták be. Tény és való, hogy időtlen klasszikussá is váltak (ami nem feltétlenül mondható majd el a Marvel-filmekről). Az Indiana Jones első három epizódjának bemutatása közt 8 év telt el, és még a viszonylag sűrű rendszerességgel jelentkező Harry Potter is 10 év alatt tette meg a saját útját, nyolc résszel. Ezzel szemben a 11 év alatt mozikba küldött 23 film egészen drasztikus, még ha hozzá is kell tennünk: a Marvel-filmfolyam nem egy folytatástörténet, hanem több főszereplővel operáló, különböző idősíkokon játszódó univerzum.
Érthetően lehetetlen lenne az Indiana Jones esetében, hogy évente 3-4 film készüljön: fizikai képtelenség lenne. De azért akadnak meglepő adatok: például Robert Downey Jr., alias Tony Stark, 23 filmből 9-ben, Chris Evans, az Amerika Kapitány megformálója pedig 11 filmben szerepelt. Ez rengeteg, nem hiába, ezek a színészek – még ha nem is mindig főszereplőként jelentek meg – másban nem nagyon tudtak mutatkozni. Az eddigi filmeket felölelő Végtelen-saga véget ér (ironikus), és ez nemcsak azt jelenti, hogy több kedvenc karakterünktől el kell búcsúznunk, hanem hogy ezek a színészek kvalitásukhoz méltó filmben is tiszteletüket tehetik.
Bolhából elefánt lett
A Marvelnek nem volt mindig ilyen jó sora: habár a nemrég elhunyt Stan Lee hamar híressé tette a képregényeit, a 90-es években ide-oda hánykolódtak a filmes jogok, tulajdonképpen a kutyának sem kellett a bosszúálló brigád, pár esetlen próbálkozás azért született. A szuperhősfilmek pedig akkortájt indultak útnak, de a mozi még csak Batmannel és X-Mennel volt tele. Hogy a Marvel ne menjen csődbe, így eladta a karaktereinek megfilmesítési jogait, miközben elhatározta, a náluk maradt karakterekből pénzt csikarnak ki: így született meg az X-Men: A kívülállók, a Pókember, a Penge. Mindhárom sikere bizonyította, hogy az emberek igenis készek szuperhősöket nézni, míg 2008-ban moziba került a Vasember, amivel a Marvel filmes univerzum kihajózott a nyílt vízre.
Robert Downey Jr.-ral egy igazán jó mozi került a palettára. Visszanézve ez egy lassabb lefolyású, kevésbé látványorgiával szolgáló film, ebből a szempontból még lényesen szolidabb, mint mondjuk, a legutóbbi etap, a Marvel Kapitány. A Vasemberben pedig puszta szórakozásból kis elhintett kikacsintásokat rejtettek el: megjelent Nick Fury Samuel L. Jacksonként, az egyik jelenetben feltűnt Amerika Kapitány pajzsa, és az ugyanebben az évben bemutatkozó Hulk-filmben pedig Vasembert láttuk, pedig még nem volt tervben az univerzumépítés.
A Disney kopogtatott, majd mindent vitt
A Vasember és A hihetetlen Hulk igencsak felnyomta a Marvel részvényárfolyamát, lévén, hogy hatalmas sikert értek el. A Disney-nek pedig igen jó orra van a pénzhez, így aztán egy évvel később egy vagonnyi zsetont tett a Marvelre, az a 4 milliárd dollár pedig irreálisan soknak tűnt egy olyan cégért, ami tulajdonképpen csak 2 sikeres filmet szállított le. Csak hogy lásd: ugyanennyit adott a Lucasfilmért, egy olyan vállalatért, ami mindent magában foglal, ami Star Wars. Filmek, sorozatok, karakterek, merchandising.
Persze bevált a terv, ezt ma már tudjuk, a Bosszúállók első része 2012-ben már 1,5 milliárd dolláros bevétellel zárt, a további filmek pedig további dollármilliókat hozott a cégnek. Az egyértelmű kulcsfigura Kevin Feige, aki pont a Vasember gyártása előtt került a cég gyártásért felelős elnöki posztjába. Feige hatalmas képregényrajongó, akin jelenleg – pár kényes cégen belüli áthelyezés és elbocsátás után – nyugszik a teljes Marvel filmes univerzum sorsa.
Hogyan készül el egy Marvel-film?
Nem olyan régen írtunk arról, hogy milyen stádiumokon megy keresztül egy film – ez javarészt minden filmre értendő volt, ám mégis van különbség egy gigaprodukció, és egy kis költségvetésből készült művészfilm közt. A Marvel-filmek a jelenleg legnagyobb pénzeket akasztó filmes vállalkozás, így inkább nyúlik a készítés folyamata az üzleti világba, mint a puszta alkotási vágy és annak beteljesülése felé. Kevin Feige az, aki producertársaival együtt összehangolják a történetet. Nem könnyű feladat, ha egy évben akár 3-4 film is a mozikba kerül, melyek utalgatnak is egymásra.
Ám az is tény, hogy a sztorik többségének előkészülete már sok-sok éve elkezdődött. Több szálon fut a forgatókönyv-fejlesztés, akár féltucatnyi írót is bevonnak abba, hogy egy film elérje végső stádiumát. Minden összefügg mindennel: ha egy író úgy dönt, egy lényeges dolgot változtat a történetben, akkor azt le kell boltolnia a másik, párhuzamosan készülő film írójával is, hogy beleilljen a kánonba. A szintén szerteágazó történetekről híres Star Wars jóval egyszerűbb: a történet legtöbbször lineáris, a főszereplők pedig állandóak, így jobban is összpontosul a forgatókönyv megírása.
A Fekete Párduc példa volt arra, hogy mennyire kellett figyelniük, illetve bizonyos mértékig együtt dolgozniuk a Végtelen háború alkotóival: ha visszaemlékszünk, az utóbbi film végső csatajelenete a Fekete Párducból megismert Wakandában csúcsosodik ki, a kettő bemutatója közt viszont alig telt el 3 hónap, ami azt jelenti, hogy a gyártás nagyjából egy időben folyt.
Hogy mit hoz a Végjáték, ezt már a mozik árulják el nekünk: ami biztos, hogy sok-sok zsebkendőt vigyünk magunkkal, mert itt az idő végre lezárni egy-egy jól megszeretett karakter történetét. A szuperhősvonat persze nem áll meg: indul a Marvel új gyártási fázisa, ahol új karakterekkel ismerkedhetünk meg, vagy éppen olyan hősök kapnak filmet vagy sorozatot, akik eddig háttérbe szorultak.
