A világirodalom kétezer alapműve közé sorolták könyvét Amerikában, a Vénusz bolygón krátert neveztek el róla, és ő a legtöbbet olvasott magyar írónőnk, de Magyarországon alig tudunk valamit róla. Mi lehet ennek az oka?
Először is az, hogy Orczy Emma legtöbb könyve nem is jelent meg magyarul. Bár az írónő magyarságához kétség sem fér, ő mégis angolul írta könyveit, és tinédzserkorától kezdve Londonban élt: ott ment férjhez, ott vált sikeres írónővé. Talán ezt nem tudták megbocsátani neki? Nem tudni, de az biztos, hogy méltatlanul keveset tanultunk és hallottunk Orczy Emmáról ahhoz képest, milyen sikereket ért el. Nem emelkedett fenséges irodalmi magasságokba, regényei mai szemmel kicsit modoros romantikus, izgalmas kalandtörténetek, de különleges hangulatuk és elismertségük miatt mindenképpen megérdemlik a figyelmet.
A magyar gyökerek
Orczy Emma – teljesen nevén Orczy Emma Magdolna Rozália Mária Jozefa Borbála – Magyarországon, egészen pontosan Tarnaörsön született 1865-ben. Nem akármilyen családba: az édesanyja Wass Emma grófnő volt, édesapja báró Orczy Félix zeneszerző, aki olyan emberek barátságát tudhatta magáénak, mint Liszt Ferenc vagy épp Wagner, és rokonságban állt a romantikus író Jósika Miklóssal. A család sokat utazott, „Emmuska” így bejárta Párizst és Brüsszelt, míg 15 éves korában egy gazdasági vita miatt a család végleg Londonba költözött. Emma ekkor kezdett el angolul tanulni a zene és a festészet mellett, utóbbiban tehetségesnek is tűnt.
Az írás felé azonban csak akkor fordult komolyan, amikor a festőiskolában megismert férjével, Montague MacLean Barstow-val anyagilag nagyon nehéz körülmények közé kerültek. Házasságuk kifejezetten boldog és hosszan tartó volt, de az illusztrátorként dolgozó férfival eleinte nagyon nehezen biztosították a művészvilágban megszokott életszínvonalat. Emmának pénzt kellett keresnie, így elkezdett történeteket írni.
„Miért ne próbálhatnék meg én írni valamit?”
Házasságát 1894-ben kötötte, első műve pedig négy évvel később jelent meg Old Hungarian Fairy Tales (Régi tündérmesék) címmel, amit 1899-ben a The Emperor’s Candlesticks (Ferenc József gyertyatartói) című detektívkönyv követett, nem túl nagy sikerrel. A fordulópontra egészen 1903-ig kellett várni, ekkor jelent meg – több kiadó visszautasító levele után – a végül hatalmas sikert és világhírnevet hozó The Scarlet Pimpernel (A Vörös Pimpernel) című műve. A történet két éven át csak pihent, de 1905-ben színdarabként már hatalmas sikert aratott: négy éven át játszották telt házzal. Onnantól pedig már maga a könyv is szépen fogyott. Összesen 14 nyelvre – köztük japánra – fordították le, musicalt írtak, mozi- és tévéfilmeket forgattak belőle, de az amerikai Johnston McCulley is ihletet merített a könyvből Zorro figurájának kidolgozásánál.
Emma, bár külföldön élt, és saját bevallása szerint gondolkodó, alkotó emberré Londonban vált, magyarságát sem feledte. Időnként hazalátogatott férjével, 1934-ben pedig, amikor Harold Young rendezett egy újabb Pimpernel-filmet, Bíró Lajossal karöltve maga Emma írta a forgatókönyvet, a producer Korda Sándor volt, a főszereplő pedig az a Leslie Howard, aki Steiner László néven született hazánkban.
A nagy sikerre való tekintettel Emma folytatta a Pimpernel-történetet, de számos más témában is kiadott könyveket, nevéhez fűződik például az első önálló női nyomozó karakter megformálása a Lady Molly of Scotland Yard-gyűjteményben. 1942-ben elveszíti férjét, Montague Barstow-t, a világháború alatt pedig Londonba nem engedték visszatérni, ezen élmények hatására írta meg önéletrajzát Links in the Chain of Life (Az élet láncszemei) címmel 1947-ben. Ugyanebben az évben novemberben érte utol a halál Londonban. Egyetlen gyermek volt, és neki is csupán egy fia született házasságából, a szintén írással foglalkozó John Montagu Orczy-Barstow 1899-ben.
A Vörös Pimpernel sikerének titka
Emma főhőse volt az első titkos identitással rendelkező szuperhős az irodalomtörténetben, kalandjait átszövi a romantika, a veszély és a fikció. Ezek az írónő életéből sem hiányoztak: fiatal éveiben a sok utazás tette izgalmassá a napjait, majd a világpolitika. Az imperialista-militarista szemléletű Emma az első világháború során például létrehozta a Women of England’s Active Service League szervezetet, aminek tagjai a férfiakat igyekeztek meggyőzni arról, mekkora szükség van a fegyveres erőkben történő aktív szolgálatra. Mindvégig kitartott az arisztokraták felsőbbrendűsége mellett, ami műveiben is tetten érhető.
A Vörös Pimpernel főhőse a gazdag, ám meglehetősen mulya Sir Percy Blakeney, a walesi herceg udvari bolondja. Idővel aztán kiderül, hogy az arisztokrata férfi csak tetteti gyengeelméjűségét, hogy eloszlassa a gyanút maga körül, Blakeney az éj leple alatt a francia forradalom során elfogott nemesi származású foglyokat menti ki a börtönökből, és akadályozza meg kivégzésüket. Minden hőstette után ott hagy maga után egy vörös színű, pimpernel elnevezésű virágot. A férfi szövetségesei a legmagasabb körökből kerülnek ki, de ugyanúgy őrzik inkognitójukat. Blakeney valahogy mindegyik kötetben kiszabadul a legnagyobb veszedelemből is, miközben maga Robespierre és Madame Guillotine üldözi.
Báró Orczy Emma is kiharcolta magának az anyagilag független, boldog életet, akárhány akadályon is kellett keresztülküzdenie magát, csak valahogy mi maradtunk le az egész történetről.
