Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A közösségi pletyka erősebb bárminél, legyőzhetetlen erővel bír a bombabiztos tényekkel, de még az egyszerű józan ésszel szemben is. A filmtörténelem pedig tele van hamis teóriákkal, melyek közül most összeszedtünk nektek párat.
Marilyn Monroe okosabb, mint Albert Einstein
Az internet olyan szörnyű egy hely, hogy képes mindent igazzá tenni. Elég csak egy ismeretlen forrást megtenni, hogy az emberek elhiggyék. Hallottad például azt a híres mondatot Marilyn Monroe-tól, hogy „ha nem tudsz bánni velem a legrosszabb pillanataimban, akkor nem érdemelsz meg a legjobbjaimban sem”? Na, ezt sosem mondta a híres színésznő. Mint ahogy az sem igaz az elterjedt pletykák ellenére, hogy 168-as IQ-val rendelkezett volna a színésznő. Legalábbis nincs rá bizonyíték.
Elsőként 2013-ban jelenhetett meg a BuzzFeed listáján, mely sokszor nem éppen a legbízhatóbb forrás, pont azért, mert legtöbbször az állítások mögött nincs semmi bizonyíték.
Ugyanis ha kicsit utánanézünk a dolgoknak, láthatjuk, hogy az IQ-tesztek csak Monroe 20-as éveiben lettek elérhetőek az amerikaiak számára széles körben, és akkor is csupán gyermekeknek. És szegény Monroe, aki haláláig a „buta szőke” szerepére volt ítélve, rendkívül érzékeny volt arra, hogy sosem fejezte be a középiskolát. 16 évesen meg is házasodott, és egészen fiatalon fejest ugrott a modellbizniszbe. Éppen ezért nem tudta bemutatni akadémiai tudását és éles eszét. Pedig megvolt neki, ez az olyan üzleti döntései is bizonyították, mint a produkciós cége, amely kényszerítette a nagy stúdiókat, hogy több szabadságot adjanak neki.
Scott Fortner, a The Marilyn Monroe Collection kurátora elmondta, hogy a színésznő inkább a könyvekért volt oda, mint a cipőkért. Az IQ-ja viszont sosem volt mérve, de majdnem biztos, hogy ennyire magas nem volt. Bele kell hát törődnünk a tudatba, hogy Marilyn Monroe sokkal okosabb volt, mint azt korában megbecsülték.
A vonat érkezése
A mozi legősibb mítosza még a némafilmek korszakából érkezik, 1896-ból. Egy korai film, az Arrival of a Train at La Ciotat a regék szerint hatalmas pánikot keltett egy párizsi moziban. A Lumière fivérek korai alkotásában ugyanis egy terjedelmes mozdony tart a kamera felé, a tapasztalatlan mozinézők pedig hirtelen nem tudták megkülönböztetni a valóságot a mozgóképtől, így azt gondolták, a mozdony hamarosan átgázol rajtuk, és fejvesztve rohanni kezdtek. De ha végiggondoljuk, ez inkább csak egy mítosz a moziról, mint hihető történet halálra rémült emberekről.
Nem kell filmszakértőnek lenned, hogy gyanút fogjál e sztori kapcsán. Először is, a filmszalagnak olyan pocsék (pontosabban kezdetleges) minősége volt még 1896-ban, hogy lényeges különbség volt közte és az elképesztően éles látás között. Továbbá, míg a rövidfilm fekete-fehér volt, a valóság már akkor is teljes színben pompázott az emberi szem számára, a térhatásról és látószögről nem is beszélve.
De hogy ezt alá is támasszuk: Martin Loiperdinger, a németországi Trier Egyetem filmszakos tanárának tanulmánya szerint nincs bizonyíték arra, hogy ez történt volna Párizsban, vagy bárhol máshol. „A vászon, melyre vetítették a filmet, kicsi volt (körülbelül két méter), és a kép minősége nemcsak színtelen volt, de rendkívül szemcsés.” Hozzáteszi, hogy a vetítő miatt észrevehetően ugrált a szalag, „és természetesen, ami a legfontosabb: nem volt hang. Más szóval: nem volt mód arra, hogy valaki összekeverje a filmet a valósággal”.
Az aranybőrű lány
Az egyik korai James Bond-filmben, a Goldfingerben a Bond-lányt úgy ölik meg, hogy befestik a testét aranyfestékkel. Bond rögtön meg is magyarázza a dolgot: „Festékkel eltakarni egy ember testét halált okoz, hiszen a bőr nem tud lélegezni.”
Ha ez kicsit is suta tudománynak hangzik számodra, akkor jól érzed. Csak képzeljük el, ebből kiindulva hány és hány halálesetről hallanánk Halloweenkor. De 1964-ben Bond nevetséges magyarázata miatt az emberek közt elkezdett keringeni az a szóbeszéd, hogy a filmben szereplő színésznő tényleg meghalt. Persze akik hittek ennek, nem gondoltak arra, hogy Sean Connery egy TÉNYLEGESEN halott kollégájával játszott volna egy jelenetben úgy, hogy a rendező Guy Hamilton mindezt megússza, a filmet pedig világszerte bemutatják, és kasszát is robbant. Ez kicsit abszurd, nem?
De tegyük csak tisztába: való igaz, hogy a bőr felületén pórusok találhatóak, amely nyílásokon keresztül a mirigyek által kiváltott olaj és verejték eljuthat a felszínre. De ugyanakkor ezek a nyílások nem az oxigén áramlására vagy felvételére alkalmasak. Ha ez így lenne, órákig be tudnánk fogni az orrunkat anélkül, hogy problémánk lenne... vagyis meghalnánk. Ugyanakkor a biztonság kedvéért a jelenet forgatásakor egy csapat orvos állt készen arra az esetre, ha ez a fulladáselmélet mégis igaznak bizonyul. Még egy kis pacányi helyet is hagytak befestetlenül a köldöknél, biztonsági okokból.
Természetesen hála az égnek és a tüdő zseniális működésének a színésznő Shirley Eaton még ma is él és virul, már 81. életévét tapossa. Önéletrajzi könyve egyébként a Golden Girl címet viselte, de lehet a Nem vagyok halott, idióták találóbb lett volna.
