A Csalóka Nyúl és a Láthatatlan Nyúl illúziók bebizonyítják, hogy az agy néha rossz következtetéseket von le, ha nehezen tudja eldönteni, hogy mit is érzékelt.
Pörgő világunkban az agyunknak nincs könnyű dolga, hiszen rengeteg információt kell feldolgoznia naponta, ám ennek mikéntjéről még mindig keveset tudunk. A Kaliforniai Technológiai Intézet, vagyis a Caltech kutatói ennek a feltérképezésére két új illúziót alkottak, amelyek úgy csapják be az agyat, hogy az megváltoztatja a múltat, írja a ScienceAlert.
A jelenséget posztdikciónak hívják, amikor egy inger hatással van arra, amit a múltban láttunk vagy hallottunk. A két illúzió, a Csalóka Nyúl és a Láthatatlan Nyúl ennek az elvén alapszik, és az elsők között bizonyítja, hogy a posztdikció érzékszervek között is működik, vagyis a hallásunk és a látásunk összekapcsolódik, miközben valójában csak az egyikkel érzékeltünk valamit, a másik pedig csak “odaképzelte” az ingert.
Amikor az agy nehezen tudja eldönteni, hogy mit is érzékelt, akkor következtetéseket von le, hogy megoldja a problémát. Ha pedig ezek a következtetések tévesek, illúziók keletkeznek.
Lássuk a Csalóka Nyulat. Kapcsold be a hangerőt, és fókuszálj a megjelenő keresztre. Hány felvillanást látsz a képernyő alján?
Háromnak tűnt? Pedig valójában csak kettő volt. Ahogy a videón is látszik, a középső sípolásnál nem volt villanás, ám az agy összekapcsolta a két ingert, és ettől úgy tűnik, hogy akkor is látszott egy. A Láthatatlan Nyúl illúziónál pedig pont fordítva történik minden: kimarad a középső sípolás, és ettől úgy tűnik, hogy csak két felvillanás volt.
A középső felvillanás vagy sípolás mutatja, hogy működik a posztdikció a gyakorlatban. Valójában az utolsó villanás és sípolás az, ami az illúziót okozza, és megváltoztatja, amit az agy korábban érzékelt.
Az eredmények segítenek abban, hogy a kutatók minél jobban megértsék az agy működését. Elvégre nem mindegy, hogy az alapján hozunk döntéseket, amiket valóban érzékelünk, vagy valami olyan alapján, amit csak az agyunk képzel oda.
