Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Attól, hogy egy celeb felveszi? Vagy egy csapat ember valahol eldönti, hogy mikor mi lesz a divat ezt pedig a mi vakon követjük?
Az addig rendben van, hogy a kifutón látott ruhadarabok, „életérzések” leszivárognak olyan márkákhoz, melyek azokat a termékeket egyszerűbb formában, csak a jellegzetes jegyeket megtartva küldik az üzletek polcaira. Természetesen olcsóbban. De hol, ki és hogyan dönti el, hogy mi menjen a kifutóra? Hogy alakítják át ezt a rendszert a közösségi média és a bloggerek?
Nem csak a hasukra ütnek
Ha egy új ismerős megtudja, mivel is foglalkozom, gyakran felteszik a kérdést: „Tényleg úgy jön divatba valami, hogy valakik úgy döntenek, ez lesz a divat most?” A válasz a rendelkezésemre álló időtől függ. A rövid verzió a végülis, igen. A hosszabb pedig? Valójában tényleg egy szakmai csapat (nevezzük most őket így) dugja össze a fejét, azonban nem csak a hasukra ütnek, hogy most akkor 2018 tavaszán legyen divat a… kanárisárga!
Maga a trendelőrejelzés nem csak a divatra vonatkozik, sőt, a divat rengeteg esetben „leképezi” más iparágak „fejleményeit”: gondoljunk csak az űrkutatásra és az 1960-as évek „space age” irányzatára. Az autóipar, az elektronika, technológia, a bútorok, belső építészet, a hajózás stb. mind-mind befolyásolhatják és inspirálhatják a divatot. A divatban egyébként leginkább a szín(ek) és a stílus(ok) van(nak) meghatározva. Hogy mely színek milyen árnyalatai, sziluettek, textúrák, hosszok és bőségek lesznek trendik és mikor.
Ők mondják meg
A WGSN, a Trend Tablet és a Peclers néhány a világ vezető trendügynökségei közül, melyek ezeket az információkat, trendelőrejelzéseket közzéteszik – az előfizetőik számára. Egy jó és pontos, hosszabb távú előrejelzés (ami úgy 5 évre előre szól) azonban rengeteg tényezőn múlik: politika, gazdaság, kultúra, környezet, társadalmi változások és természetesen a földrajzi elhelyezkedés. A rövidtávú előrejelzéseket (ez 2 évet jelent) is befolyásolják a pop(uláris) kultúra, a zene, művészet és a sport világának történései. Ezeket a tényezőket figyelembe véve „csapnak a hasukra” az ezeknél az ügynökségeknél dolgozó szakemberek, akik azután a divat nyelvezetébe ültetik át ezeket az információkat. Ezeket a trendriportokat, beszámolókat veszik meg azok a cégek, márkák, újságok melyek nem akarnak kimaradni a fősodrás áramlatából (vagy saját trendintézetet tartanak fenn).
„Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás”?
A fogyasztó hat a tervezőre (ami alatt jelenleg a márkákat, cégeket értem) vagy a tervező a fogyasztóra? Nem veszi el ez a fajta szigorú előrejelzés, amikor a statisztikák és az analitikák vezetik a tervező kezét, a divat művészi oldalát? Hisz egy jó tervező egyszerre művész és mérnök. Másfelől egy márka akkor ad el jól, ha követi ezeket a trendeket, valamint következetesen egyedi és félreismerhetetlen a stílusa. A jég pedig vékony.
Korábban releváns volt a „20 év szabály”: 20 év elteltével lehet feleleveníteni az adott évtized stílusjegyeit. Ez mostanra borult. Egyfelől sokkal sűrűbben ütik fel a fejüket új trendek és egy szezonon belül is több évtizedet felráznak. A közösségi média térhódításával pedig egy csapásra trend válhat bármiből. Egy-egy Insta-poszt egyetlen éjszaka alatt felkavarhatja a vizet és új őrületet indíthat el – ezt pedig a trendkutatók nem tudják előrejelezni. Ezek a mikrotrendek azonban ugyanolyan hamar el is tűnhetnek, ahogy felbukkannak. Maga Marc Worth, a WGSN egyik alapítója nyilatkozta azt a Business of Fashion-nek , hogy ezt a trendelőrejelzősdit mára kidobhatjuk az ablakon.
Slow fashion vs. fast fashion
Ha igaz az, hogy minél zaklatottabb életet élünk, annál gyorsabban változik a divat, akkor a jelek szerint rettenetesen meg vagyunk őrülve. A márkák is óriási nyomás alatt kell, hogy teljesítsenek az eladások számainak megtartása (sőt, a kötelező növekedés) végett és az átlagos vásárlók pénztárcájának is van alja. Másfelől egyre erősödik az a globális tendencia is, ami szembemegy ezzel az analitikán alapuló üzleti modellel, azzal, hogy egy szezon múlva dobd is el a holmidat: egyre több márka száll ki a mókuskerékből, sok fiatal dizájner már a kezdetektől fogva az értékekre és a tartósságra helyezi a hangsúlyt. Hívjuk ezt slow fashion-nek, vagy realitásnak is.
De ennél még mindig mintha erősebb lenne a fashion immediacy (kb. azonnali divat) jelensége, a „see now buy now” (látod, vedd meg) modell. Trendek helyett impulzusok inspirálják a márkákat. Több, kisebb kollekcióban gondolkodnak az olyan cégek most már, mint a Tommy Hilfiger vagy a Ralph Lauren. Ez a modell kétségkívül gyorsabban reflektál a világ rezdüléseire, a fogyasztók igényeire, de vajon mit mondanak maguk a fogyasztók? Tudják tartani a lépést a divattal? Vagy az már olyan utolérhetetlenül gyors, hogy inkább meg sem próbálják? A trendügynökségek már biztos tudják.
