Az alapdarabbá avanzsált alsónemű története a középkorig nyúlik vissza, a ciki elnevezésen azonban még nem sikerült változtatni.
Miközben az elmúlt években világszerte elfogadottá vált az egészséges testkép és a plus-size kifejezés, valamint egyre több szó esik a családon belüli erőszakról, illetve a nőket ért bántalmazásokról, addig pont ez a nők jogaiért harcoló húszas-negyvenes éveiben járó generáció az, aki fittyet hány arra, hogy a fehér atlétát még mindig “asszonyverő” trikóként emlegetjük, sőt még előszeretettel viseljük is azt. A Mic.com szerkesztősége utána járt, hogy mégis mitől asszonyverő az asszonyverő felső, részletek a hajtás után!
“Van egy ruhadarab, amit előszeretettel hívunk asszonyverőnek. És ez valamiért egyáltalán nem sért senkit” – jegyezte meg a komikusként ismert Louis C.K. egy tavalyi Saturday Night Live showban elmondott monológjában. Az alapruhatárunk egyik megkerülhetetlen részévé vált trikó története jóval túlmutat azon, hogy a rapperek és a “jó csajok” gyakran viseltek ilyen felsőt a kilencvenes évek elején.
A köznyelvben még mindig asszonyverőként (wife-beater) ismert atléta története ugyanis egészen a középkorig vezethető vissza, mikor a csatában harcoló férfiakkal olykor megeesett, hogy elhagyták a páncéljukat (waif beater) és csak az alatta lévő páncéling volt az egyetlen, ami megvédte őket. Ez a láncruha viszont annyira erős volt, hogy még a kard sem tudott átjutni rajta, tehát gyakran előfordult, hogy a védőruházatnak köszönhetően a lovagok akkor is sikeresen folytatták tovább a harcot, mikor már elveszítették a biztonságos páncéljukat.
Az 1700-as évek végére viszont értelmét veszítette a kifejezés, mivel a lovagok már nem páncélingekben vívták a csatáikat a harcmezőkön. A kifejezés azonban a hasonló hangzású “wife beater-re”, azaz asszonyverőre változott át. A New York Times egy 1880-as cikkében például ezzel a szóval illette azokat a férfiakat, akik helyben hagyták a feleségüket, de a szókapcsolat a 20.század közepére terjedt el vírusszerűen az Egyesült Államokban, javarészt James Hartford Jr-nak köszönhetően, akit 1947-ben tartoztattak le azért, mert halálra verte a feleségét. A detroiti férfi arcképét, melyen egy koszos atlétában látható, folyamatosan használta a média, ezért a ruhadarab és a szóképzésen átesett történelmi kifejezés ezen a ponton hivatalosan is összeértek.
A michigani asszonyverő történetével körülbelül egy időben a hollywoodi filmesek is ilyen trikót adtak azokra a színészekre, akiket veszélyes és erőszakos férfiként akartak feltüntetni a filmeken. A második világháborút követően az atléta megjelent többek között a Vágy villamosa, a Macska a forró háztetőn, a Bonnie és Clyde, illetve a Svindler című filmekben. A hetvenes évekre viszont már a híres Club 54-be is ilyen felsőben jártak szórakozni, sőt Diane Keatonon is megjelent az Annie Hall című filmben. Az asszonverő trikó az 1990-es években jött újra divatba, főleg az olyan gengszterfilmeknek köszönhetően, mint a Nagymenők vagy a Maffiozók című sorozat.
A Fashion Institute of Technology munkatársa, Valeria Steele szerint a a New York Times az 1990-es évek elején kezdte asszonyverőként emlegetni az atlétát és az Oxford English Dictionary egykori szerkesztője, Jesse Sheidlower szerint is a Times újságírói használták a kifejezést azokra az atlétákra, amiket elsősorban a rapperek, a melegek és a fiú bandák tagjai viseltek akkoriban. A kilencvenes évek egyes szubkultúráiban tehát menőnek számított az atléta, többek között Snoop Doggnak és a Calvin Klein reklámban trikóban feszítő Kate Mossnak köszönhetjük, hogy az addig fehérneműként ismert ruhadarab mára éppen olyan természetes hétköznapi viselet, mint a póló vagy az ing.
“Talán az egyetemen kezdtem el áttetsző fehér, bordázott anyagú ujjatlan pólót hordani. Annyira menő volt” – nyilatkozta 2001-ben a New York Timesnak az akkor 24 éves Andy McNichol. És igaza volt, az asszonyverő trikó a 21.században is népszerűnek számított, felbukkant a Narancsvidék című sorozatban, Becstelen brigantyk című Taratino filmben, láthattuk Britney Spearsen, Madonnán, Gwen Stefanin, Paris Hiltonon, Eminemen, de Pamela Anderson is ilyenben népszerűsítette önéletrajzi könyvét. Ekkor még senkinek sem jutott eszébe, hogy miért nevezik még mindig így a világ egyik legvagányabb ruhadarabját.
"Asszonyverő trikót, Dickiest, deszkás cipőt és szegecses övet viseltem az első állásinterjúmon” – mondta 2015-ben a Nasty Gal alapítója Sophia Amoruso a Who What Wear riporterének. Idén januárban pedig egy stylist nyilatkozta azt a Vogue-nak, hogy ő legszívesebben mindig asszonyverő felsőt és jól szabott farmert adna a nőkre. Februárban a Vogue szerkesztője sem gondolkodott el mélyebben a szó jelentésén, amikor leírta, hogy tenisz szoknyákat és asszonyverő atlétákat látott a kifutókon.
Elsősorban tehát nem a divatmagazinoknak és a szakembereknek, hanem a felháborodott internetezőknek köszönhető, hogy elindult egy kitartóbb párbeszéd a szó eltörléséről. Az olyan kiskereskedők például, mint a Walmart vagy a Target már “fehér bordázott atlétaként” árulják az egyszerű trikót, aminek egykori, ciki elnevezése, köszönhetően a női jogokért harcoló aktivistáknak vélhetően hamarosan el fog tűnni majd a mindennapi köznyelvből.
