A Fashionista.com szemfüles szerkesztősége hívta fel a figyelmünket arra a meglepő jelenségre, hogy mennyi olyan divatmárka és kiskereskedő van, aki annak ellenére választott magának francia márkanevet, hogy valójában semmi köze az országhoz. Persze valószínűleg jó oka van például az Être Cécile, a Journelle, az Agent Provocateur, a La Garçonne, a Pour la Victorie, a Les Copains, a Cushnie et Ochs, a Vensette, az Atelier Delphine, a Loup, a Pas de Calais vagy a Net-a-Porter tulajdonosainak arra, hogy ilyen jól csengő francia nevet választottak maguknak az indulásnál, de gyanús, hogy a franciák iránti rajongáson kívül egy jól átgondolt üzleti szemlélet is közrejátszik a döntésükben.
Az egyik nyilvánvaló ok az a francia kultúra és az utánozhatatlan francia stílus inspiráló hatása lehet, hiszen Franciaországban él és alkot a legtöbb neves tervező, stílusikon és kortárs művész. “Gyerekkorom óta szeretem Franciaországot, körülbelül már akkor eldöntöttem, hogy francia lesz majd a márkám neve. Annyi minden van, amit szeretek Franciaországban – a felhős égbolt, a természetes színek, a stílusérzék, az ételek. Szerettem volna valami hasonló életérzést átadni, ezért hajlottam a francia név felé” – mondja a Pas de Calais (eredetileg egy francia forradalom idején alapított megye neve) nevű női ruhamárka alapítója, Yukari Suda, aki Japán és New York után hamarosan megnyitja első európai üzletét Párizsban is.
Yuka Izutsut, az Atelier Delphine alapítóját például a francia Riviéra és a francia új hullám egyik legmeghatározóbb színésznője, Jean Seberg inspirálta a névválasztásban, míg a megfizethető cipőmárka, a Marais USA alapítója, Haley Boyd a francia főváros egyik történelmi negyedéről, a Le Marais-ról nevezte el brandjét. “A cég filozófiája, hogy valamilyen módon keverje a párizsiak könnyed eleganciáját a New York-iak praktikusságával” – mondja Boyd.
Claire Chambers, a New York-i székhelyű Journelle fehérnemű márka alapítója például a journellement (mindennap/os) francia szó után nevezte el márkáját, amivel arra kívánta felhívni a nők figyelmét, hogy a fehérneműválasztás a napi rutin része. "A francia fehérneműk klasszikusak, tetszik, hogy a történetük milyen régre nyúlik vissza, ezek a legcsodálatosabb fehérneműk a világon” – magyarázza a francia rajongó Chambers, aki valószínűleg nem hallott még XIV. Lajos oroszlánszagáról, ezért képzeli olyan romantikusnak a bugyitörténelmet.
Hasonlóképpen francia hangzásban gondolkodott a brit divattanácsadó, Yasmin Sewell is, mikor megalapította Être Cécile nevű márkáját. “Mikor a cégalapítók összeültek és megpróbáltak valamilyen francia kapcsolatot találni (az alapítók Sydneyből, Melbourne-ből, Leedsből és az Egyesült Királyságból származnak), akkor derült ki, hogy az egyikünk nagynénje egy darabig Franciaországban élt.Ő egy különc művész volt, aki szerette az állatmintát és Cecilenek hívták” – emlékszik vissza a kezdetekre Sewell, aki jópofának tartja a márka által kitalált hangzatos szlogeneket és azt, hogy egyfajta kamu francia luxusmárkaként vannak jelen a piacon. “Ez az örökségről szól. Számos Franciaországon kívül alapított márka van a legjobbak között, de a francia stílus sosem fog kimenni a divatból. Arról nem is beszélve, hogy ez a divat hazája, és ezek a szavak sokkal jobban hangzanak ezen a nyelven, nem igaz?” – jegyzi meg Sewell.
