Szeretik franciának kamuzni magukat a divatmárkák

Olvasási idő kb. 3 perc

Amerikában menő francia neveket adni a ruhamárkáknak, a tervezők elmondják, miért.

Gondolta volna, hogy New York-i márka a Journelle?
Fotó: journelle

A Fashionista.com szemfüles szerkesztősége hívta fel a figyelmünket arra a meglepő jelenségre, hogy mennyi olyan divatmárka és kiskereskedő van, aki annak ellenére választott magának francia márkanevet, hogy valójában semmi köze az országhoz. Persze valószínűleg jó oka van például az Être Cécile, a Journelle, az Agent Provocateur, a La Garçonne, a Pour la Victorie, a Les Copains, a Cushnie et Ochs, a Vensette, az Atelier Delphine, a Loup, a Pas de Calais vagy a Net-a-Porter tulajdonosainak arra, hogy ilyen jól csengő francia nevet választottak maguknak az indulásnál, de gyanús, hogy a franciák iránti rajongáson kívül egy jól átgondolt üzleti szemlélet is közrejátszik a döntésükben.

Az egyik nyilvánvaló ok az a francia kultúra és az utánozhatatlan francia stílus inspiráló hatása lehet, hiszen Franciaországban él és alkot a legtöbb neves tervező, stílusikon és kortárs művész. “Gyerekkorom óta szeretem Franciaországot, körülbelül már akkor eldöntöttem, hogy francia lesz majd a márkám neve. Annyi minden van, amit szeretek Franciaországban – a felhős égbolt, a természetes színek, a stílusérzék, az ételek. Szerettem volna valami hasonló életérzést átadni, ezért hajlottam a francia név felé” – mondja a Pas de Calais (eredetileg egy francia forradalom idején alapított megye neve) nevű női ruhamárka alapítója, Yukari Suda, aki Japán és New York után hamarosan megnyitja első európai üzletét Párizsban is.

Menőnek számítanak az efféle vicces pólók is.
Fotó: Être Cécile

Yuka Izutsut, az Atelier Delphine alapítóját például a francia Riviéra és a francia új hullám egyik legmeghatározóbb színésznője, Jean Seberg inspirálta a névválasztásban, míg a megfizethető cipőmárka, a Marais USA alapítója, Haley Boyd a francia főváros egyik történelmi negyedéről, a Le Marais-ról nevezte el brandjét. “A cég filozófiája, hogy valamilyen módon keverje a párizsiak könnyed eleganciáját a New York-iak praktikusságával” – mondja Boyd.

Claire Chambers, a New York-i székhelyű Journelle fehérnemű márka alapítója például a journellement (mindennap/os) francia szó után nevezte el márkáját, amivel arra kívánta felhívni a nők figyelmét, hogy a fehérneműválasztás a napi rutin része. "A francia fehérneműk klasszikusak, tetszik, hogy a történetük milyen régre nyúlik vissza, ezek a legcsodálatosabb fehérneműk a világon” – magyarázza a francia rajongó Chambers, aki valószínűleg nem hallott még XIV. Lajos oroszlánszagáról, ezért képzeli olyan romantikusnak a bugyitörténelmet.

Az Agent Provocateur székhelye az Egyesült Királyságban van.
Fotó: Agent Provocateur

Hasonlóképpen francia hangzásban gondolkodott a brit divattanácsadó, Yasmin Sewell is, mikor megalapította Être Cécile nevű márkáját. “Mikor a cégalapítók összeültek és megpróbáltak valamilyen francia kapcsolatot találni (az alapítók Sydneyből, Melbourne-ből, Leedsből és az Egyesült Királyságból származnak), akkor derült ki, hogy az egyikünk nagynénje egy darabig Franciaországban élt.Ő egy különc művész volt, aki szerette az állatmintát és Cecilenek hívták” – emlékszik vissza a kezdetekre Sewell, aki jópofának tartja a márka által kitalált hangzatos szlogeneket és azt, hogy egyfajta kamu francia luxusmárkaként vannak jelen a piacon. “Ez az örökségről szól. Számos Franciaországon kívül alapított márka van a legjobbak között, de a francia stílus sosem fog kimenni a divatból. Arról nem is beszélve, hogy ez a divat hazája, és ezek a szavak sokkal jobban hangzanak ezen a nyelven, nem igaz?” – jegyzi meg Sewell.

Múzsák a csók után könyv

Múzsák a csók után

Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában.

Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen!

hirdetés

bb
bb
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

Kijátszotta a cenzúrát: titokban tanította feminizmusra a lányokat a szocializmusban a magyar írónő

A Kádár-korszakban a cenzúra mindent látott és mindent ellenőrzött, de volt egy terület, amit a rendszer bürokratái mélyen lenéztek és elhanyagoltak: a lányregényeket. Ezt a zseniális kiskaput használta ki Kertész Erzsébet, a „Csíkos könyvek” koronázatlan királynője. Miközben a kultúrpolitika azt hitte, a szerző csak ártatlan, romantikus történetekkel szórakoztatja a kislányokat, ő valójában a legkeményebb feminizmust, a női egyenjogúság és az önmegvalósítás eszméit csempészte be a gyerekszobákba Hugonnai Vilma vagy Szendrey Júlia sorsán keresztül.

Életem

Ezt rontják el a legtöbben az adóbevallásukban

Sokan csak az szja-bevallás átnézésekor szembesülnek azzal, hogy év közben rosszul nyilatkoztak, jogosulatlanul vettek igénybe kedvezményt, vagy elmulasztottak feltüntetni egy fontos adatot. A NAV szerint továbbra is a gyermekek után járó kedvezményeknél fordul elő sok tévedés.

Mindennapi

Sokan nem tudják: ilyenkor nemet mondhatsz a túlórára

Téves az a nézet, hogy a főnök bármikor, korlátlanul benn tarthat munka után. Bizonyos esetekben a túlóra egyáltalán nem rendelhető el, máskor pedig csak a munkavállaló írásos hozzájárulásával. A munka törvénykönyve külön szabályokat állapít meg a rendkívüli munkaidőre, vagyis arra, amikor a dolgozónak a beosztásán túl kellene munkát végeznie.