Melanie Gaydos, akit nem érdekeltek a visszautasítások
Már többször írtunk arról az erősödő tendenciáról, amely szerint a nemzetközi divatszakmát irányító mogulok egyre gyakrabban szerepeltetnek olyan modelleket, akik finoman szólva eltérnek a tökéletességre hajazó szépségideáloktól. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a trendteremtő szakemberek még ma sem szeretnek túl nagyot kockáztatni, mert bár tényleg akadnak az A kategóriás modellek között sikeres pigmenthiányos, transznemű, végtaghiányos lányok/fiúk, egyben azért hasonlítanak: az arcuk nem különösebben tér el a mai szépségideáloktól.
Egy kivételről tudunk, akinek a vonásai valóban meghökkentőek, de ő nem is azért egyre népszerűbb, mert valamelyik nagy modellügynökség pártfogásába vette. Melanie Gaydos a hphidrotic ectodermyában szenvedő lány kizárólag magának és kitartásának köszönheti, hogy a high fashion világába került, annak ellenére, hogy a legtöbb ügynökség visszapattintotta a jelentkezését.
De mi is az a hypohidrotic ectodermal dysplasia?
Egy viszonylag ritka genetikai rendellenesség, a statisztikák szerint 17.000 emberből egyet érint. A betegek a normálisnál kevesebb verejtékmiriggyel rendelkeznek, amelyek megnehezítik szervezetük számára az izzadást. Ez különösen veszélyes tud lenni melegebb időszakban, szélsőséges esetben hipertermiához vezethet. Jellemező a kórban szenvedőkre a száraz, könnyen ráncosodó bőr, a gyér testszőrzet, a fogak hiánya, a körmök gyengesége. Legtöbb esetben nem rendelkeznek hajjal, szemöldökkel, szempillával, ha a foguk ki is nő, azok gyakran kicsik, hegyesek és korán romlanak. A hypohidrotic ectodermalis diszplázia megkülönböztető arcvonásokkal jár, beleértve kiemelkedő homlokot, a vastag ajkakat, és a lapos orrnyerget. Bőrük szárazsága és vékonysága miatt gyakoriak a krónikus bőrproblémák, mint például az ekcéma.
A Connecticut-ban született 27 éves Melanie-nak nem csak betegségével, az ezzel járó megkülönböztető külsejével, és az atrocitásokkal kellett megbirkóznia, hanem múltjával is. Több interjújában is mesélt arról, hogy családjában gyakori volt a bántalmazás és az alkoholizmus, de mindezek ellenére azt is mondta a Rammstein.us-nek adott interjújában, hogy családjának köszönheti, hogy ő maga is független, szabadgondolkodású lett, akit nem érdekelnek a konvenciók és a társadalmi skatulyák.
Szinte természetes volt, hogy Melanie később a művészetek felé fordult, ahol olyan támogató közegre lelt, ami lehetővé tette, hogy egészséges öntudata és önbizalma alakuljon ki. Bevallása szerint, bár voltak önmarcangoló évei, amikor különösen nehéz volt megélni, hogy az átlagtól teljesen eltér a külseje, ő mégsem látta magát sohasem csúnyának, frusztrációját leginkább az emberek elutasító, rácsodálkozó magatartása okozta. Bár ma már a plasztikai sebészet lehetőségek tárházát nyújtja, Melanie sosem próbált változtatni az arcán. Betegségéből kifolyólag nincsenek fogai, de elmondása szerint ez inkább a környezetét zavarja, mintsem őt.
"Észrevettem, hogy az emberek komfortosabban érzik magukat, ha fogpótlások vannak a számban, de én nem" – mesélte egyszer a lány. Elmondásai szerint betegségében az a legnehezebb, hogy sok embernek fogalma sincs, miért néz így ki, a legtöbben feltételezésekre hagyatkoznak, és nem ritkán hallotta, hogy úgy beszélnek róla, mint egy ijesztő lényről, aki biztos, hogy szellemileg sem ép.
Az igazi változást az hozta az életébe, hogy elköltözött New Yorkba művészeteket és festészetet tanulni. Érkezése után sok művésszel ismerkedett meg, és többen közülük megkérték, hogy álljon nekik modellt. "Eleinte nagyon szégyellős és ideges voltam" – emlékszik vissza az első fotózás emlékére, amikor még komoly félelmet érzett azzal kapcsolatban, vajon mások hogyan látják őt. Az első pár fotózáson gyorsan kiderült, hogy komoly affinitása van a szerepléshez, ráadásul a fotósok is odavoltak munkamoráljától, úgyhogy elhatározta, megpróbálja kiaknázni a modellkedésben/színészkedésben rejlő lehetőségeket.
"Tudtam, hogy pénzt tudok csinálni a modellkedésből, tisztában voltam vele, hogy akiknek én kellek, azok nem nagyon fognak találni másik hozzám hasonlót." Még ebben az évben szerepelt a Rammstein Mein Herz Brennt című számában, majd egyre több megbízást kapott, fotózták Európában, Mexikóban, és Amerikában. Az igazi áttörés azonban nem történt meg, ugyanis a fotósokkal ellentétben az ügynökségek rendre visszautasították, amikor portfóliójával jelentkezett náluk.
Elmondása szerint rengeteg kifogást hallott, de a legtöbbször azzal rázták le, hogy túl kockázatos karakter egy topügynökség számára. Az óriási IMG – mely olyan nagy neveket képvisel, mint Kate Moss – sem merte bevállalni, pedig a 2015-ös New York Fashion Weeken az egyik menedzserük megkörnyékezte a lányt, de aztán némi vacillálás után mégsem vették fel. "Kutyából nem lesz szalonna", tartja a közmondás, és úgy tűnik, igaz ez a divatszakmára is, ami bár az utóbbi időben tényleg nyitott az alternatív szépségideálok irányába, de úgy tűnik, hogy az arc deformitásai nem mennek át a szűrőjükön.
Tény, hogy Melanie arca megosztó, de ahogy szépnek tudunk látni egy elálló fülű modellt, úgy Melanie is lehet sokak számára gyönyörű, főleg, ha engedik a személyiségét is láttatni. De ez egyelőre túl rizikósnak tűnik az ügynökségeknek, így Melanie továbbra is saját magát menedzseli, ami a Facebook és az Instagram követői számából ítélve jól is megy neki, bár saját véleménye szerint szüksége lenne egy igazán tökös menedzsmentre.
Melanie nehéz helyzetben van, mert azzal is számolnia kell, hogy némely megrendelő csak azért akarja foglalkoztatni, mert ezzel nagyobb népszerűségre, nézettségre, bevételre számít. Melanie nem szeretné, ha egyszemélyes cirkuszi produkcióként kezelnék külsejét, de azt is tudja, hogy ebben a szakmában kikerülhetetlen, hogy néha eszközként használják: "Tudom, hogy sokan csak azért akarnak velem dolgozni, mert jó reklámfogást látnak bennem. Sok olyan kampányt látok, amelyekben hozzám hasonló lányokat szerepeltetnek, aztán később soha többet nem használják őket" – mondta a Papermag.com-nak.
Bár Melanie tudja, hogy az eltárgyiasítás a divatszakmához tartozik, a szívéhez mégis azok a munkák állnak közelebb, amelyeknél a hangsúly inkább a művészeten, mintsem az eladáson vagy az aktuális divaton van a hangsúly. Tudja, megtehetné, hogy nem veszi ennyire komolyan a modellkedést és olyan munkákba is belemegy, ahol egyáltalán nem számít, ki is ő valójában, de számára az a cél, hogy ne csak egy különleges arcot lássanak benne, hanem egy professzionális modellt, akinek mellesleg személyisége is van. Melanie tudja, hogy mindig nehéz az elsőknek, akik az utat törik, de bízik benne, hogy eléri a célját és nemcsak keresi, hanem végre meg is találja a helyét a high fashion világában.
