Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Chanel 81 éves tervezője kora hajnalban fekszik és hálóingben dolgozgat délelőtt. Mutatjuk a nem mindennapi szokásokat!
A Harper's Bazaar szerkesztőségének hála nemcsak Karl Lagerfeld hófehér cicájának életébe nyerhetünk bepillantást, hanem maga a mester is megosztotta rendszerezettnek tűnő napirendjét a nagyközönséggel, amiből kiderült, hogy a 81 éves tervező húszféle napilapból tájékozódik a világ fontosabb eseményeiről, elfogyaszt tíz doboz diétás kólát és hét órát alszik naponta. Nézze meg a hajtás után, hogy milyen a Chanel vezető tervezőjének egy napja!
„Napi hét órát alszom. Kettőkor fekszem le és kilenc órakor ébredek. Ha éjfélkor alszom el, akkor reggel hétkor kelek. Egy poplin imperial (általában selyem, vagy selyem és gyapjú, pamut és műselyem keverékéből álló szövet) anyagból készült hosszú hálóingben alszom, amit a párizsi Hilditch & Key készít nekem egy 17. századi férfihálóing alapján, amit a Victoria and Albert Museumban láttam.
Felkelés után az első dolgom az, hogy megreggelizem. Kétféle fehérjeturmixot fogyasztok, amit az orvosom állított elő nekem, az egyik természetesen cukormentes, csokoládé ízesítésű, a másik pedig párolt almás. Ez minden. Semmi mást nem szeretek reggelire. Sosem iszom forró italokat. Nagyon furcsa, de nem szeretem a forró italokat. Reggeltől-estig diétás kólán élek. Akár az éjszaka közepén is képes vagyok meginni és mégis tudok aludni. Semmi mást nem iszom, sem kávét, sem teát.
Reggelente a legtöbbször olvasok. Az ablak mellett van egy különleges baldachinom, ahonnan rálátásom van a Louvre-ra és a Szajnára. Csak olvasgatok, könyveket nézegetek és vázlatokat készítek. És álmodozom - az álmodozás is nagyon fontos. Persze éjjel szokás álmodni, de akkor ritkán szoktam. Francia, angol valamint néhány amerikai és német nyelvű lapok olvasok. Leginkább a Women's Weart. Nyomtatott sajtót olvasok, azt jobban szeretem" – mondta Lagerfeld a lapnak.
„Összefogva hordom a hajamat, mert utálom, mikor a hajam az arcomba lóg tervezés közben. A hajam valójában nem ősz, hanem inkább szürkés, de nem szeretem ezt a színt, így Klorane száraz samponnal fehérítek rajta. Ez egy jó dolog, mert így a hajam mindig tiszta.
Ebédidőig nem öltözöm át és nem is fürdök meg, mert színes festékekkel dolgozom, piszkos munkát végzek. Tehát a hosszú hálóingemet viselem, ami olyan, mint a festőknél a munkaruha, ami aztán mehet a mosodába. Szeretem az antik csipkét, az antik huzatokat, a szépen hímzett takarókat és mindent ami fehér. Sokan nem használják, mert nagyon kényes szín és nagyon drága a karbantartása. De nagy örömömre szolgál, hogy esténként egy ilyen gyönyörűen megvetett ágyba, szép párnák közé dőlhetek le, ahol minden hibátlan, frissen vasalt. Ez maga a tökély.
Amikor mindezzel készen vagyok, akkor kiáztatom magam a kádban. Szerettem a Shu Uemura termékét, de nem gyártják többé, így újonnan átálltam egy olyan francia termékre, amit már száz éve vízlágyítóként használnak. Ebből fél üveggel teszek a fürdőkádba. Aztán edzek egy keveset, bár az orvosom azt mondta, hogy nem szükséges. Fiatalkoromban sokat edzettem és mindent megteszek azért, hogy fiatalos maradjak. Tehát ez számomra nem olyan nagy probléma, mint azoknál az embereknél, akik csak később kezdtek el edzeni. Eléggé rugalmas vagyok, nincs ezzel bajom."
"Jelenleg két hasonló öltözékem van – egy különleges, frakk szabású Dior zakó, de nem az a típus, amit az esküvőkön viselnek. Az enyém tweed anyagból készült. Aztán van egy másik öltöny, amit nagyon szeretek, ez a Dior legújabb férfi kollekciójából való, abból vettem öt darabot. Az emberek azt hiszik, hogy mindennap ugyanabban a ruhában vagyok, de valójában soha nem veszem fel egymás után ugyanazt. Előfordul, hogy farmert hordok, most éppen egy olyat, ami az én kollekciómból való. Annyira tele van a gardróbom, hogy csak azt viselem, amit a kupac tetején találok. Az összes olyan ruha megvan, amit a Diortól vettem az elmúlt tíz évben, de azt hiszem, hogy odaajándékozom majd a Dior Múzeum számára. Van pár egyedi darabom, de azokat már soha nem fogom újra felvenni, mert sokat változott a világ. Régen például sokat faxoltam, de ma már nincs is az embereknek faxuk.
Sohasem ebédelek, de ha mégis, akkor házhoz rendelek. Igazából két házam van. Ez itt csak az alvásra és a tervezésre van fenntartva, a másik pedig két és fél méterre van innen, ott szoktam ebédelni, vacsorázni és oda szervezem a találkozókat is. Ott van szakács és minden más. Nem szeretem ha vannak körülöttem. Bár ez a hely hatalmas, mégis egyedül szeretek benne lenni. Ha akarok valamit, akkor felhívom őket, itt vannak a szomszédban és átjönnek. A stúdió és az iroda is a szomszédságban van. Nem akarom a házamban tudni sem a vendégeket sem az inasokat, de minden itt van a közelemben.
Van két sofőröm és néhány autóm. Az egyik sofőröm reggel elmegy bevásárolni, illetve elhozza az újságokat és van egy másik, Sébastien, aki a titkárom is egyben. Ő reggel szabad, és délutántól késő estig dolgozik. Szeretem, ha útban a Chanel stúdió felé körbenézhetek a városban. Párizst soha nem lehet megunni. A legtöbb ember állandóan a telefonján lóg, ők már soha nem fognak meglátni semmit sem. Ez igaz. Szeretek nézelődni. Innen elmegyek a kedvenc könyvesboltomba, a Galignaniba, onnan a Chanelbe, aztán a Colettebe és időnként betérek a Dior férfiosztályára. Nem járok túl sok üzletbe.
Nagyon késő délután érkezem meg a stúdióba, mert szeretem, ha már a dolgozószobámban vár az anyag, amin a többiek a nap folyamán dolgoztak. Ha itt lennének velem a stúdióban, akkor nem tudnák felügyelni a munkálatokat. Én öt órától nyolcig, fél kilencig vagyok itt. Nagyon gyorsan és szervezetten dolgozom. Felvázolom a terveimet, az ötleteket, amin dolgozom, de én este, reggel vagy hétvégén jobban szeretek dolgozni, így mindent iPhone-on keresztül küldök be a stúdióba. Nem nagyon vagyok bent, a munkám leginkább konceptualista jellegű.
A vacsora a napomtól is függ. Nem járok el túl gyakran, mert mindig kések és túl elfoglalt vagyok. Ráadásul annyira kielégít amit csinálok, hogy emellett nincs kedvem társadalmi eseményekre is járni. Akikkel eljárnék, azok már halottak vagy már nem léteznek számomra. Néha elmegyek a La Maison du Caviarba, de a leggyakrabban a Rue des Saints-Pères házban vacsorázom és utána hazamegyek. Utálom a rutin szót. De amit még ennél is jobban gyűlölök, az az, amikor valaki folyton az óráját nézi, hogy haza kell rohannia átöltözni, mert mert egy fontos vacsorára hivatalos. Minden vacsora fontos, de ez engem egy kicsit fáraszt. A lazítás attól függ, hogy mennyire vagyok fáradt. Néha olvasok egy keveset. Az utóbbi időben inkább a macskámmal, Choupette-tel játszottam. A macska mindig otthon van, mikor elmegyek, akkor a szobalány gondoskodik róla. Ő olyan, mint egy ízléses tárgy, nem megy ki az utcára, nem megy máshova. Ő egy elkényeztetett hercegnő" – hát így él Karl Lagerfeld. Ha még többet szeretne tudni a legendás tervezőről és jól tud franciául, nézze meg a róla készült filmet is!
