Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Úgy néz ki, mint egy termetes fehérrépa, de nagyon finom, édeskés, nem szálas, és sajnos nehéz beszerezni.
A pasztinákot sajnos nem a legegyszerűbb beszerezni. Hiperekben ne is próbálkozzunk vele, a piacon is főleg az őstermelőknek fenntartott asztalok során bukkanhatunk rá a duci fehérrépának tűnő zöldségekre.
A pasztinák alapvetően ugyanazokat a funkciókat képes betölteni, mint a krumpli, nem véletlen, hogy a krumpli elterjedéséig sokkal népszerűbb volt, mint manapság. Bár úgy néz ki, mint egy megtermett fehérrépa, édeskés, átható íze és illata jól megkülönbözteti attól. Ha bizonytalanok vagyunk, a fehérrépa a levéltöveknél kifele dudorodik, a paszternák levelei viszont mélyebbről, egy horpadásból nőnek ki, a növény vége inkább beesős.
Hozzávalók
4 nagyobb pasztinák
¼ zeller
2 l alaplé
2 dl tejszín
só, csipetnyi őrölt fehér bors
2 kk őrölt szerecsendió
8 vékony szelet fekete erdei sonka
- A pasztinákot és a zellert megpucolom, majd felkarikázom, felszeletelem és az alaplében felteszem főni. Ha megfőtt, hozzáöntöm a tejszínt, és botturmix segítségével alaposan elkrémesítem.
- Eközben – ha kell – kicsit sózom, majd borssal és szerecsendióval fűszerezem. Még egyszer hagyom összerottyanni, addig elkészítem a levesbetétet.
- A vékony sonkaszeleteket apró kockákra vágom, majd egészen kis olajon addig pirítom, amíg ropogóssá nem válnak.
- A tányérokba mert leves tetejére tálaláskor egy-egy adag chipset ültetek.
