Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Lisa Harman napi 3 órát vásárol: nézze meg gardróbját és szörnyülködjön ön is! Ezért megéri?
Lisa Harman, 25 éves Essex-i titkárnő elképesztően drága káros szenvedélyt növesztett magának: vásárlásmániás, de nem kezdő szinten. Az évek során 50 ezer fontot, azaz közel 20 millió forintot vert el göncökre, amik lassan megtöltik szülei hatalmas házát. Egyelőre nincs pasija, de álmai vannak: szeretne egy ugyanolyan vásárlásmániás férfivel élni, mint amilyen ő. Hogy akkor ki költene kajára, azon biztos nem sokat molyolt eddig.
Mindenesetre már négy gardróbot töltött meg olyan ruhákkal, amik sose voltak rajta, a családja kétségbe van esve, de Harman nem tervezi, hogy leáll. Napi 3 órán át vásárol, hazacipeli a cuccokat, aztán jól nem veszi fel őket. Emellett annyit rendel online, hogy már nem is emlékszik, minek kéne megérkeznie, ha valami elvész a postán, egyszerűen nem veszi észre.
Előző pasijának elege lett a vásárlásmániából, ezért keres most olyan férfit Harman, aki megérti problémáját, ráadásul stílusosan öltözik. „A férfiak nem értik, miért szeretem a ruhákat. A kapcsolat elején szívesen jönnek velem vásárolni és türelmesen várnak a próbafülke előtt. De aztán elkezdenek unatkozni, és ebből sok a vita. Megkértem őket, hogy vásároljanak nekem, az ő címükre küldtem el a rendelésemet, még nekik is próbáltam vásárolni!” – mondja a Daily Mailnek a titkárnő, aki abba nem gondolt bele, hogy ő hogyan viselné, ha neki kéne 3 órát próbafülkék előtt üldögélni naponta.
Azt az 50 ezer fontot, amit elköltött, Harman állítólag kemény munkával kereste meg és nincsenek adósságai. Arról nem tudtunk meg semmi konkrétat, hogy miért nem normális dolgokat vásárol: ennyi pénzből már igazán szép dizájnerholmikkal is megtölthetné a szekrényt és nem kéne a legolcsóbb magassarkúkból rakott hegyet kerülgetnie nap mint nap, de valószínűleg neki pont az a lényeg, hogy rengeteg ideje elmenjen a shoipzással, az másodlagos, hogy azokat hordani is kell.
„Szeretem a ruhákat és cipőket, nem hiszem, hogy valaha leállok. Keményen megdolgozom a pénzért, és ennél sokkal rosszabb módja is van a pazarlásnak!” – védekezik Harman. Tényleg van rosszabb módja is, például ha italra költené, az rosszabb lenne. Vagy ön szerint nem?
