A 2014-es őszi-téli kollekciókat felvonultató divathét egyik nagy favoritja a garbó és a lakk szerelések mellett minden bizonnyal a műszőrme volt, ami érthető, hiszen hónapok óta téma a divatmagazinokban, hogy egyre menőbb leváltani bőr és szőr szereléseinket kamubőrre és műszőrre.
Emiatt is lepődtünk meg a dailymail.co.uk nemrég megjelent cikkén, miszerint a divathét egy-két igencsak meghatározó kifutóján mégiscsak felbukkantak valódi szőrből készült luxuscuccok is. New Yorkban Donna Karan és J.Mendel modelljei vonultak büszkén a vitatott anyagból készült darabban, Londonban Tom Ford, Roksanda Ilincic és Christopher Kane sem érezte kínosnak a festett szőr mutogatását. Párizsban pedig Alexander McQueen kollekciójának gyakorlatilag minden darabja puccos szőrből készült. Azon azért meglepődnénk, ha a divatház egyik legnagyobb rajongója, Katalin hercegné ilyen szereléseket szerezne be magának a következő szezonra.
A szakemberek szerint ebben semmi meghökkentő nincsen, hiszen állítólag a kifutóra küldött darabok csaknem hetven százaléka a mai napig valódi szőrből készül. Ez egyébként nem is olyan rossz arány a cheltanhami lóversenyhez képest, amit elözönlöttek a szőrmesapkában és egyéb ízléstelen szőrmecuccokban flangáló, rosszul öltözött brit nők.
Meglepő, de húsz évvel ezelőtt az effajta megjelenés elképzelhetetlen lett volna Nagy-Britanniában, ahol nem állt távol az emberektől, hogy festékkel öntsék le a bundában megjelenő elitet. De a szőrmeipar nem adta fel, olyan hangzatos szavakkal harcolt, mint az „etikus” és a „luxus”, mellyel úgy tűnik, valóban megfogták maguknak a tehetős fiatal nőket, még ha egyesek szerint ezt igencsak cinikus kampánymódszerekkel érték is el. A YouGov 2013-as közvélemény-kutatása szerint a 18 és 24 év közöttiek 58 százaléka rossz dolognak tartja a szőrt, míg az 55 felettieknél ez az arány 77 százalék.
A szőrme mégis egyre népszerűbb a piacon, 2011-ben például 9 milliárd fontot hozott a konyhára, ami több mint 70 százalékos növekedés a 10 évvel ezelőtti eladásokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a becslések szerint körülbelül 50 millió állatot ölnek le a szőrmefarmokon évente.
A prémvadászok fő áldozatai a nyércek, belőlük az elmúlt évben 24 milliót öltek meg, azzal szemben, hogy 2000-ben ez az adat még 14 milliónál tartott. De a nyulak sem járnak jobban (akiknek ugyan a húsát is feldolgozzák) a prémjükért megölt nyulak száma minden évben meghaladja az egymilliárdot.
Az állatvédő egyesületek hatásvadász, érzelmekre ható, könnyfakasztó képekkel, szuperaranyos bébifókákkal és meztelen szupermodellekkel kampányolnak (például Naomi Campbellel) a kegyetlen iparág ellen. Bár egyes szakemberek szerint ahhoz, hogy megértsük a problémát, vissza kell mennünk az iparág 20 évvel ezelőtti mélypontjának időszakára.
Míg néhány szűcs csuklóból tagadja, hogy az őket lejárató állatjogi szervezetek kampányai semmilyen hatással nincsenek az eladásaikra, azért abban mind egyetértenek, hogy a valódi szőrme jelentős probléma az egyre inkább fontossá váló állat- és környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően, ráadásul egyre több a kihalófélben lévő és védetté nyilvánított állatfaj is.
„Nevezhetjük ezt egyfajta válságnak. A divatházak sokáig nem bántak túl kreatívan a szőrrel. De a divat változott és a szőrmepiac nem volt felkészülve erre. A nyolcvanas évek végén az emberek rájöttek, hogy valamit tenni kellene. A vállalatok akkor úgy döntöttek, hogy koncepciót váltanak és a legdivatosabb módon használják fel az anyagot” – mondja a világ egyik legnagyobb szőrme-háza, a Kopenhagen Fur munkatársa, Sander Jacobsen.
Jacobsen elmondása szerint a szűcsök új lehetőségeket kezdtek el keresni arra, hogy a szőrme jól működjön az időközben divatba jött különböző festési módszerekkel, így olyan árnyalatú szőrt készíthettek, amilyet a divat éppen diktált. Egy hígítási módszerrel könnyebbé tették a szőrt, aminek köszönhetően olyan melegebb éghajlaton is lehetett értékesíteni, mint az időközben kőgazdaggá vált Dubai vagy Kína. Az új technikával készült darabok hírét a hatásvadász marketingkampányoknak köszönhetően viszonylag gyorsan eljuttatták a célközönséghez, de egy-két szőrmét kedvelő híresség is rákapott az új trendre.
Amerika egyik kedvenc szőrmegyárának, a Blackglamának például Janet Jackson és Elle Macpherson volt az arca, míg más designerek egyszerűen csak elküldték ajándékba a szőrméből készült kollekciójukat a celebnőknek. A 2000-es évek elején még az azóta állatvédővé vált Naomi Campbellt is sikerült meggyőzni, hogy sétáljon egyet a New York-i szűcs, Dennis Basso bundájában.
A szőrme hírességeknek való ajándékozása a legfontosabb fegyvere lett a márkáknak a szőrme elleni küzdelemben, hiszen mindenki számára ez tűnt morálisan a legelfogadhatóbb megoldásnak. Nemrég például Lily Allen jelent meg a londoni székhelyű Hockley egyik zöld róka kabátjában a NME Award-on.
„A stylistja felvette velünk a kapcsolatot, mi pedig ezt ajánlottuk neki. Nyilvánvalóan nem fizetett érte annyit, mint az átlagos vásárlók” – mondta a cég igazgatója, Frank Zilberkweit a celebnő kabátjáról, bár azt nem árulta el, hogy mennyit fizettek a szemrevaló darabért.
De nem csak Allen, hanem a fiatal lányok olyan példaképei, mint Rihanna, Cara Delevingne és Kate Moss is rendszeresen parádéznak szőrmében. De az ipar még ennél is konkrétabban igyekszik meggyőzni a fiatal generációt a vitatott termékről.
A „British Fur Trade” (BFTA) nevű brit társaság 2008-ban Fur Trails néven ugyanis indított egy web-alapú oktatási programot, melyben a 12–14 év közötti gyerekeket győzködnek a szőrme helyességéről. A BFTA állítja, hogy oktatócsomagjuk illetve videóanyagaik összhangban vannak a brit tanterv célkitűzéseivel.
„Az elmúlt 20 évben a szőrme visszakerült a divatba. A fiatal tervezők szőrméből készült ruhákat terveznek a fiataloknak. A szőrme könnyed és játékos is lehet” – áll az egyik ilyen tananyag bevezetőjében. De előfordult már olyan is, mikor a tanár arra kérte a gyerekeket, hogy tervezzenek meg egy plakátot, melyen szőrme reklám látható.
„Én semmilyen hasznot nem látok ebben a oktatásban. Ez nem szolgál más célt, csupán annyit, hogy a gyerekeknek kellemes dolgok jutnak eszükbe a szőr hallatán, azt képzelik, hogy divatos, nem pedig azt, hogy kegyetlen. A gyerekek a tényeket a szőrmeipar szemszögéből ismerik meg, semmilyen ellenvélemény nem hallható a állatvédő szervezetek oldaláról" – mondja felháborodva Thomas Pietsch, az állatok jogaiért küzdő Four Paws tagja.
Az oktatócsomagnál talán meg jobban próbálja befolyásolni a gyerekeket a London College of Fashion diákjai között évente megrendezésre kerülő Saga Furs elnevezésű verseny, ahol értelemszerűen szőrméből kell megtervezniük a tanulóknak a jövő alapdarabját.
„A tanulók ingyen kapják a szőrmét és a nyertes egy egy hónapos szakmai gyakorlaton vehet részt. Sok diák nem tudja megfizetni az anyagokat, így az ajánlat csábító. A Saga abban is támogat néhány diákot, hogy azok a kifutón is megmutathassák első kollekciójukat. Ez remek lehetőség arra, hogy bemutassák tehetségüket a londoni divathéten" – mondta az ügyről Shelly Asquith, a diákszövetség elnöke.
De nem a Saga Fur az egyetlen, aki ezt csinálja, az International Fur Trade Federationnak is fut hasonló projektje Remix néven:
„Művészetekre specializálódott iskolákat keresünk fel és lehetőséget adunk a diákokra arra, hogy prémből is készíthessenek ruhát. Ezáltal sok tapasztalattal gazdagodnak a fiatal tervezők is. Szponzori támogatást és ingyen anyagot kapnak tőlünk. Kialakítottunk egy ösztöndíj rendszert is, a tavalyi évben például 210.000 fontot adtunk tanulmányi projektekre. Ezzel nem a rólunk kialakított képet szeretnénk javítani, csupán szeretnénk új területekre betörni. Nekünk nincsenek hirdetéseink a GQ magazinban vagy a House & Gardenben, mi csak a Vogue-ban és az Econimost magazinban hirdetünk” – magyarázza kissé félreérthető koncepcióját Mark Oaten, az alapítvány igazgatója.
Míg a brit Vogue-nak prém-ellenes a politikája a divatanyagok tartalmát illetően, addig a reklámjaikban gyakran találni szőrmeipar által támogatott hirdetést. A különös kettősség Alexandra Schulman, a Vogue szerkesztője szerint azért van, mert a hirdetési oldalaik külön joghatóság alá tartoznak. A szerkesztő egyébként úgy gondolja, hogy az ipar jó munkát végzett abban, hogy visszalehelje a divatvilágba a szőrt, de amikor a divatházakkal beszél, azok tervezői azt állítják, hogy nagy nyomás nehezedik rájuk a valódi szőrmét illetően, de meg kell hajolniuk a fogyasztói igények előtt.
„A valódi ok, amiért a legtöbb tervező igent mondott a szőrmére és beépítette kollekciójába, az valójában a piaci igényeknek köszönhető. Míg az egyébként állatkedvelő Európát és Amerikát recesszió sújtja, addig például az egyre tehetősebb Ázsiának vajmi kevés fogalma van az állatvédelemről. Az ilyen feltörekvő piacoknak, mint Kína és Oroszország hatalmas igényük van a szőrmére” – mondja Zilberkweit.
A közvélemény nyomására a szűcsök azért elkezdtek dolgozni az ügyön és 2007 óta minden szőrméből készült darabba belevarrnak egy, az állat származását jelölő címkét, mellyel megnyugtatják a vásárlókat arról, hogy szabályosan jártak el az állattal abban az országban, ahol a szőrt vásárolták. Ez lehetővé tette számukra, hogy „etikus” szőrt küldjenek a piacra.
Természetesen az állatjogi aktivisták semmi értelmét nem látják a címkének, mivel ez csak arra kötelezi a gazdaságokat, hogy a saját országuk törvényei szerint tartsák be az alapszabályokat. Finnországban például a sarki rókákat 31 négyzetméteres ketrecben kell tartani, amiben valóban nincs túl nagy mozgástere.
„Az állatok hónapokig zsúfolt és mocskos ketrecekben szenvednek elzárva. Ezek a körülmények gyakran harcokhoz vezetnek az állatok között, ami által megsérülnek, például megvakulnak vagy a harapások által olyan nyílt sebeket szereznek, amik általában kezelhetetlenek. Az állatok gyakran az öncsonkításhoz vagy a kannibalizmushoz folyamodnak" – mondta a PETA munkatársa, Yvonne Taylor.
A Four Paws a múlt hónapban nyilvánosságra hozott egy videót, mely a Saga által jóváhagyott finnországi szőrmefarm körülményeit mutatja be és jól láthatóan az ott élő rókák nem tudtak mozogni a ketrecükben. A Saga ügyfélkörébe olyan nagy divatházak tartoznak, mint a Burberry, a Marc Jacobs, a Fendi vagy a Gucci. A rókák egyébként hét hónapot töltenek a ketrecben, mielőtt árammal megölik őket. A leölt állatok prémjét úgy vágják le, hogy az semmiképpen se rontsa le a szőr minőségét.
A szűcsök szerint azonban az igazi probléma a fiatalokkal van, akik látják, hogy a szőr hirtelen mennyire trendi lett és fejvesztve rohannak leakasztani a polcokról az olcsó és nem etikus bundákat. Mivel a fizetőképes régiókban nem kifejezetten léteznek olyan jóléti előírások, mint Európában, az Ázsiából érkező import árut például lehetetlen ellenőrizni, azt, hogy az ilyen szállítmányokból mi érkezik Európába igencsak költséges tesztelni. Így gyakran nem is tudni, hogy milyen állatszőr érkezett valójában. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy nem csincsilla, sarki róka vagy nyúlszőr van a szállítmányban. Tavaly például egy jól ismert márka kollekciójában találtak olyan sapkákat, melyek kínai macskák bundájából készültek.
