A héten sem maradunk egészséges testképet támogató divatkampányok nélkül, a múlt héten bemutattuk azt a plus-size modellt, aki rákbetegen is büszkén vállalja testét egy fehérnemű márka kampányában, ezúttal pedig a már ősszel androgün és molett modellekkel hirdető Diesel Reboot névre keresztelt projekt tér vissza farmerreklámjával, amelyben többek között helyet kapott egy kerekesszékes modell, Jillian Mercado is.
A 26 éves lány neve nem ismeretlen a divatszakmában, hiszen az Upper West Side-on felcseperedett Mercado mindig is nagy érdeklődést mutatott a divat iránt; kereskedelmet tanult a Fashion Institute of Technology-n, gyakornokoskodott az Allure magazinnál, kreatív asszisztensként dolgozott a hírességek egyik kedvenc fotósa, Patrick McMullan mellett a New York-i divathéten valamint blogja, a Manufactured1987 is nagy népszerűségnek örvend a divatmániások körében.
„Nem lehet könnyű eljutnia A-ból a B-pontba, de ő hihetetlenül bátor és nagyon ösztönzőleg hatott rám. Nem kell, hogy mindig a hagyományos típusú, professzionális modellek képviseljék a márkát„ – nyilatkozta Nicola Formichetti, a Diesel művészeti vezetője által lőtt 2014-es kampányról, amit az Inez van Lamsweerde és Vinoodh Matadin fotózott.
„Tudtam, hogy kemény fába vágom a fejszémet, amikor elhatároztam, hogy a divattal szeretnék foglalkozni. Ugyanolyan keményen dolgozom, mint mindenki más ebben az iparágban. A kerekesszékem semmiképpen hatalmaz fel arra, hogy lazán vegyem a dolgokat. Olyan lelkesen vetem bele magam a munkába, mint mások, csak kerekesszékkel közlekedem.„ – mondta az izomsorvadásban szenvedő Mercado, aki jelenleg a WeTheUrban magazin szerkesztőségi igazgatója.
A fiatal szerkesztőnek a Refinery29 munkatársa tett fel pár kérdést legújabb munkájáról:
Egy nyílt modellválogatásra mentél el, igaz? Hogyan derült ki, hogy kiválasztottak?
Nicola Formichetti esélyt ad az embereknek. Azt vallja, hogy nem számít, hogy honnan jössz, ő kíváncsiak vagyunk rád. Láttam a felhívást a Facebook oldalán, és megakartam tudni, hogy miről is van szó. Jelentkeztem, és néhány héttel később kaptam egy e-mailt, amiben értesítettek, hogy érdeklem őket, és szeretnék, ha még több képet küldök magamról. Ezután bekerültem a következő fordulóba, miután szintén e-mailben tájékoztattak, hogy szeretnék, ha csatlakoznék a csapathoz.
A fotózás napján az egész napot Inez Van Lamsweerdével és Vinoodh Matadinnal tölthettem, ami csodálatos volt. Nagyon ideges voltam. Szerintem mások is hasonlóan éreztek, de ennek ellenére mindenki nagyon barátságos és kedves volt. A hozzáállásukkal szuper könnyűvé tettek mindent.
Szóba került egyébként, hogy miért pont rád esett a választásuk? Vagy úgy általában miért választanak olyan embereket, akik nem olyanok, mint hagyományos modellek?
Már a munka előtt tudtuk, hogy nem lesznek szabványos modellek. Mindenhonnan jöttek mindenféle emberek, ami nagyon megnyugtató volt, hiszen senki nem ítélkezett senki fellt. Senki nem volt különb vagy jobb a másiknál. Nem olyan volt, mint ami a modellvilágban megy, ahol a modellek méregetik és összehasonlítják egymást. Itt mindenki rendkívül különböző és színes egyéniség volt, ezzel is azt akartuk érzékeltetni, hogy ezeket a szetteket bárki hordhatja, nem feltétlenül kell modell alkatúnak lenni ahhoz, hogy Diesel cuccokat viselj.
Már évek óta a divatszakmában dolgozol. Mennyire érezhetőek a változások, nyitottabb lett a szakma a fogyatékkal élőkkel?
Alaposan felkészültem erre a szakmára. Nemcsak divattörténetet tanultam, hanem tanulmányoztam is, hogy az emberek a divatvilágban hogyan ítélnek meg, mielőtt megtudnák, hogy ki is vagy valójában. Tudtam, hogy milyen világ ez és felkészítettem magam a legrosszabbra. Amikor először mentem önkéntesként a divathétre, felkészültem rá, hogy szörnyű lesz. Sőt, a mai napig ot motoszkál bennem a gondolat, hogy mindig is lesznek emberek, akik egyszerűen sosem fognak elfogadni, hogy nem tudom megváltani a világot, ám ha már néhány embert sikerül meggyőznöm, az már tökéletes. Összeségében úgy érzem, hogy az emberek nagyon barátságosak és támogatják a munkámat. Én nem azért vagyok az iparban, hogy elmondhassam magamról, hogy itt vagyok egy tolószékben” Azért vagyok a szakmában, mert imádom ezt csinálni és itt szeretnék karriert csinálni. És azt hiszem, hogy az emberek ezt tiszteletben tartják.
