Caryn Franklin brit divatszakember szerint a nők eltárgyiasultak, a reklámfotók pedig pornóba illők. Régen minden jobb volt. És ön szerint?
A modellek nyitott szájjal, csücsörítve, csábos tekintettel pózolnak, gyakran a hátukon fekszenek széttett lábbal, a reklámokban abszolút arra játszanak, hogy majd a szex eladja a terméket – fakadt ki a Daily Mail hasábjain a mai divatnormák ellen Caryn Franklin, a BBC The Clothes Showjának exműsorvezetője. A tökéletesre Photoshoppolt testek mindenhol jelen vannak, már nem csak a férfiaknak célzott hirdetések vannak tele szinte pucér nőkkel, hanem a sima ruhareklámok is.
Franklin szerint – aki stílustanácsadóként dolgozik 30 éve és két lányt nevel – régen a női ruhareklámok viccesek voltak, vagy bátorítóak, most viszont inkább pornós hangulatú mind. Franklin kikel Keira Knightley Chanel parfümreklámja és Rosie Huntington-Whiteley félpucér Burberry reklámja ellen, mondván, ezek a reklámok nem árulnak semmit az égvilágon a női testen kívül.
Harminc éve a power dressing volt a divat
Míg a pop elkurvulásáról rengeteg szó esik, minden Miley Cyrus twerkeléséről vagy Rihanna aligruháiról szól, addig az nem téma, hogy miért lett dekoltázspárbaj a vörös szőnyeges eseményekből és miért normális félmeztelen lányokkal hirdetni női ruhákat. Az American Apparel élen járt a kiskorú, meztelen modellekkel való reklámozásban, rengeteg betiltott reklámot tudnak magukénak. Franklin szerint az ő reklámjaik egyszerűen tárgyiasítják a nőt, és azt sugallják a tinikorú vásárlóknak, hogy a szexualitásuk többet ér, mint az intellektusuk.
Bezzeg amikor ő volt fiatal, a 80-as években, és az i-D magazint szerkesztette, akkor a hangsúly még a power-dressingen volt, azaz az olyan öltözeten, mely a nőt magabiztossá, az üzleti életben is komolyan-vehetővé és erőssé tette. Nem az volt a lényeg, hogy a nő szexis legyen, hogy eléggé kilógjon a feneke a miniből, de valami megváltozott az elmúlt 20-30 évben.
Az internet, a pornó és Terry Richardson
Franklin szerint ennek két oka van, az egyik természetesen az internetes pornó, a másik a Photoshop. A nő nem más, mint egy pár mell, genitália és fenék, mindez tökéletesre csiszolva utómunkával. Franklin szerint a divatvilág elpornósulásának egyik fő alakja (és Miley Cyrus haverja) Terry Richardson, akivel nem csak a celebek, de a nagy márkák is szívesen dolgoznak együtt.
A stúdiójában megforduló hírességekről Richardson általában meztelen, de legalábbis pornós hangulatú képeket készít, ezért áll a bál körülötte: a modellek közül többen azt állítják,a fotós kikezdett velük, a Franklinhez hasonlók pedig azért írtak petíciót, hogy Richardson kevesebb munkát kapjon.
De a fotós egyelőre köszöni, jól van, a szexis fiatal lányokra és a róluk készült képekre van kereslet, ha tetszik ez Franklinnek, ha nem. A brit divatszakember egyébként egyetemi tanárként a londoni divatiskolák (London College of Fashion, Central Saint Martins) hallgatóinak azt tanítja, hogy emeljék fel hangjukat a nők elnyomása ellen, találjanak ki új projekteket, új stílust, ne hagyják, hogy a divatipar elbizonytalanítsa őket.
Franklin szervezetet is alapított azért, hogy a lányokkal megértessék, nem az a legfontosabb, hogy kívánatosak legyenek; Franklin szerint a divatnak igenis van vélemény- és személyiségformáló ereje, a divat nem csak ruhaeladásról szól, hanem formálja világnézetünket is. Ön szerint igaza van Franklinnek, tényleg túl szexista a divatipar, vagy örül annak, hogy lépten-nyomon szexis nőket lát?
