A Micimackó rajzfilmsorozatban volt egy rész, amikor Malacka éppen teregetett, és kiderült: szó sincs róla, hogy mindig ugyanabban a ruhában van – egyszerűen feltankolt egy tucatnyi ugyanolyan cuccból.
Ami Malackának a keresztcsíkos napozó, az nekem a Cheap Monday: ha egyetlen márkát választhatnék a világon, amelynek a kínálatából válogathatok, az minden bizonnyal a svéd trash-divatház lenne. Minden egyes ruhadarabjuk illik az összes többihez – így esélytelen mellényúlni a párosítással, és amellett, hogy minden kreáció baromi egyedi, elképesztően kényelmesek is.
A Cheap Monday-t a millennium beköszöntével alapította Örjan Andersson és adam Friberg – két hamisítatlan svéd hipszer, akiknek eszük ágában sem volt világméretű brandet irányítani. A srácok Stockholm bohém művésznegyedében nyitottak vintage ruhaüzletet, Weekday néven – amely meglehetősen ironikus elnevezés volt, hiszen az üzlet minden hétköznap zárva tartott, és kizárólag egy napra, nyitott ki – vasárnap.
Skinny jeans, flanel ing, tornacsuka
A kínálat középpontjában a kétezres évek elején reneszánszukat élő „skinny” farmerek voltak – ezek mellet kockás flanelingeket és tornacipőket is árultak. A rebellis stílus botrányszagú logót kívánt – így az alapítok felkérték Vår nevű, nemzetközi hírnévnek örvendő dizájner csoportot, hogy álmodják meg a tutit. A srácok végül egy vihogó koponya mellett döntöttek, amelynek homlokát – a cégér eredeti változatában – egy fejjel lefelé felrajzolt kereszt díszítette. „Nyíltan anti-keresztény motívumot akartunk, jelezve, hogy nem értünk egyet a vallási globalizációval, és azzal, hogy Isten nevében pusztítás és háborúk zajlanak világszerte” – magyarázták.
Vintage shopból világhírű divatház
A Weekday közönsége egyre csak gyarapodott, és az alapítók rádöbbentek: jobban járnak, ha nem maguk kínálják portékájukat, hanem márkaképviseletek után néznek. A Cheap Monday híre villámgyorsan terjedt világszerte, és hamarosan olyan giga-cégek jelezték érdeklődésüket a márka iránt, mint az Urban Outfitters és a New York-i Barneys.
Az egyre növekvő divatbirodalom Budapesten is hamar viszonteladóra talált: az egykor az Astoria egyik kapualjában megbúvó Poster Urban Outfit - amely mára az Aréna Plázába költözött - már 2004 óta kínál Cheap Monday cuccokat. 2008-ra olyan népszerű lett a márka, hogy a szintén svéd H&M úgy határozott, ajánlatot tesz a cég alapítóinak, és közel százmillió dollárért megvásárolták a hipszterdivatház részvényeinek 60%-át. Ahogy az lenni szokott, a vállalat növekedése új szabályokat hozott az üzleti etikába: 2010-re a fordított kereszt se szó-se beszéd eltűnt a logót díszítő koponya homlokáról...
Tetszik önnek a Dívány Tejben-Vajban blogja?
Keressen bennünket a Facebookon, így nem marad le egy érdekes posztunkról sem!
Mesterséges hitelesség
Ám ha az embléma „családbarát” külsőt öltött is, az életérzés és a humorérzék megmaradt: idei kollekciójukat – amely már Budapestre is befutott - „Artificial Grunge” névvel illették. A kreációk a kilencvenes években oly népszerű stílus tipikus jegyeit viselik szándékosan műviesítve – ahogy ők fogalmaznak: „A kollekció a grunge-ról alkotott kollektív memória és a kommersz memória keveredése.” És bár az egykori „kemény mag” rajongótábor nyíltan rosszallja a Cheap Monday közönségének felhígulását, a cég kreatívvezetői szerint a mai cyber kultúrában a „valódi” és a „mesterséges” között rendkívül vékony a határvonal.
És valóban: ki dönti el, hogy mi valódi? Honnan tudjuk, hogy a grunge volt-e valaha hiteles? Ahogy ők mondják: „A mi grunge-unk nem próbálja kétségbeesetten másolni a nyolcvanas-kilencvenes éveket. Inspirációt merítünk a korszakból, és a múzsát a saját esztétikai érzékünkkel fűszerezzük meg.”
Színarany egoizmus
Az első Cheap Monday farmerjaimat – egy patkányszürke és egy halszálka-csíkos skinny jeanst – még a Posterben vettem akkoriban, amikor a The Moog indie bulikat nyomott a Trafóban, és nagyon büszke voltam magamra, amikor a csapat frontembere, Tonyó rákérdezett, honnan szereztem be a bokacipzáras nadrágot. És bár ezek mostanság már a szekrényem mélyén várják, hogy nyolcvanévesen ismét ropi-lábaim legyenek, tavaly ismét rákaptam a Cheap Monday cuccokra: a Belle&Sue – a márka izraeli forgalmazója – ugyanis minden évben háromnapos „sample sale” vásárt rendez – ilyenkor a jövő évi, még sehol máshol nem árusított kollekció mintadarabjait árusítják ki 70%-os kedvezménnyel. Így lehetséges, hogy az idén boltokba került modelleket rólam már tavaly óta lehetetlen levakarni.
Önnek bejönnek a Cheap Monday ruhái?
Az idei “sample sale”-t egy blogger esttel indították, ahol az újságírók és a márka legnagyobb rajongói mindenkinél előbb juthattak hozzá a 2014- es kollekcióhoz, amelynek vezérfonala a szívemnek oly kedves nárcizmus volt.
Egoista és pofátlan feliratok, és merész, polgárpukkasztó szabásvonalak jellemzik a darabokat, és bár az alapszínek visszafogottak – a szürke és a fekete dominál – az aranyszínű nyomtatott minták, a street artot és gettó stílust idéző részletek, és a patchwork motívumok tenyérbemászóan élénkké teszik a legátlagosabb árnyalatokat is. A Cheap Monday 2014-es kollekciója azt üzeni: „Ez vagyok én! Akinek nem tetszik, annak nyasgem!”
