Milánónak egyelőre nem kell rettegnie, hogy elveszik tőle a rivaldafényt. Rómában őrületes, de nem lenyűgöző bemutatókat tartottak.
Újabb divathét ért véget, Berlin után most Rómát mutatjuk be azon városok közül, akiknek sehogysem sikerül igazi divatfővárossá kinőniük magukat. Róma persze azért indul nehéz helyzetből, mert Olaszországnak már megvan a maga elegancia-központja, természetesen Milánó, ami mellett az igazi főváros ezen a téren a másodhegedűs szerepére van kárhoztatva.
Lapozzák csak végig galériánkat, és mindjárt kiderül, hogy miért van ez. Arról ne is beszéljünk, hogy Rómából hiányzik a milánói divatheteken szokásos celebáradat, de amíg Észak-Olaszországban valahogy mindig úgy tudnak bizarrnál bizarrabb kreációkkal előállni, hogy a dolog lélegzetelállítóan sikkes és elegáns marad, délebbre az őrület és kreativitás mellől hiányzik az a valami, amitől egy igazi divatfőváros bemutatói olyan földöntúlian elegánsnak tűnnek.
Itt a fodrászok többsége mintha az Alíz Csodaországbanhoz készített volna frizurákat, nézzék csak meg például Lorenzo Riva csavaros hajtornyait vagy az Abed Mahfouz részére készített hullámokat. Az egyik modell bőrén jól látszik, hogy rásült a bikinifelső - ilyet egy profi nem szokott megengedni magának. A kollekciók persze ettől még érdekesek és szépek, még akkor is, ha nem sok minden derül ki belőlük arra nézvést, hogy a tervező szerint melyik aktuális trendet merre kéne továbbvinni a jövőben.
Az egyik legszimpatikusabb tervező, Raffella Curiel mindenesetre néhány vöröskeresztes nővérkét is csatasorba állított bemutatóján. Némi meglepetésre azonban nem az ilyenkor várható szexiegyenruhás bombázók tűntek fel a kifutón, hanem igazi kórházi apácának tűnő, átlagos modellek, akik mintha be szeretnék kísérni egy kezelésre a középen álló hölgyet, a virágcsokorból ítélve menyasszonyt.
