A medálba foglalt bébifogaktól néha kiráz a hideg, de ez ezüstből van.
Mint minden rendes fogfetisiszta családban felnőtt egyed, szeretem a fogaim. Szeretek fogorvoshoz járni, a fogaimra vigyázom, a rágást szeretem, fontosnak tartom őket.
Mégis kiráz a hideg minden egyes alkalommal, amikor az elrakott tejfogaimra gondolok. Nem én raktam el, anyám rakta, de gondolom, ezzel sok anya van így, ékszeresdobozban őrizgetik az utódok bébifogazatát. Nincs ezzel semmi baj, de nyakláncon, medálba foglalva ijesztő. Emberi csont, a gyerekemből. Az én csontom. Perverzen bensőséges ékszer.
Ebből a szokásból, és a reakciókból csinál kedves viccet ez a Garnett ezüstmedál. Pont egy rágófogból, ami a sokszor meghökkentő méretű gyökereivel még így, ezüstből is lenyűgöző forma.
Hordanák?
