Magas sarkúban jobbak a lábaim, nem trappolok, mint egy tehenészlány és kopogok is.
Barátnőm mindig lapos cipőben jár. Csinos lány, de egyik nap még jobban nézett ki. Heló, de jól nézel ki, mondtam. Hja, képzeld vettem ezt a magastalpú izét, mutatja a jó tizenkét centis fatalpú szandált. A sarkaktól magasabb lett, vékonyabbnak tűnt és szebben járt.
Ha már témánál vagyunk, illusztrációnak nézzék meg Alexander McQueen 2010-es cipőit. Ütnek.
A magassarkú talán a fegyverkezéshez hasonlítható a legjobban. Minél többen pörögnek rá, lesznek tőle magasabbak, feszül szebben a lábuk, és lépnek tőle szebben, annál nagyobb a nyomás a vízszintesen trappolókon. A sarkaknak semmi köze az egyenjogúsághoz, feminizmushoz, nem értek egyet ezzel az elmélettel, sőt, pont az ellenkezője történt.
Nem az elmúlt negyven évben akarnak a nők az eredendően magasabb férfiakkal egyformák lenni, a sarok már a 16. században elterjedt volt. Kényelmetlen, ezért csak az engedhette meg magának, aki nem dolgozik, mert gazdag. És mivel minden láb jobb egy magas sarkúban, a szélsőségesen prűd 19. században a cipőfétisiszták Európában is feltalálták magukat, a magas sarok kapcsolódott a szexhez, hogy úgy maradjon örökre.
A magas sarkú természetesen egészségtelen, felborítja a természetes egyensúlyt, árt az ízületeknek, gerincnek, de az összes orvos, csontkovács és sportoló is a sarkakon szépen megfeszülő vádlik, és egyensúlyozás közben belendített csípők után fordul meg. A károkat könnyedén lehet enyhíteni. Sose fájt még semmim a cipőimtől, ennek az lehet az oka, hogy a hetente megtett kilométeradagom pár százalékát teszem meg sarkakon, a többit főleg futócipőben futva, így nem nyeklek-nyaklok össze-vissza és a teherviselésben izmok segítenek, nem kopó ízületeimet gyilkolom.
Szeretem a magas sarkat, mert azokon jobbak a lábaim, nem trappolok, mint egy tehenészlány és kopog.
Miért hordanak magas sarkút? És mit gondolnak erről férfi olvasóink?
