Férfi ügyfeleket rendszeresen cikizem, amikor a második, pontosan ugyanolyan inget akarják megvenni tőlem, hogy jajhát, ilyen inged már van, miért akarsz még egyet? Mert bevált, szeretem, mondják. Akkor még kicsit szekálom őket, és végül persze maradunk a bevált alapanyagnál.
Most már értem, miért nem variálnak annyit, és igazuk van. 2007-ben vettem a jobb oldali tangapapucsot a Zarában. Tavaly nyár végére kiszolgált, de nem volt mit vennem helyette. Pont ilyet akartam. Tangapapucsot, laposat, sötétet, valami kalandos, látványos megoldással, de nem olcsó hatásút. Más fazon nem játszik, csak belebújós cipőt hordok, idegbajt kapok a csatolgatástól. Láttam megfelelőt, de a Bizáncban 60 000-ért, azt meg ugye mégse kéne.
Idén oda jutottam az óezüst papuccsal, hogy emberem már naponta elmondta: ki kéne dobni, vegyek fel valami mást. Igaza volt, de nem volt más, egy lapos pedig kell a nyári szaladgáláshoz.
Már nem is izgattam magam a nyári papucs témán, amúgy is gyűlölök vásárolni és egészen megszoktam ezt az atomjaira hulló darabot, amikor a Zarában kiszúrtam a 2009-es kistestvért. Keselyűként vetettem rá magam. Ember is ott volt, kérdezem tőle, te ez olyan jó kis alapdarab, ne vegyek rögtön két párat? Ezen percekig röhögtünk, férfilogika a Zara földszintjén még biztosan nem fordult elő.
Hölgyeim, vennének valaha két egyforma ruhadarabot?
