Szudánban a nők szőrfóbiásak. Mivel jó ideje köztük élek, így elmentem egy szudáni szépségszalonba, ahol új kedvencem lett a cukorgyanta.
Kilenc hónapja szőrfóbiások közt élek. Szudánban a nők nemcsak a szemöldöküket szedik, a lábukat és a hónaljukat szőrtelenítik, de a karjukat is. Én ez utóbbinak nem vagyok hajlandó behódolni, minden mást magam oldok meg. A hideggyantát és a krémet viszont kezdem utálni, így elmentem egy szudáni szépségszalonba, ahol új kedvencem lett a cukorgyanta.
Afrika legnagyobb kiterjedésű országában, ahol a legszigorúbb sharia (iszlám) törvényrendszer él, azt gondoltam, hogy a fazongyantának lőhetek. De arra kellett ráébrednem, hogy itt mindent, de mindent szőrtelenítenek.
A menyasszonyoknak például az esküvő hetében (amikor minden napra jut egy nagyszabású esmény) külön napot szentelnek arra, hogy legyantázzák, meghennázzák és mirhával befüstöljék az egész testüket.
Mivel kezdett elegem lenni a kézitükrös bohóckodásból, szudáni barátnőmmel elmentem egy kartúmi szépségszalonba. Ez körülbelül tizenöt négyzetméteres helyiséget jelentett, az emeletre felvezető lépcsőket beleértve. Miután elmondtuk a Busaina nevű, filigrán kozmetikusnak, hogy mit szeretnék, kicsit várni kellet, közben pedig az utcai teaárus hölgytől rendeltünk egy-egy kávét.
A hely, apró területe ellenére, fodrászatként és kozmetikaként egyaránt üzemelt, és még pedikűröztetni is lehetett. Egy filippínó hölgy áztatás után el is kezdett a rettenetes állapotban lévő lábamon kapirgálni, majd lehordott, hogy miért nem kenem glicerinnel. Való igaz, mindenhol száraz és repedezik a bőröm, az állandó port, napot és 46 fokot nehezen viseli, én meg nem ápolom kellően.
A nő konkrétan a bejárati ajtó mellett ült, én meg azon a kanapén, amelyen előtte várakoztam. Mellettünk hajat vasaltak, és jöttek-mentek a nők, majd pedikűrösöm hatalmas ordítozásba keveredett egy szudáni alkalmazottal pénzügyek miatt, és kétpercenként otthagyott.
Mikor végre elkészültem, mehettem fel az emeletre, ahol Busaina egy nagy halom lehámozott bőr közepén állt, az ágy mellett, amire semmiféle törölközőt nem terített. Egy vödörben vizet melegített és beleállította a nagy tégely cukorgyantát, majd arabul közölte, hogy álljak csak oda elé. Kétszer is el kellett mondanom, hogy semmi máshoz nem kell hozzányúlnia, csak a bikinire koncentráljon.
Ő a kiegyenesített és feltupírozott afrójával egy kissámlin ült, én álltam a bugyimat félrehúzva, ő pedig az egyik kezével merített a cukorgyantából, a másikkal pedig húzogatta és puhította a masszát, mintha gyurmázna. Aztán ezeket a mozdulatokat ismételte közvetlenül a bőrömön is: rákenegette, majd lerántotta a cukorgyanta-galacsint a bőrömről, ami úgy viselkedett, mint a falra felcsapható takonylabda.
Gyors volt, hatékony, semleges hőmérsékletű, és a normál gyanta kínzási fokának a tizedét érte el. És azáltal, hogy semmiféle közvetítő eszközt, például papírt, nem használt, óvatosan mindenhol tarolt. Amikor rámszólt, hogy forduljak meg térdelő pozícióba, röhőgőgörcs jött rám: olyan helyeken ért hozzám, ami a legintimebb kapcsolatot feltételezi. De a végeredmény olyan lett, mint a babapopsi. Éljen a cukorgyanta, ha egyszer szőrfób a világ.
