Bár az ugandai kozmetikusnál is leginkább a csevely volt emlékezetes*, gondoltam, kipróbálom, hogy milyen hatékonyan vakarják le rólam Kenyában a hónapok alatt rám rakódott sivatagi port.
Bár az ugandai kozmetikusnál is leginkább a csevely volt emlékezetes*, gondoltam, kipróbálom, hogy milyen hatékonyan vakarják le rólam Kenyában a hónapok alatt rám rakódott sivatagi port. Azt vártam, hogy a nap, a forró levegő és izzadtság által megviselt (bár közel sem szalonképtelen) bőröm majd felfrissül, a masszázstól kipihent leszek és kívánatos, és a pórusaim makulátlan tisztaságúvá válnak. Ehelyett megtapasztaltam, hogy milyen, amikor egy kis, kerek fejű fémpálcával toszogatják ki az ember arcbőréből a dzsuvát.
Korábban hallottam már, hogy a magyar kozmetikusok a világviszonylatban is a legjobbak közé tartoznak, és hogy Magyarországon kívül nem oly sok helyen tisztítják a bőrt kézzel. Amikor befáradtam a nairobi belvárosában álló kozmetikába, elmagyarázták, hogy a kezelés egyik része géppel, másik pedig kézzel történik, hát, gondoltam, miért is ne próbáljam ki.
A kedves kozmetikuslány, Domiana felvezetett egy kisebb szobába, majd egy törölközővel megtörölgette a mellkasomat, miután patakokban kezdett szakadni rólam a víz légkondi hiányában. Mialatt leradírozta a bőrömet, elkezdtünk csevegni, és rákérdezett, hogy Magyarországon milyen törzsek élnek. Mondtam neki, hogy leginkább keverékek vagyunk, ereinkben többnyire török, szláv, német, magyar és még ki tudja milyen vér koktélja csörgedezik.
Közben felpuhult a bőrőm a mentolos gőzölés eredményeképp, megtörtént a kezelés gépi része. Ezután Domiana fogott egy miniatűr halászhálóra emlékeztető fémpálcát (a háló nélkül), melynek egyik fele éles és szúrós, a másik fele pedig kör alakú. Ezt úgy alkalmazta a bőrömön, hogy ha talált egy mitesszert, köré rakta a karikát és megnyomta – vagyis így képzelem, mert látni nem láttam a folyamatot. Néha meg is kapargatott vele, de nem éreztem ennek személyiségformáló erejét.
Három-négy perc alatt végzett így azzal a folyamattal, ami otthon átlagosan nyolc-tíz percig tart. Azután kicsit megmasszírozott, rám rakott egy pakolást, majd még egyszer, hidratáló krémmel is átmasszírozott, és aztán már kész is voltam olyan háromnegyed óra alatt. 2300 kenyai shillinget, azaz kb. 6500 forintnak megfelelő összeget fizettem érte (de kár volt átszámolni).
Ha ötös skálán kellene értékelnem, talán hármat adnék, de hozzá kell tennem, hogy tényleg el vagyunk kényeztetve az otthoni masszázsokkal, Ilcsi-termékkel és aprólékos tisztító kezelésekkel. Vajon van még ország, ahol olyan kellemesen lúdbőrös lesz az ember egy igazi, alapos arckezelés során?
*Az ugandai kozmetikusom közölte, hogy ő szívesebben lenne szőrös, mint nem. Mert akkor legalább kitűnne a csupasz tömegből.
