Az üveges finomságok második részébe gossip beírta a kommentek közé a sütőtöklekvárt, erre pont volt otthon egy nagy sütőtököm és rákívántam a receptre.
Az üveges finomságok második részébe gossip beírta a kommentek közé a sütőtöklekvárt, erre pont volt otthon egy nagy sütőtököm és rákívántam a receptre. Mostanában elég sok rum is van itthon, a karibi fekete torta miatt, ezért bátorkodtam használni belőle pár decit a lekvárba. Rettenetesen egyszerű volt és nagyon finom lett.
Negyedannyi cukrot, mint a tök, összeforraltam egy pohár fekete rummal (Captain Morgan akadt éppen, az elég fűszeres). Az illata leírhatatlan, de óvatosan a közvetlen inhalálással, úgy csak tömény piaszag érezhető. Rádobtam a felkockázott sütőtököt (nagyon macerás felkockázni, kemény és ellenálló nyersen, egészen meglepett meddig tart már, nem érek rá ennyit...) kicsit megsóztam, törtem rá borsot (imádom a pikáns-édeset), fahéjat, szegfűszeget és fedő alatt főztem két órát, majd kavargattam egy másikat. Forrón üvegekbe raktam és bedunsztoltam pár napra (lábosba raktam és körberongyoztam a forró üvegeket és betoltam a kikapcsolt sütőbe)
Gossipnak igaza volt, csodás illata van amíg fő.
Elég darabos lesz, de nem turmixoltam össze, mert egyszerűbb húsokhoz fogom csatninak használni, és szerintem elbírt volna egy kis csípőset vagy pár szál rozmaringot is.
A lekvártól független tipp a sütőtökhöz: Olaszországban sósan eszik. Sütés előtt megsózzák, olívaolajat öntenek rá és rámorzsálnak egy kis friss rozmaringot. Úgy is isteni.
