Anya főztjét csendben előállítani, az a valami. Semmi bonyodalom, mindennél biztosabb és zajosabb siker egy nyamvadt rántott akármi. Bűvészkedhetek miliméterpontosan legyártott szusikkal, főzhetek marhapörköltet és süthetem belül lédús, véres-rózsaszín, kívül odakapott állapotra a méregdrága, még szinte melegen megvásárolt bélszínt, a rántott csirkeszárny mindent visz. Itt a megúszós és tökéletes kivitelezés kulcsa:
Fejenként fél kiló, lehetőleg háztáji csirkeszárny, nagyon frissnek kell lennie, mert a csontos hús rettenetesen könnyen romlik, és undorító lesz. Lenejlonozott valamiket nem szabad venni, irány a piac, a hentes! A háztáji csirkeszárny felér egy alsócombbal és alacsonyabb víztartalma miatt nem fröcsköli szét az agyát sütés közben, könnyebb vele dolgozni.
Negyed kiló liszt és kenyérmorzsa, fél liter olaj és négy-öt tojás fog még elfogyni.
Ha tollas a szárny (mégis hol vetted???) az egyrészt a baromfis szégyene, másrészt szemöldökcsipesszel lehet igazítani.
A sós-borsos lisztet egy erős nejlonzacskóba kell önteni, utána a szárnyakkal és jól összerázni.
A lisztes szárnyakat a felvert tojásba mártva a morzsás (nagyszemű morzsa jobb, ipari söpredék kerülendő) zacskóba dobálni és megint összerázni. Panírozás teljesítve. Öt perc alatt. Az egy óra kínlódás és takarítás helyett. Kicsit pazarló módszer, de ekkora időmegtakarításnál megéri. A nyers hústól undorodó jelentkezők is bátran nekiállhatnak, nem sokat kell fogdosni a jéghideg kezecskéket.
A tíz centi mély, forró olajban öt percig fedő alatt, majd megfordítva, tíz-tizenöt percig fedő nélkül szép barnára sülnek a szárnyak. Az olajba kerüléskor, sisteregni, bugyborékolnia kell, különben csak ázik róla a panír a langymelegben. Első darabot muszáj tesztelni, nem véres-e az ízületnél. Ha véres, kívül meg már szenesedik, akkor túl forró az olaj és nem eleget sült fedő alatt.
Amikor kész, papírtörlőre vele és valamilyen mártogatóssal (csípős-édes-paradicsomos) lehet nekilátni. Én egy ecetes chipotlét turmixolok két paradicsommal, két gerezd fokhagymával, két evőkanál nádcukorral, egy kis ecettel, só, bors, összerottyantom és annyi. Majonézzel is jó, de nincs az az epe, ami ezt a támadást elbírná.
Csak frissen igazán finom, képtelenség kulturáltan megenni, de ilyen olcsón ekkora sikereket nem lehet elérni. (Fotók: Péter Anna)
