Pár hete olvastam a konfitálásról, ami magyarul zsíradékban gyöngyözve sütés, de a zsír szó nem divatos, nem kerülhet a női magazinok oldalára.
Pár hete olvastam a konfitálásról, ami magyarul zsíradékban gyöngyözve sütés, de a zsír szó nem divatos, nem kerülhet a női magazinok oldalára. Nem tűrhetem a zsírt ért megaláztatásokat, ezért itt az ideje, hogy tréfát űzzek a konfitálásból. Kolbizsírral.
Amíg kolléga hősiesen méregtelenít káposztalevessel, mi sütöttünk egy kis házikolbászt, (azért eszünk ilyet nyáron, mert nem kaptam szép pacalt a piacon, ha végre kapok, elmesélem) ami maga alá eresztett sok szép láthatósági narancs zsírt. Ki nem dobhattam, ezért a chilivaniliáról nyúlt ötlettel belepucoltam pár fej fokhagymát és lassú tűzön megsütöttem uzsonnára, a kolbászebéd után. Rozskenyéren egy kis paradicsommal, és ecetes chipotlével, melegen és hidegen is hibátlan, senki se kapott epegörcsöt tőle. Pont aznap reggel emeltem a futásadagomon, egy darab, aznap bevitt zsírt égető kilométert. Valamit biztos számít.
