Ha valami forróra, tejesre és édesre vágyik az ember, de már túl van a sokadik kávén és nincs otthon normális kakaó sem, egy megoldás marad - elő kell venni az óvodákban annak idején jól bevált karamellás tejet.
Ha valami forróra, tejesre és édesre vágyik az ember, de már túl van a sokadik kávén és nincs otthon normális kakaó sem, egy megoldás marad - elő kell venni az óvodákban annak idején jól bevált karamellás tejet. (Szervírozzák vajon még ezt a csodás italt a lurkóknak manapság?)
Igazán pofonegyszerű elkészíteni, sokan talán inzultusnak is veszik majd, hogy ehelyütt leállunk ilyesmit részletezni, de most már csak leírom: én a következőképpen szoktam karamellás tejet gyártani. Két púpos evőkanál cukrot beleteszek egy teflonserpenyőbe, alágyújtok, és egyúttal felteszek úgy fél liter tejet is főni. A legjobb a helyzet akkor, ha a cukor pontosan akkorra olvad meg, amikorra a tej felforr. Ha hideg tejbe öntjük a forró karamellt, abból sok minden lesz, csak karamelles tej nem, de ha forró tejhez adagoljuk hozzá olyan lassan, ahogy csak tudjuk, folyamatos kavarás mellett, akkor kész, de egyszáz Celsius fok hőmérsékletű karamellás tejet kapunk azonnali végeredményként.
Aki ezt túl forrónak és túl édesnek találja, engedje fel egy kis hideg tejjel, és nyomban iható. Én gyakran arra vetemedem, hogy még egy adag feketekávét is keverek az italhoz, az élvezetek halmozása jegyében. Különleges jókedv esetén egy kupica rum sem rontja el (téli estékre kitűnő ez a karamellás grog!), mérsékelt jókedv esetén rumaromával kísérletezhetünk.
