Nyáron esküvőkön, más évszakban hivatalos, vagy privát rendezvényeken, fogadásokon találkozunk a koktélparti műfajával.
Nyáron esküvőkön, más évszakban hivatalos, vagy privát rendezvényeken, fogadásokon találkozunk a koktélparti műfajával. Tulajdonképpen kifejezetten elegáns megoldásnak tartjuk, amikor kizárólag pezsgő, koktélok és (jóképű pincérek által) tálcákon kínált koktélfalatokban merül ki az etetés, szerintünk ez sokkal kellemesebb, mint a salátalevelekre halmozott, tojással és uborkákkal „megdíszített” franciasaláták műfaja. Ugyan nyilván nem enni jövünk ide, de ha már ez is a program része, igazán nem bánnánk, ha néhány apróságra figyelnének a catering cégek.
Tapasztalataink alapján úgy sejtjük, hogy a menüt, ill. a fogásokat többnyire pasik állíthatják össze, akik soha nem próbáltak még talpig sminkben elegánsan elfogyasztani egy fogpiszkálóra tűzött mini-kompozíciót. Kedves Urak! Ezennel kérjük tehát, hogy a koktélpartikra, fogadásokra szánt falatkák tervezésénél lehetőség szerint szíveskedjenek figyelembe venni az alábbi, életbevágóan fontos és speciális női szeszélyeinket toleráló szempontokat.
-
Falatkák. Nyomatékosítanánk a szó végén található kicsinyítő képzőt. Ezeket egy –nem kettő –határozott mozdulattal szeretnénk bekapni – Inkább legyenek tehát kisebbek, mint méretesek - Nincs annál nagyobb kiszúrás, mint amikor a falatról kiderül, hogy valójában képtelenség kulturáltan eltünteni anélkül, hogy úgy néznénk ki, mint egy hörcsög -csakhogy ekkor már többnyire késő.
-
Mostanában már nálunk is gyakran találkozni a kanalakon, villákon tálalt egyfalatnyi finomságokkal. Rendben, mutatósak. De. Itt van ugye a rúzs problematika. A villa még hagyján, de a kanál gond. Egyetlen nő sem fogja kockáztatni gondosan felkent szájfénye épségét. Gondoljanak csak bele. Úgyhogy ezeket leginkább mellőznénk.
-
Porcukorba ,csokiba mártott desszertek (pl. mini profiterol) –Nos, még barátságosabb időjárási viszonyok között is mindkettő olvad, és ragad –jöhet, de kérünk szépen hozzá valamilyen eszközt, hogy ne a kézben olvadjon. Ujjakat nyalogatni mégiscsak illetlen.
-
Szószok. Miért van az, hogy a falatok mellé érkező mártások mindig tűzpirosak, vagy barnák? Amúgy sincs semmi kedvünk a pincér orra alatt tunkolni, majd arra koncentrálni, hogy mikor zuhan a mogyorószószba mártott csirkefalat az egész a dekoltázsunkba. Mellőzhető.
-
Hús. Ha mindenképpen ragaszkodnak hozzá, hogy legyen (mi nem), csak akkor tegyék, ha garantálni tudják, hogy finom, omlósra tudják elkészíteni. Nem kívánunk ugyanis három percen át, ritmikus rágómozdulatokat végezni, miközben magasröptű társalgást próbálunk folytatni beszélgetőpartnerünkkel.
-
Szendvicskatonák. Bízunk benne, hogy ennél fantáziadúsabb fogásokban részesítenek bennünket, de ha mégis a magyaros vonal a specialitásuk, akkor javasoljuk, hogy a sonka , vagy téliszalámi fogyasztható formában kerüljön a kenyérre. Ezek ugyanis rendszeresen egy hirtelen mozdulattal, egyben csusszannak le a szendvicsről, mi meg csak próbáljuk menteni a helyzetet, és minél kevésbé feltűnően eltüntetni a szájunk szegletében lógó darabkát. Aztán ott állunk egy üres vajas kenyérrel.
Tudjuk, hogy semmi nem kötelező, és aki finnyás, az ne egyen, de szerintünk alapvetően Önök is azt szeretnék, hogy jól érezzük magunkat, ezekkel az apróságokkal pedig ebben segítenek. Hölgyek, egyéb kifogások, óhajok jutnak eszünkbe?
