A Manna Lounge-ba látogattunk el az étteremben szervezett Olasz Hét alkalmából, ahol a számunkra korábban ismeretlen Puglia tartomány specialitásait és borait kóstolhattuk meg. Ebből az alkalomból ugyan nem tudjuk megállapítani, hogy mit tudhat a Manna a mindennapokban, az viszont biztos, hogy ezen az estén majdnem csak jó dolgokat ettünk, a fantasztikus vörösborokról nem is beszélve.
A Manna Lounge nem tartozott azok közé az éttermek közé, amit magunktól felkerestünk volna. Lehet, hogy mi vagyunk teli előítélettel, de a budai Várban található éttermekkel szemben erős szkepszissel rendelkezünk, de csak mert adja magát, hogy a bejárat előtt négy turistabusz parkoljon, az árak pedig irreálisak legyenek.
Az ML ennek ellenére abszolút kellemes hely. Kicsit ugyan túl van dimenzionálva a belső tér – ismer valaki a Menzán, a Remízen és az egyet-fizet-hatszázat-kap Trófea éttermen kívül bárki olyan helyet Budapesten, ahol arra van szükség, hogy egyszerre százötven embert lehessen leültetni egy térben? – ezért automatikusan a pár asztalos teraszon foglaltunk helyet, mindjárt a pult mellett.
Előételnek hideg dolgokat választottunk (grillezett zöldséget, gyöngyhagymát, túróval töltött zöldpaprikát, sonkákat, olíva-és kapribogyót), amit friss ciabattával és fehérkenyérrel szolgáltak fel. Még egy fél kifogást sem tudnánk emelni egyik előétellel szemben sem, hacsak nem azt, hogy az egész mintha gyanúsan a Culinaris pultjából származott volna. De ezt semmiképpen nem tudjuk negatívumként értékelni, bár egy kicsit azért határeset. Nem mintha bármi bajunk lenne a Culinarissal, sőt, de egy magát magasra pozicionáló étterem azért száríthat magának paradicsomot, mert úgy elegánsabb.
Az élőételekhez egy Ettiamo Primitivo Salento és egy Selvarossa Riserva Speciale nevű vörösbort ittunk, de mivel egyáltalán nem értünk a borokhoz – és főleg nem akarunk úgy tűnni, mintha értenénk - beérjük annyival, hogy tökéletesen harmonizált a napon szárított paradicsom ízével, meg úgy általában mindennel.
A főételek mentén derült ki, hogy mit eszik Puglia népe valójában. Egy mondatban összefoglalva: ugyanazt, mint mindenhol máshol Olaszországban. Halat, bárányt és tésztát. A sáfrányos scampi rizottóból főleg a scampi íze maradt meg bennünk, azt ugyanis sikerült pont úgy megcsinálni, mint az Adrián, ezért többet nem fogadjuk el azt a magyarázatot, hogy Budapesten képtelenség friss tengeri áruhoz jutni. A citromos báránysült édesköménnyel és fenyőmagos polentával érkezett, és bár lehet, hogy snassz köretről ilyesmit mondani, nekünk ez volt a legmaradandóbb élmény ebből a kombinációból. A Casareccia e aglio olio - kukacalakú tészta petrezselymes, fokhagymás mártással- viszont kicsit túlságosan al dentére sikerült, a Scamorzával és hússal töltött paprika, pedig egy tök sima töltött paprika volt.
Második körben megnéztük, mit tud a Manna Lounge halpultja. Kardhalat, egy újabb nagy adag scampit és tintahalat kértünk grillezve, zöldségekkel. Megint a scampi volt a legjobb. A tintahal rágósra sikerült, az este leggyengébb pontja viszont a szinte teljesen száraz kardhal volt, amit nem is tudtunk igazából hova tenni, mert első látásra a pult tartalma teljesen frissnek tűnt.
A kiváló ricottatortát elfogyasztva végül úgy summáztuk az estét, hogy a Manna Lounge-ba visszatérünk majd a teraszon üldögélni, kikérünk két kiló grillezett scampit és a fent már említett vörösborok valamelyikét isszuk mellé, még akkor is, ha ehhez inkább a fehérbor illene.
Az árak körülbelül a pasaréti Matteo áraival vetekednek. Előétel 1660 és 5990 között, főételek 3000-4900 forint között.
