„Hiszem, hogy minden nőben van valami különleges, amit hangsúlyozni lehet, sőt kell.”
(Léber Barbara divattervező)
A péntektől vasárnapig, a Westend "B" parkolójában megrendezett WMN Hiúságok Vására egy olyan esemény, ami a nőket akarja megszólítani és erősen dominál benne a lila. Nagyjából ennyit összegeztünk a pénteki nyitónap után.
J. Lo negyvenrugós cipői, a teljes Hello Kitty arzenál, összevágott, előrecsomagolt fejes saláták, Burda-szabásminták, Balaton régió: mi a közös bennünk? A szervezők szerint az, hogy ezek mind-mind nőket megszólító termékek. Ám az eredmény tulajdonképpen nem lett más, mint egy BNV kilencvenes évekbeli hangulatát idéző, véletlenszerű standösszeállítás.
Klikk!Többszöri körbejárás után azért körvonalazódott pár nagyobb tematikai egység: gasztronómia, ékszer, egészség, divat, illatszerek, egy kis sport, egy kis ezotéria. Ez érdekli tehát a magyar nőt 2007 tavaszán. De Réz András is érdekli, az esztéta könyveinek ugyanis külön ministandja van.
A gagyi – normális – gagyi – normális mintát megtöri egy-egy kiemelkedő stand: kedvencünkké vált a Jamie Oliver nevét márkanévként felhasználó designos konyhai eszközöket árusító brand (óriás borsmalom 11 330 forint ill. színes táska 1040 Ft), valamint az Aquolina, mely karamell, csokoládé és egyéb nem mindennapi illatokat helyezett bele tusfürdőbe és testápolóba.
Lehet ingyen sminkeltetni, jósnővel jósoltatni (nekünk jókat mondott), a felépített főzőkulisszák előtt raviolit főzni tanulni: mindezt a sok jót a lila szőnyeggel fedett parkolóházban. Azt feltétlen meg kell még osztanunk önökkel, hogy épp elkaptuk azt a pillanatot, amikor két komoly asszony méregette a fekete tangában és csipkés melltartóban előttük álló Kis Hegedű Réka playmate-et, és arról kérdezte, sehol sem szorítja-e a halcsont, és kényelmes-e a bugyi pántja.
Nőknek rendezett esemény nem múlhat el divatbemutató nélkül. Ám azt, hogy ezek nem a szakmának szóltak, könnyű volt felismerni abból a beszélgetésből, melyet a két konferanszié folytatott a tourok közti szünetek kitöltésére. Ilyenkor tudtuk meg, hogy milyen szépek és értékesek a ruhák, és a modellek is mennyire vágynak ezekre a darabokra, amikor a tükörben meglátják magukat, és hogy mennyire nem lehet őket csak úgy kikölcsönözni. A ruhák azonban sok esetben nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mi összesen öt tervezőcsoportot láttunk, de lehet, hogy hiba volt.
Az Orlando kollekciója a „nyár végi esküvők násznépe” hangulatot idézte fel bennünk a helyre kis mídereivel, buggyos vagy egyenes szoknyáival és a sok ünnepélyesített technószínnel. Nem tudtuk eldönteni, hogy a ruhák inkább organzából vagy inkább chiffonból készültek-e, mindenesetre hozták azt a csillogást, amit egy nyárutón tartott esküvőtől elvárunk.
Klikk!Léber Barbarának köszönjük a beszámolónk mottójául választott mondatot, a látottakért azonban már egy fokkal kevésbé vagyunk hálásak. A legtöbb ruháról csak annyi szerepelt feljegyzéseink között, hogy „nem jó” vagy „rossz”, „túl sok csipkebetét” vagy „hálószerű megoldások”. Volt természetesen néhány kimagasló darab, például a kínai állóváza motívumrendszerére emlékeztető ruha, ám az utolsók között bemutatott esküvői ruha – mely küllemében a vattacukor és a csillámporos fenyődísz keverékére emlékeztetett -, nos ennek láttán már nem találtunk szavakat.
A Sentimento kollekciójának egyes darabjait hasonló döbbenettel néztük. A rózsaszín-zöld színváltó kiskosztümök viseléséhez nem találtunk megfelelő alkalmat, de a rózsamintás blézert már könnyebben el tudjuk képzelni egy szenvelgő musical premierjén. Az egyik ruha mintázata a gyerekeknek készült, színes úszógumikra emlékeztettek, majd megtudtuk, a kollekció egyes darabjai hónapokig, kézzel készültek. Elismerjük, a míves kidolgozás valóban látszott.
Sziráczky Brigitta a spontánabbnak tűnő fazonok híve, de tudjuk róla, a rojtokat, csomókat, és szaggatott szoknyaaljakat is gondosan tervezi. Esküvői ruhái készítésekor szívesen elszakad a míder és krinolin alkotta hagyományoktól, de van, amikor fazonokat túl szabadon kezeli, és a modell úgy néz ki, mintha Tarzan mellől előlépett Jane készülne koktélpartira.
Benes Anita kreációiról előzőleg megtudtuk, ezez a blokk igazi, elegáns estélyi ruhái. Ehhez képest a nyitó darab egy olyan menyasszonyi ruha volt, amelynek átlátszó felsőjén csak egy csillogó csík takarta a modell mellét, amelyik Jézus keresztjére emlékeztetően középen találkozott egy lefelé futó csíkkal. Egy másik modell csipke szuperminit viselt, és meztelen feneke két féltekéjét mindössze egy selyemcsík takarta. Ezeket leszámítva azt sejtjük, érkezni fog a tervezőnőhöz néhány megrendelés az esküvői szezonban.
