Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az érdi Sulák-patakban fotóztak a napokban invazív rákokat. Mint kiderült, nem csak ott fedezték már fel őket. Az ehető, édesvízi rákok az ökoszisztémára is hatással vannak.
A Magyar Madártani Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának Facebook csoportjában jelezte egy tag, hogy az érdi Sulák-patakban békalesre menet többszáz vörös mocsárrákot talált. A poszt alatti kommentek között olvasgatva az is kiderült, hogy például Békásmegyeren is észlelték már az ehető rákokat. Ezzel a fajjal együtt összesen nyolcféle, tízlábú, invazív rák él már hazánkban.
A vörös mocsárrák (Procambarus clarkii) a világ egyik legelterjedtebb rákféléje. A Magyar Természettudományi Múzeum blogja szerint hazánkba akvaristák által került be. Az idegenhonos, invazív rákfajta a 21-27 fokos lassú folyású, vagy állóvizeket kedveli. Az ehető rákokat eredeti élőhelyükön valóban meg is eszik, ráadásul Európába is élelmiszeripari okokból kezdték el őket betelepíteni. A magyar folyókban megtalálható rákpopulációk elfogyasztása nem csak a vízminőség miatt nem ajánlott, a rákászat maga is törvényben tiltott, az őshonos fajok védettek.
Az ökoszisztémára is hatással vannak az ehető rákok
A vörös mocsárrák éjszaka aktív, mindenevő állat. Nem csak vízi növényekkel, és moszatokkal táplálkozik, de elfogyasztja a gerinctelen élőlényeket, a dögöket és korhadt növényi részeket is. Ahol túlságosan elszaporodik, ott drámaian csökkentheti a vízi növények és állatok számát, és sokféleségét egyaránt. Jelenléte azonban más módon is hatással van az édesvízi ökoszisztémákra. A vörös mocsárrák ugyanis szereti a felásható talajt és a sötét, zárt búvóhelyeket.
Ennek érdekében átalakítja a fizikai környezetét, és ezzel befolyásolja egyes erőforrások elérhetőségét más fajok számára. A szakemberek ezért az ilyen típusú fajokat ökoszisztéma-mérnököknek nevezik.
Egyre nagyobb problémát jelentenek az invazív fajok
"A természetközeli élőhelyeket veszélyeztető tényezők között napjainkban az egyik legjelentősebb és egyre nagyobb problémát az idegenhonos, inváziós fajok terjedése jelenti, ami a biológiai sokféleség csökkenését, az ökológiai folyamatok átalakításával az élőhelyek elszegényedését eredményezi. Az inváziós fajok terjedését elsősorban a növény- és állatfajok szándékos betelepítése, véletlen behurcolása okozza, továbbá a klímaváltozás helyi folyamatai is elősegítik. Külön veszélyt jelentenek azok a hobbiállatok, melyek a természetes élőhelyekre kijutva parazitáik, betegségeik terjesztésével az őshonos fajok legyengülését, esetleg elhullását okozzák. Az inváziós fajok jelenlétének hátterében sokszor a megunt házi kedvencek jó szándékkal történő helyi élőhelyre juttatása áll" – összegezte a múzeum szakembere a blogon.
Az invazív rákfajta 2016 óta kizárólag engedéllyel tartható Magyarországon az idegenhonos inváziós fajokra vonatkozó uniós rendelet alapján.
A már invázisóként ismert rákokat az 1970-es években telepítették be Spanyolországba, élelmezési célokból. Tíz évvel később azonban már Portugáliában is észlelték őket, azóta többek közt Cipruson, Olaszországban, Mallorcán, Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban is élnek vörös mocsárrákok a természetben.
Magyarországon 2014-ben fedezték fel először. 2015-ben már számos, a Dunába torkolló Pest megyei patakban találtak stabil állományokat az MTA-ÖK Duna-kutató Intézet munkatársai, akik a halfaunisztikát monitorozó vizsgálataik során megállapították, hogy azokban a patakokban, amelyekben az ehető mocsárrák előfordul – torkolati szakaszok kivételével – a patakok halfajegyüttesei eltérnek azoktól a vizektől, ahol előfordulása nem igazolt.
Egyes Duna menti állományok esetében az invazív vörös mocsárrák megjelenése és elszaporodása után már tapasztalható az őshonos kecskerák és a korábban megjelent szintén inváziós cifrarák állományok drasztikus visszaszorulása is a rákféléket vizsgáló dr. Weiperth András, a SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Természeti Erőforrások Megőrzése Intézet Halgazdálkodási Tanszékének kutatója szerint.
A Nyugat-Európában végzett hasonló kutatások eredményei is azt igazolják, hogy az inváziós fajok megjelenésével együtt az általuk elfoglat vizekben élő halfajták megváltoznak. A behurcolt, invazív rákfajok ráadásul sok esetben rákpestissel is fertőzöttek, ami az őshonos rákállományt is megbetegítheti.
