A fecskefarkú pillangó egyre gyakrabban jelenik meg a magyar kertekben is. Sem a lepkét, sem a hernyóját nem szabad bántani – súlyos bírság jár érte.
Hatalmas fecskefarkú lepkét fotózott kertjében a HelloVidék olvasója. A felfedezés nem meglepő, hiszen egyre többször bukkannak fel a magyar virgoskertekben. Az első nagyobb melegek beköszöntekor kezdenek repülni, ám az utóbbi évek kései hideg vagy akár fagyos napjai és az intenzív vegyszerhasználat miatt bizonyos területeken igencsak megfogyatkozott a számuk. Miután védettek, az elpusztításukért komoly bírság jár.
A népszerű pillangó elpusztításáért bírság jár
A fecsfarkú pillangó érdemelte ki tavaly az „Év lepkéje” címet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Lepkevédelmi Szakosztálya által indított programban. A hazánkban számos területen megtalálható faj természetes élőhelyei között említhetők a sík- és dombvidéki üde ligetek, valamint a lombos erdők szegélyei. Napjainkban azonban már a kertvárosokban is egyre gyakrabban megfigyelhetőek.
Fontos, hogy a fecskefarkú lepke védett, ezért, ha megjelenik az udvarunkon, semmiképp se bántsuk, és ne riasszuk el. A Vörös Könyvben szereplő faj természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
Miután a pillangó a hazai kertekben mind hernyó, mind imágó alakban egyre gyakrabban előfordul, legyünk rájuk fokozott figyelemmel, így például ne használjunk erős vegyszereket a kertben, illetve a kapor szedésekor körültekintően járjunk el.
Egyre gyakrabban megjelenik a hazai kertekben is
A fecskefarkú pillangó világszinten egy igen széles körben elterjedt faj; majdnem az egész északi féltekét benépesíti. Megtalálható Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában, valamint Észak-Afrika egy kis részén.
A pillangó alapszíne általában halványsárga, de lehet fehéres is, a tavaszi nemzedéknek lehet egészen kénsárga is. Fekete mintázata jellegzetes, a hátulsó szárnyakon pedig kék pikkelyekből álló sávok láthatók. Ezeken a szárnyakon továbbá láthatunk egy-egy pirosas-narancsos szemre emlékeztető foltot, valamint egy-egy faroknyúlványt is, amelyek a nevét is ihlették.
A hernyó szintén nagyon jellegzetes. A fiatal hernyó madárürülékre emlékeztet, így tud észrevétlen maradni a ragadozók előtt.
Az utolsó vedlés után alapszíne élénkzöldre, halványzöldre vagy sárgászöldre vált, fekete harántsávok és sárga, narancssárga vagy piros pontok díszítik. Mintázata rendkívül jól el tudja rejteni tápnövényein.
Kertjeinkben is gyakran összefuthatunk vele kapron, köményen vagy a sárgarépa levelein.
Számottevő kárt nem tud okozni, így ne sajnáljuk tőle azt a kevés növényt, hagyjuk a helyén kifejlődni. Érdekesség, hogy megriasztása esetén a feje mögül egy narancssárga szarvacska alakú szervet (osmeterium) ölt ki, amiből édeskés szagot áraszt rossz ízét keltve.
