Miközben a gazdik által gyakran csak zokniként emlegetett fehér mancsok a házi macskánál kifejezetten gyakorinak számítanak, addig vadon élő rokonaira éppen az ellenkezője az igaz. Mi lehet a jelenség oka?
A Live Sicence szerint a fehér zokni története 10 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor az emberek és a macskák rájöttek, hogy mindkét fél számára gyümölcsöző lehet, ha összekötik az életüket és a továbbiakban inkább együtt próbálnak boldogulni. Végül ez a háziasítási folyamat vezetett a világos mancsok, illetve a manapság is jellemző szőrminták kialakulásához – mondta el a lap kérdésére Leslie Lyons, a Missouri Egyetem Állatorvostudományi karának professzora.
A rágcsálóknak is benne volt a keze
Miután az ember letelepedett és gazdálkodni kezdett, megindult a gabonaraktárak építése és egyre több hulladék keletkezett, ami kellemetlen mellékhatással járt: tömegével vonzotta a rágcsálókat. Ahogy azonban a macska is bekerült a képbe, létrejött a fajok közötti együttműködés, amely (a rágcsálókat leszámítva) mindenki számára kedvezőbb feltételeket teremtett. Az embernek kevesebb kártevővel kellett megküzdenie, a macska pedig folyamatos táplálék-utánpótláshoz jutott.
Genetikai mutációként indult
A házi macska őse, az Afrikában és Eurázsiában őshonos, de Európában is előforduló vadmacska kölyökként maga is prédává válhat, felnőttként pedig lopakodó ragadozóként kutat zsákmány után, bundája ezért olyan mintázatot kapott, melynek segítségével túlélési esélyeit jelentősen megnövelve képes beleolvadni környezetébe a vadonban. De nem minden esetben! A genetikai mutációk eredményeként néha ugyanis előfordul, hogy olyan egyedek születnek, melyek kilógnak a sorból. Innen eredhet a zokniszerű fehér mancs is.
Fehér mancs = menő
A szakember szerint nem lehet tudni, hogy a korai gazdik milyen szempontok alapján választották ki kedvenceiket, de valószínűnek látszik, hogy pont az tetszett meg nekik, ami a vadonban hátránynak számított volna: az álcázó bundától elütő fehér mintázatok. „Imádom, hogy ennek a cicának fehér a mancsa! Gondoskodom róla, hogy megmaradjon” – járhatott a fejükben. A döntésnél ugyanakkor fontos szerepe lehetett annak is, hogy a kiszemelt macska kellően nyugodt legyen, és jól tolerálja az ember társaságát. Habár a viselkedési formák és a szőrzet színe között nem lehet közvetlen összefüggést találni, mégis úgy tűnik, hogy a kutatók számára egyelőre ismeretlen okból a jellegzetes fehér foltok a legszelídebb egyedekhez voltak köthetők, így végül ezek is szaporodtak el.
Egészen korán eldől
A professzor arról is beszélt, hogy a macska mintázata embriókorában alakul ki. Az embrió fejlődése során a szőrzet színét adó sejtek a macska hátától indulva elkezdenek körbevándorolni a teste körül, és ha elég messzire jutnak ahhoz, hogy túloldalt találkozzanak, akkor egyszínű macska fog születni. Ha viszont nem érik el egymást, akkor az állat – nemcsak a mancsánál, hanem gyakran a pofájánál, a mellkasánál és a hasánál is – fehér foltokkal jöhet világra.
