Így birkózott meg a takarítókészülék egy négytagú család lakásában uralkodó kaotikus állapotokkal. Beszámoló házi tesztünkről.
Adott egy négytagú család: egy hétéves kislány, aki szabadidejében öltöztetős játékokat gyárt papírból, egy éppen szobatisztuló, gyurmázni imádó hároméves, egy elfoglalt anya, és egy takarítani csak felszólításra hajlandó apa. Talán nem kell különösebben ecsetelnem, hogy milyen állapotok uralkodnak a lakásban: kinek van ideje két gyerek logisztikája és a napi penzum mellett takarítani? Főleg, hogy se a porszívózás, se a felmosás nem tartozott soha a kedvenc elfoglaltságaim közé.
A Philips AquaTrio 9000 vezeték nélküli takarítókészülékét teszteltük.
Pormacskák a sarokban
Közben persze azért küszködtem a lelkiismeret-furdalással. Milyen anya az, aki hetekig nem mossa fel a konyhát? Akinek a nappalijában széttaposott krémes- (és ki tudja még, milyen) nyomok éktelenkednek a szőnyegeken? Ahol szeretett könyveimen megül a por? És ahol az előszoba fehér járólapja hol a homokozóból behordott homoktól sárga, hol a lehullott tűleveleket visszük be még az ágyba is? Így nagy sóhajtások közepette hétvégente (azazhogy inkább ritkábban) rászántam magam, hogy kicsit „rendet vágjak” otthon. Legalább a látható helyeken ne üljenek mindenhol pormacskák, gondoltam, és előkaptam a porszívót, hajolgattam, dugdostam konnektorból ki, konnektorba be, prüszköltem, amikor a porzsákot ürítettem, és két óra takarítás után legalább öt percig rend és tisztaság volt nálunk is.
Vezeték nélkül sokkal kényelmesebb
Nos, mivel az öt perc gyorsan letelik, nekem viszont több időm sajnos nem lett, a hétvégén megint azzal szembesültem, hogy katasztrofális állapotok uralkodnak a nappaliban és a konyhában. A helyzet olyannyira elharapózott, hogy elhatároztam, bevetem a Philips AquaTrio 9000 vezeték nélküli takarítókészülékét. Meglepetésemre nem is egy, hanem két készülék volt a méretes dobozban – egyik a száraz, a másik a vizes porszívózáshoz –, valamint különböző szívófejek, kiegészítők és egy talp, amibe kiválóan bele lehet állítani mindkettőt: így lehet függőlegesen is tárolni, nem kell az ágyneműtartóba vagy egyéb rejtekhelyre dugdosni. A doboz, miután kivettük belőle a gépet, rögtön a gyerekek kedvence lehet, hiszen kiválóan bele lehet bújni, és onnan nyávogni kifelé (most épp a macskás korszakukat élik). Egy életem, egy halálom, lássam, mi van a kanapé alatt és mögött, mondtam, és azzal a lendülettel elhúztam a böhöm bútordarabot, hogy aztán találjak egy komplett hangyafarm etetésére elegendő morzsát, néhány elszórt legódarabot, számtalan papírfecnit (a babaruhagyártás melléktermékei), két kisautót, és a régen keresett kedvenc tollamat. És port, port mindenütt.
Egyszerre tud porszívózni és felmosni
Bár a készülék képes egyszerre (!) porszívózni és felmosni, én úgy éreztem, itt először porszívózni kell, aztán majd jöhet a felmosó funkció is. A porszívó meglepően csendesen dolgozott, még a szomszéd szobában alvó kisfiamat sem ébresztette fel – szerintem meg se hallotta. Nem kellett hajolgatni, a zsinórral küszködni, emelgetni vagy belegabalyodni. A készülék fejének LED-lámpája könyörtelenül megvilágítja a porszívózandó felületet, így egészen biztos, hogy nem kerüli el a gondos, tisztaságra vágyó anya figyelmét semmilyen álnok pormacska, szösz, hajszál vagy morzsa.
A felmosás új dimenziója
Miután végeztem a porszívózással (az áttetsző tartályban figyelemmel kísérhettem, mi mindent szedett össze a gép, és szörnyülködhettem kedvünkre), szemügyre vettem a másik készüléket, ami a felmosót és a vödröt hivatott helyettesíteni. Szerencsére csomagoltak hozzá tisztítószert is, nem kellett azon gondolkodnom, van-e otthon padlótisztító. Egy gyors mozdulattal leszedtem a tartályt, beletöltöttem a vizet és a tisztítószert, és már kezdődhetett is a felmosás új dimenziója. A tisztítószer nem habzott, nem kellett a vödröt cipelni, lötyögtetni, folyton odébb taszigálni, sem a partvis fejét kicsavargatni, ügyelve arra, nehogy túl nedves maradjon a parketta, mert akkor felpúposodik. Csak tologatni fel-alá a zümmögő szerkentyűt, és csodálkozni, hogy porszívózás után is mennyi koszt képes még feltakarítani a gép. (Ezt is nyomon követhettem, mert a koszos vizet folyamatosan átemeli egy másik, szintén áttetsző tartályba, tehát a hagyományos felmosással szemben nem a koszos vizet kenjük szét a padlón.) Mindeközben a digitális kijelző mutatta, mennyi időt bír még az akkumulátor. Nekem egy órát dolgozott, ami a nappali és a konyha porszívózására és felmosására volt elegendő. És ami meglepetésként ért: a „hagyományos” felmosással szemben nagyon gyorsan száradt a parketta, így nem volt idő arra, hogy valamelyik gyerek elcsússzon rajta.
Rejtett zugokban is tesztelve
Szerencsére a porszívón lehet cserélgetni a fejeket, így olyan rejtett zugokba is bejutottam, mint a könyvespolc mögötti terület, ahová, némi bútortologatás után eddig a kislányomat küldtem be, mondván, hogy ő az egyedüli, aki befér. (Nem mert bemenni, mert látta a pókhálófoszlányokat, és közölte: „Itt lehet, hogy még egér is van.”) Egeret nem találtunk szerencsére, de mire mindennel készen lettem, egyrészt a jól végzett munka büszkesége töltött el, másrészt pedig a rémülettel vegyes csodálkozás, hogy akkor mi tényleg ennyi por között éljük mindennapjainkat…? A hosszú karoknak köszönhetően pedig elértem a fiókos szekrény alatti, pormacskákban gazdag területet is.
Munka után jöhet a töltekezés
A konyha felmosásánál a vizet utántöltöttem, és megváltoztattam a nedvességi fokozatot is, mivel ott ragacsos, bizonytalan eredetű foltoktól kezdve szétmaszatolt gyurmáig minden volt. Így egy óra múltán ragyogóan tiszta és pormentes konyhám és nappalim lett. Ezután szusszantunk és töltekeztünk egy kicsit (a gép a töltőjén, én meg egy pohár sör mellett), és a második felvonás során tisztára varázsoltam a fürdőt, a vécét, az előszobát és a hálót is. Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy rápattintsam a készülékeket a tárolóállomásra, hagyjam, hogy egy automatikus öntisztítási ciklusban a készüléket és a Power Brush keféket teljesen átöblítse.
