A tüsszentés természetes fiziológiai reakció, amit minden ember megtapasztal élete során – csak épp igen változó intenzitással. Itt a magyarázat a különbségekre.
A hangos tüsszögők diszkrétebb társaikkal együtt léteznek, de jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Miközben a tüsszentés egyeseknél kimerül egy kecses kis hapciban, addig belőlük zsigeri erővel, égzengésszerű formában tör ki, és adott körülmények között alkalmas lehet a nyugalom megzavarására is. De mitől függ, hogy ki, melyik táborba tartozik?
Egyáltalán mi a tüsszentés?
A tüsszentés úgy indul, hogy valami – például egy porszem vagy pollen – csiklandozni, irritálni kezdi a felső légutak nyálkahártyáját, amiből aztán egy egész láncreakció alakul ki. Az idegsejtek jelzést küldenek az agytörzsnek, amely visszaüzenve mély belégzésre utasítja a tüdőt. A többit már te is tudod: önkéntelenül összeszorítod a szemed, miközben a belélegzett levegő szabályosan kirobban a szádon és/vagy az orrodon át. A szervezted ilyen módon szabadul meg a testidegen anyagoktól, hogy megszüntesse az irritációt.
Emberenként változó
A Lifehacker szerint a tüsszentés legalább annyira egyedi testi funkció, mint a nevetés, a böfögés vagy a szellentés: nincs belőle két egyforma. Ezt mondta Alan Hirsch neurológus és pszichiáter is, amikor az NBC News 2013-ban megkérdezte a témában, és rávilágított egy másik érdekességre is, miszerint: ahogy fiatalkorodban tüsszentesz, nagy valószínűséggel úgy fogsz tüsszenteni életed hátralévő részében is.
Nincs uralmad felette
A hangos tüsszentőket gyakran éri az a vád, hogy szándékosan rátesznek egy lapáttal, miközben akár vissza is foghatnák magukat. Erich Voigt, az NYU Langone Medical Center fül-orr-gégésze szerint azonban ez a vád alaptalan. „A tüsszögés erős reflex a felső légutak megtisztítására, spontán és önkéntelenül jön, így nem is lehet kontrollálni.” A tüsszentés erejét a test izomzatának a nagysága is befolyásolja, de leginkább azon múlik, hogy a nyomás az orron vagy a szájon keresztül távozik-e. Egyesek ugyanis az orrukon, mások az szájukon keresztül tüsszentenek, de vannak olyanok is, akik az orrukat és a szájukat egyszerre használják. Mindhárom eset más hanghatással jár.
Richard Harvey, az ausztrál St. Vincents and Macquarie University Hospitals professzora mindezt azzal egészítette ki, hogy a tüsszentés hangereje a tüdő méretétől és kapacitásától, illetve attól is függ, hogy a tüsszentő milyen hosszan tarja vissza a levegőt.
A személyiségeddel is összefügg
Dr. Hirsch felvetett egy további szempontot is. Mint mondta, a tüsszentés ereje valamilyen szinten összefügghet az ember személyiségével is, mert ugyan sok tényező, így például a beszívott levegő mennyisége nem befolyásolható, de bizonyos mértékben az egyéni döntések is kihatással lehetnek rá – még ha ezek általában önkéntelenül is születnek. Míg a szájon keresztül történő tüsszentés hangosabb, addig az orron át kevésbé zajos, viszont cserébe „nedvesebb”. Bárhogy is tüsszentesz azonban, fontos, hogy ne akard visszatartani, mert az agyi aneurizmától a dobhártyaszakadásig súlyos következményei lehetnek.
