Az ár marad, a termék zsugorodik – második felvonás

Az, hogy ugyanazért az árért egyre kisebb termékeket kapunk, nemcsak nekünk tűnt fel. A témának szentelt második posztunkban olvasóink észrevételei közül szemezgettünk.

Arra az esetre, ha korábbi írásunk elkerülte volna a figyelmedet, engedd meg, hogy először röviden összefoglaljuk a lényeget. Arról van szó, hogy a kereskedelem színfalai mögött egyre pofátlanabb áremelés zajlik: hiába fizetsz ugyanannyit a kasszánál, cserébe egyre kevesebb tejfölt, tejet, vagy akár öblítőt kapsz, mert a gyártók sunyiban lecsökkentik termékeik méretét.

A leggyakoribb módszerek

Az érintett cégek gondosan ügyelnek rá, hogy a vásárlóknak lehetőleg semmi ne tűnjön fel az egészből. Módszereik általában a következő csapásirányt követik:

• a csomagolás nem változik, a termék mennyisége viszont csökken
• csak a csomagolás változik, és emiatt emelkedik az ár
• egy alapanyagot egy olcsóbbal helyettesítenek, vagy elhagynak egy összetevőt

Gyakorlati példák

A burkolt áremelés kérdése olvasóinkat is érzékenyen érintette. Rengetegen ragadtak billentyűzetet, hogy megírják, milyen furfangos termékzsugorodásokkal találkoztak. Elsőként jöjjön „Udvaros” esete, aki egy joghurt kapcsán ismerkedett meg a kapitalizmus legsötétebb bugyraival, ami arra sarkallta, hogy Lopakodó infláció című blogposztjában számoljon be tapasztalatairól.

„A joghurtos edények és számlák vizsgálata a következő megállapítást eredményezi: 2016 júniusában még rendben volt minden. Rá egy hónapra már kicseleztek. Nem lehet okom panaszra, hiszen a csökkentett súlyú változat a számlán is 900 grammosként szerepel, és nem látható rajta a korábban hivalkodóan feltüntetett „1 kg” felirat sem. Azzal húztak csőbe, hogy a boltban a szokott helyéről vettem el, és nem volt mellette a korábbi kiszerelés. Önmagában nincs mihez hasonlítani az új változatot, viszont egymás mellé helyezve a kétféle megjelenést, szembeötlő a különbség.”

Róbert az egyik nagy gyártó tejtermékeivel (madártej, kakaó, karamelles tej, stb.) érezte átverve magát, mert azok mérete fél literről hirtelen 4,5 decire fogyatkozott. Amikor az ügyfélszolgálathoz fordult, azt a választ kapta, hogy a szülők és gyermekeik könyörögtek ezért a kiszerelésért, de aztán beismerték, hogy mégsem.

„Azóta már jóval drágább a termék, mint a fél literes volt. Így aztán manapság egyre többször kell akciót tartani... Szerintem ezt is csak itt lehetett megcsinálni.”

Gyula egyenesen vérlázítónak nevezte a gyakorlatot, hogy egyes cégek ilyesmikre vetemednek a nagyobb profit érdekében. Nála egy étolaj verte ki a biztosítékot, amin egyliteres mennyiséget tüntettek fel, ám mérése alapján egy decivel kevesebb volt benne. Elmondása szerint felismerését a fogyasztóvédelemmel is megosztotta, de bejelentését onnan egy területi egységre továbbították kivizsgálásra, és azóta sem kapott érdemi választ, hogy történt-e előrelépés az ügyben.

István a konyhai papírtörlők vonatkozásában szembesült a nem túl pozitív trenddel. Korábban ezekkel terítette le asztalát, ezért rögtön feltűnt neki, hogy egyszer csak megcsappant a terjedelmük.

„A WC-papírra régebben az volt ráírva, hogy 1-2-3-lapos. Most a 3 laposat sem lehet megszámolni, mert molekuláris méretben vannak a lapok!”

– tárt fel egy másik problémát.

Magdolna úgy vélte, hogy a jelenség, amit találó módon befőttes-üveg effektus néven emlegetett, cseppet sem új keletű. Amikor fiatalabb volt, még 1000 ml-es űrtartalmú befőtteket vásárolhatott, de már nem, mivel méretük 800 ml-re, majd 720 ml-re csökkent. Az, hogy a WC-papír sem előnyére változott, az ő figyelmét sem kerülte el.

„A WC-papír guriga átmérője is folyamatosan nőtt az évek alatt, hogy kevesebb lap (méter) feltekercselésével is látszólag ugyanakkora tegyen a tekercs. De néhány mikronnal folyamatosan vékonyodik a papír is. Egyes gyártók mosogatószivacsa már olyan pici lett, hogy az evőkanalat nem fedi be összehajtva. A 90-es években a nyomtatókhoz használt papír még 100 mg-os volt általában, ma már 80 g-os papírra nyomtatunk. De a tollbetétek is vékonyabbak lettek, és/vagy csak félig vannak megtöltve.”

László egy nagy áruházláncban fedezte fel, hogy egy akció igazából a lehúzására irányul. Mint írta, egy 4×125 grammos kiszerelésű gyümölcsjoghurtot kedvezményesen 465 forintba került, az árleszállítást követően pedig 488 forintért lehetett kapni.

„A trükk az egészben az, hogy ez most az új akciós ár a következő áremelésig (a meg nem hirdetett akció végéig). Az áremelés tehát nem létezik, csak megszűnik az akció, és új akció indul meg nem hirdetett ideig új, akciós (emelt) áron. A lényeg az, hogy abban a hiszemben, hogy akciós áron (olcsóbban) többet vásárolj, amíg az akciót le nem zárják.”

Ezzel a környezetet is terhelik

Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa a Dívány kérdésére elmondta, a tendencia környezetvédelmi szempontból is aggályosnak számít.

„Ha egy termék a korábbinál kisebb kiszerelésben kapható, akkor ugyanannyi termék megvásárlása több hulladékot eredményez. Például ha ugyanannyi tejfölt akarunk adni a süteményhez, lehet, hogy két dobozt kell már kidobni a végén, nem egyet. A termékek töppesztésében ugyanakkor nincs semmilyen szabálytalanság. Ha a fogyasztók szeretnék elkerülni, hogy a csökkentett mennyiség miatt összességében ne kelljen többet fizetniük, annyit tehetnek, hogy megnézik az egységárat, amit minden terméknél kötelező feltüntetni.”

A szakirodalom szerint a 10 százalékos méretcsökkenés fel sem tűnik a vevőknek, a gyártók pedig akár ki is használhatják ezt: a csomagolást trükkösen alakítják ki, például alulról behorpasztják, így ránézésére alig látszik kisebbnek az áru, a tartalma viszont nagyon is csökken.

„Vannak láncok, amelyek trükköznek az egységes árfeltüntetéssel, ami megnehezíti a pontos tájékozódást. Az egyik jellemző módszer, hogy mondjuk ötféle mosogatógép-tabletta esetén a termékek egy részénél darabra, a többinél pedig grammra határozzák meg az árat, így több fejszámolást igényel eldönteni, hogy valójában melyik az olcsóbb – erre pedig nem minden fogyasztó képes vagy hajlandó.”