Ha már nagyon időszerű lenne, de mégsem tudod rávenni magad, hogy szétveresd, majd újracsempéztesd a konyhát vagy a fürdőszobát, akkor más, sokkal kevesebb munkával és kosszal járó út is létezik a felújításra. Például a csempék, járólapok lefestése. Mi nekiálltunk, és megcsináltuk a saját konyhánkban. Tapasztalatok következnek, utóélettel.
Adott egy frissen vásárolt családi ház konyhája, ami némi festést leszámítva, nagyjából 30 éve nem volt felújítva. Jó, a bútor olyan, amilyen, végül is a harminc évvel ezelőtti kor szintjének megfelelt, de a fal! Időnként lefestették mindenféle csodás színű festékkel, de a konyhaszekrényt nem szedték le előtte, hanem körülpingálták. Ez biztos nem okozott semmiféle fennakadást vizuálisan, egészen addig, amíg a ház előző tulajdonosa úgy nem döntött, hogy a konyhabútorai egy részét mégiscsak magával viszi költözéskor. Ami a helyén maradt, az leírhatatlan.
Aztán ott volt a hidegburkolat, ami egyrészt sima fehér csempe, egy sávon piros mintás díszítéssel, a járólap viszont a felismerhetetlenségig elkopott.
Mivel hónapok óta dolgoztunk, hogy felújítsuk a frissen vásárolt házunkat, úgy éreztük, a konyha szétveréséhez momentán nincs elég tartalékunk sem anyagilag, sem energiában, sem időben, ezért úgy döntöttünk, hogy mindent lefestünk, a csempéket is. Ha öt évig kitart, akkor nyertünk, ha nem, akkor sem kockáztatunk sokat. A konyhaszekrényt azért lecseréltük.
Így passzold el a régi konyhabútort, hogy mindenkinek jó legyen
A feleslegessé vált bútoraidtól úgy tudsz a legegyszerűbben megszabadulni, ha felhívod a közeli karitatív szervezetet. Ők általában örömmel fogadják az ilyen felajánlásokat, mert ami az egyik helyen már nem kell, másnak még jó szolgálatot tehet. Mi a közeli református gyülekezetnek adtuk a szekrényt, érte jöttek, elszállították, ami tripla haszon: nekünk nem volt több gond vele, valaki, aki eddig hiányt szenvedett, biztosan örült, hogy lett egy praktikus és használható konyhaszekrénye, és még a környezetet is óvtuk, mivel nem lett belőle szemét. A segítés örömét most nem veszem ide, mert szerintem úgy nem ér, hogy elsősorban önös érdek vezérelt, de más nyugodtan ideszámíthatja, ha úgy érzi.
Mivel nekem nem rokonom egyik festékgyártó cég sem, és a fizetésemet sem tőlük kapom, a továbbiakban leplezetlen igazságot olvashatjátok a csempefestéssel kapcsolatban.
Némi elszántságra már az anyagbeszerzéshez is szükség van
A varázsszó: a hídképző alapozó. Ez az az anyag, ami alkalmassá teszi a tükörsima csempefelületet az átfestésre. A neve Otex, illetve az alternatívája a Harzo T-16. Mi az előbbihez találtunk megnyugtató irodalmat a neten, (bár biztosan az utóbbi is működik, csak ezt nem tudjuk tapasztalatból), és az általunk alaposan kikérdezett DIY-bloggerek is ezt ajánlották, ezért az Otexet használtuk. Volna.
Na jó, végül mégis összejött, de nem volt egészen zökkenőmentes. Az úgy kezdődött, hogy a kedvenc festékáruházunkban, ahol a nyár folyamán mindennapos vásárlókká váltunk (nagyjából odahordtuk a teljes fizetésünket), nem volt egyáltalán. Ez nem pillanatnyi helyzet volt, hanem nem is szokott lenni egyáltalán, soha. Ekkor gyanút fogtunk, de azért még végigjártuk a város (járásközpont Pest megyében) összes többi festékboltját is. Ötből egy helyen már hallottak róla, rendelésre egy hét alatt meghozatják, ha akarjuk. A többi helyen még a csempefestésről sem hallottak, bár egy másik üzletben a hídképző kifejezésre felcsillant az eladó szeme, és az orrunk alá nyomta a Harzo T-16-ot. Ám mivel a nagy kopásállóságú fedőfesték, a Betolux náluk sem volt, vagyis mindenképpen folytatnunk kellett a beszerző utat, úgy döntöttünk, hogy passzoljuk a lehetőséget, és tovább keresünk az eredeti terv szerint.
Némi netes tájékozódás után végül elautóztunk Budapestre, sugárirányban ez volt a legközelebbi hely, ahol tartottak Otexet, és nem rendelésre hozzák majd egy hét múlva. A tíz négyzetméteres, másfél méteres magasságig csempézett konyha hidegburkolatára megvettük a szükséges festékeket, mintegy 35 ezer forintért. Olcsónak éppen nem mondanánk, az elvárásaink az összeggel egyenes arányban nőttek.
A Tikkurila festékboltjában felhívták rá a figyelmünket, hogy egyrészt a Betolux a falra túlzás, mert ott azért nincs akkora kopásnak kitéve a csempe, mint a padló, ezért ajánlottak más, némileg olcsóbb, ám a célnak megfelelő festéket, amit elfogadtunk, a neve Empire. Valamint a lelkünkre kötötték, hogy festés előtt mindenképpen szedjünk le a csempéről minden zsírt, port és vízkövet. Ezekre ugyanis szuperül tapad a hídképző, csak egy idő után már ezek nem tapadnak majd a csempére, és a festékkel együtt fognak alkalomadtán lejönni.
Alapos takarítással kezdődik
Én persze naivan azt gondoltam, hogy a költözés után alaposan átsuvickolt, és azóta tisztán tartott csempét egy óra alatt lazán áttörölgetem. A valóság nem egészen így nézett ki: egy flakon vízkőoldó és egy flakon hideg zsíroldó simán elfogyott, emellett spaklit és dörzsit is be kellett vetni. Mintegy négy órán át dolgoztam, mire minden gyanús dolgot leszedtem a csempékről a teljesség igényével. Mondjuk ez után már nem is akartam annyira átfesteni, olyan szépen csillogott, de mivel már megvolt a festék, nem volt többé visszaút.
Napok a rétegek között
Ennél a pontnál már negyedik napja nem volt konyhám, és még csak most következett az igazi időzabálás. A rétegek között ugyanis 24 órát kell száradni hagyni a festéket. Az első nap felkentük szivacshengerrel az Otexet, (természetesen előtte kimaszkoltuk a falat és a nyílászárókat, hogy oda ne jusson a hídképzőből), majd jött egy nap semmittevés és étteremben étkezés. A következő nap plüsshergerrel felhordtuk az első réteg csempefestéket, majd megint egy nap várakozás jött. A második réteg után pár órával lefestettük a padlót is. Majd újabb egy nap malmozás következett. Végül jött az utolsó réteg, plusz egy nap várakozás, mire rá mertünk menni. Falfestéssel együtt tehát – mivel a maszkolás előtt annak is meg kell száradnia – összesen hat nap után jutottunk el egyáltalán oda, hogy ki volt festve a konyha.
Színes, szagos
A festékeket egyébként 1600 árnyalatban lehet kevertetni, mi a padlóra eggyel sötétebbet választottunk, mint a falra, de nagyobb különbséget is elbírt volna simán. Valamint megtanultuk azt is, hogy festés előtt ismét portalanítani kell a felületet, amit úgy tudok elképzelni, hogy egyik kézben a rongy, a másikban a henger, most ugyanis minden apró kis hiba meglátszik a festék alatt.
És van még egy kis probléma: a szag. Mivel a festékek oldószeresek, sajnos elképesztően büdös volt a házban egy héten át, sőt ha becsukom a konyhaajtót, és egy ideig nem szellőzik, még most, hónapokkal később is lehet érezni kicsit. Ennek következtében az ablakokat végig nyitva kellett tartani, különben elviselhetetlen volt a levegő, amiből viszont az következik, hogy a rovarok berepültek, és amelyik leült a felületre, az, fájdalom, bele is ragadt. Majd eltakarjuk konyhaszekrénnyel.
Utólag még annyival is okosabbak lettünk, hogy a glettelést nem érdemes ellinkelni (mi ellinkeltük), ugyanis bár a Betolux nagyon jól terül, és gyönyörű, fényes felületet alkot, egyáltalán nem leplezi az egyenetlenségeket. Úgyhogy ahol fel volt pattanva a járólap, ott látszik a hiba, sőt, még a gyári nyomott minta is kirajzolódik a két réteg alatt, ami szerintünk egyébként szép, nem is azzal volt bajunk.
Mindent egybevetve a csempefestés egyáltalán nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy gondolná az ember, és eléggé időigényes, valamint büdös is, és túlságosan olcsónak sem mondanám.
Utóélet
Nem baj, megéri, ha időt nyerünk, és pár évig normálisan néz ki a járólap. Hát nem fog. Először a gyerek ejtette rá a járólapra a kutterkését, persze, hogy felsértette a festést. Azután én ejtettem le egy fedőt, attól is felpattant. Jelenleg már kilenc hónapja használom a lefestett konyhát, a padló pedig tele van sebekkel. Most már nemcsak ott sérült, ahová valami leesett, hanem bizonyos helyeken pár hét után elkezdett kopni a festék, és a szín elől előbújt a fehér hídképző is, ami nem túl szép látvány, de még mindig jobb, mint az eredeti állapot. Igaz, azért legalább semmit sem kellett tennünk, ellentétben ezzel.
Megkérdeztem nálam tapasztaltabb DIY-bloggerektől, hogy ilyenkor mi van, a válasz az volt, hogy át kell újra kenni a fedőfestékkel. Kösz. Mostanában ez biztos nem fog megtörténni, nem vagyok ugyanis lélekben elég erős hozzá, hogy újabb pár napig be se tehessük a lábunkat a konyhába.
Megérte?
Inkább igen, mint nem. Átmeneti megoldásnak, pár évre elmegy, és annál minden jobb, ahogy a festés előtt nézett ki a konyha. Elég sok munkával és felfordulással jár ez a megoldás is, viszont legalább nem kell mestert hívni, hiszen teddyhengert tologatni mindenki tud. Időnként bosszankodom ugyan, hogy többet vártam ettől a csodafestéktől, de a konyhám jelenleg vállalható állapotban van, és remélem, ez így is marad addig, amíg erőt nem gyűjtünk az újraburkoláshoz. Mondjuk, az nem mostanában lesz.
Még egy szemponttal érdemes kalkulálni festés előtt: mivel a Betolux teljesen egyenletes színű réteget képez (kivéve a felpattanásokat), meglátszik rajta minden kis kosz és folt. Az már megítélés kérdése, hogy ez egy konyhában előny-e vagy hátrány, lényeg, hogy szóltunk, hogy ez is van.
